7. rész

Kimentünk a kocsimhoz, Tyler beszállt mellém, majd elindultunk Rick-hez, hogy elbeszélgessünk egy kicsit Kevin-el. Remélem jó magyarázata lesz erre az egészre, mert ha nem, akkor nem fog nekem sok választást hagyni…

A kocsi úton nem szóltunk egymáshoz Tyler-el, mindketten elvoltunk foglalva a saját gondolatainkkal.

Nem tudom mire számítsak, majd a Kevin-el való beszélgetéstől, soha nem gondoltam, hogy erre bármikor is sor fog kerülni.

Megérkeztünk Rick-hez, Josh egy biccentés után beengedett minket, gyorsan leparkoltam és elindultunk Rick irodája felé, hogy közöljük vele a híreket, ami minket is sokkolt.

Bekopogtunk, majd egy halk gyere után be is nyitottunk és Rick alakját véltük felfedezni az íróasztala mögött.

- Micsoda meglepetés, nem vártalak titeket, főleg téged nem Tyler. – nézett ránk felhúzott szemöldökkel.

- Azért ennyire ne örülj. – nevetett fel gúnyosan Tyler.

- Úgy tudtam távol akarsz maradni a maffiától, mégis itt vagy. – nézett lenézően rá Rick.

- Na jó, elég nem ezért vagyunk itt. – vágtam a szavukba. Nincs kedvem végig hallgatni az értelmetlen veszekedésüket, hogy ki a nagyobb hülye, van ennél fontosabb dolgom is.

- Hallgatlak. – mondta érzelem mentesen Rick, miközben tartotta velem a szem kontaktust.

- Adódott egy kis probléma a „kilétemmel” kapcsolatban, a keletiek tudják, hogy a suliba vagyok, de személy szerint nem tudják, hogy én vagyok az. – mondom nyugodtan, Rick arcán enyhe idegesség és kíváncsiság fut át, de gyorsan rendezi vonásait újra érzelem mentessé. 

- Ki volt? – csak ennyit kérdez, mert már tisztába is van vele, hogy tőlünk köpött valaki, mivel más nem tudja.

- Kevin. – mondom ki azt az egy nevet, amit nem akartam, mivel tisztába vagyok vele, hogy aláírtam a halálos végrendeletét ezzel. Azzal is tisztába vagyok, hogy ezt mind magának köszönheti, de akkor is elönt a megbánás azzal kapcsolatban, hogy elárultam. Rick sóhajt egyet miközben halántékát kezdi el dörzsölni és látom rajta, hogy ezt ő se várta.

- Hát akkor nincs mit tenni, tudjátok mi az árulók sorsa. – sóhajt egyet és már emelné is a telefont, hogy elintéztesse, de megakadályozom.

- Várj! Beszélni akarok vele! – hadarom gyorsan Rick-nek mielőtt még kicsöngene telefonja.

- Minek Bonnie? Elárult ezen már nincs mit beszélni. – mondja kicsit keményebben Rick.

- Igaza van Bon, megtette és csak magának köszönheti. – kapcsolódik be a beszélgetésbe most már Tyler is, akiről eddig el is feledkeztem.

- Pontosan, engem árult el, így jogom van eldönteni, hogy mit csinálok vele! – emelem meg hangomat, mivel dühít, hogy kioktatnak, mikor én is teljesen tisztába vagyok a helyzettel.

- Kérlek, hadd beszéljek vele kettesbe, tudnom kell miért csinálta. – váltok át most már könyörgőre.

- Jó.. szólok, hogy küldjék a szobádba. – sóhajt fel Rick, bólintok, majd elindulok a régi szobámba figyelmen kívül hagyva Tyler rosszalló pillantását.

Felmegyek a szobámba, de mire felérek Kevin még nincs ott. Beállok az ajtó mellé, majd az ajtónak dőlök és ott várom egykori legjobb barátomat, de már nem mondható annak.

Az ajtó nyílik és látom, ahogy besétál és engem keres, de pont úgy állok, hogy az ajtótól nem látott mikor bejött. Lábammal berúgom óvatosan az ajtót, majd hangtalanul kulcsra zárom.

- Rég láttalak. – mondom halkan, majd hátra fordul szívéhez kapva, amiből arra következtettem, hogy megijedt.

- Úristen Bon! A szív bajt hoztad rám, azt hittem egyedül vagyok. – kezd el nevetni, de nekem most valahogy nem megy a nevetés és ezt Kevin is észre veszi, amitől egyből lehervad róla is a mosoly.

- Mi a ba.. – kezdene bele, de nem hagyom, hogy befejezze.

- Miért? – nézek rá nyugodtan és érzelem mentesen, de csak egy értetlen tekintetek kapok válaszul.

- Ne játszd a hülyét Kevin, kihallgattam egy érdekes beszélgetést a keletieknél. – sziszegem a fogaim között és érzem, hogy kezdek egyre idegesebb lenni, pedig úgy terveztem higgadtan fogok beszélni vele, de úgy látszik még se fog az menni olyan könnyen. 

Kevin arcán átfutott a felismerés, miszerint már tudja miről beszélek és ahogy leesett neki azzal a lendülettel indult volna is ki az ajtón , ha nem zártam volna be. Olyan kiszámíthatóak az emberek. – gondoltam magamba.

- Azon az ajtón nem mész ki és ezt te is tudod. – mondom neki halkan miközben mutatom fel neki a szoba kulcsát, hogy nálam van.

- Még egyszer megkérdezem, de egyben utoljára is. Miért? – mondom feszülten, de még is próbálok nyugodtságot mutatni felé.

- Bonnie, ne haragudj megfenyegettek nem tehettem mást, de a nevedet nem árultam el, azt mondtam az nem tudom, te is tudod, hogy soha nem árulnálak el. Annyi ember van a suliban, gondoltam úgy se találnak meg, ahhoz te túl jó vagy. – hadarta el remegve az egészet egy szuszra.

Nézek rá kitágult szemekkel, csak azért köpött, mert megfenyegették? Ez most komoly? Én soha nem tudnék ilyet tenni, egy olyan emberrel, aki fontos nekem, inkább öljenek meg, mint hogy egy patkány áruló legyek.

- Na jó ide figyelj, ha Rick-en múlna akkor egy kibaszott sikátorba feküdnél holtan, de én adok neked választási lehetőséget. – sétálok elé nehogy meghallja valaki, amit mondani akarok neki.

- Első lehetőség, itt helyben kinyírlak. – mondom teljesen érzelem mentesen, de ettől függetlenül nekem is fáj ezt kimondani és látom, hogy ő is nyel egyet, majd bólint, hogy folytassam.

- A második, hogy fogod magad és elhúzol innen jó messzire, mintha nem is léteztél volna, úgy meghúzod magad. – közlöm vele a tényeket.

- Rendben elmegyek. – mondja határozottan, de még mielőtt kimenne, elkapom a nyakát és az ágyra taszítom, miközben még mindig nyakát szorítom.

- És ha még egyszer elkotyogsz valamit rólunk, megkereslek, megkínozlak, megöllek és azt kívánod majd, hogy bárcsak abban a koszos sikátorban feküdnél. – hajolok bele fenyegetően az arcába, miközben szorítok még egyet nyakán, majd elengedem. 

Köhögve esik le az ágyról, majd nagy nehezen feltápászkodik és elmotyog halkan egy „értettem-et”, és elhagyja a szobámat.

Miután az ajtó becsukódott eldőltem az ágyon és azon gondolkoztam, hogy hogyan fogom ezt kimagyarázni Rick-nek.

 Tuti pipa lesz, hogy elengedtem, de hát ő Kevin, nem tudnám megölni.

Annyi embert megöltem már, meg se tudnám számolni mennyit, de egy szerettemet se tudnám bántani, soha.

Még feküdtem egy darabig az ágyon , majd úgy döntöttem felkelek és túl esek Rick ordításán.

Lementem, majd kopogás nélkül benyitottam az irodájába, ahol épp Tyler-el beszélgetett, ami meglepett, hogy nem ordítottak egymással, aminek kimondottan örültem. Az érkezésemre mindketten felkapták a fejüket, majd kérdő tekintettel néztek rám.

- Elengedtem, még ma elhagyja az országot és biztosíthatlak arról, hogy többet nem fogunk róla hallani. – mondtam nekik. Mindketten azzal a „Te normális vagy?!” fejjel néztek rám, majd először Rick szólalt meg.

- Mi az, hogy elengedted és, ha megint köpni fog rólad vagy a cégről?! Bonnie basszus ez nem játék! – akadt ki rám nevelő apám, amit valahol meg is értek, de neki is meg kell engem.

- Nem fog Rick ne aggódj, ha meg ez megtörténne, akkor én elintézem. – próbáltam nyugtatni.

- De igen is aggódok ez nem így működik a maffiába és ezt te is tudod! – ordítozik tovább velem.

- Rick, ha most kinyírom, szerinted nem lenne feltűnő Justin-nak?! Csak én hallhattam azt a beszélgetést, és egyből rájönnének Kevin halálával, hogy én vagyok a keresett személy! – emelem már én is fel a hangomat. Rick erre már nem mondd semmit, ő is tudja, hogy igazam van.

Már nyitná a száját, hogy válaszoljon, de egy kopogás megzavarja ebben.

Rick mormog valami „gyere be” féleséget, majd az ajtó nyílik, amin egyik emberek jön be.

- Főnök, itt van Bieber és beszélni akar veled. – mondja az ember Rick-nek, amitől én teljesen lesokkolok, és ahogy látom őt is meglepetésként érte, hogy itt van Justin. Állj, Bieber nem láthat itt engem, azzal egyből lebuknék. Ránézek Rick- re, aki csak int egyet, hogy menjünk fel addig, amíg ő tárgyal. Én csak bólintok, majd Tyler-t magammal húzva osonok fel a szobámba, hogy még véletlenül se találkozzunk össze vele útközben. Mit akarhat Bieber Rick-től? És miért pont most jött? Remélem nem jött rá ki vagyok..