18. rész

- Érthetőbb leszek. Bloody Rose-t igazad van mindenki ismeri,y de Bonnie-t senki, ezért hát a kis alteregódat kinyírta elvileg Zayn. Bloody Rose hivatalosan is halott mindenki számára. - néz rám még mindig azzal a gúnyos mosolyával, én pedig újra és újra lejátszom magamba az előző mondatát...

Justin megállt egy óriási gyönyörű ház előtt. Gondolom megint valami puccos maffia eseményre jöttünk. Mióta közölte, hogy kinyíratta az alteregómat nem szóltam egy szót sem, nem tudom mit mondhatnék. Elkezdhettem volna hisztériázni, mint egy rossz picsa vagy dühöngeni, esetleg egy egyszerű mozdulattal orrba vághattam volna, de úgy éreztem ezzel semmire nem mennék, hisz ahogy ő is mondta ő főnököm és nem tudok ellene mit tenni, mert akkor a családom bánja. Így látszik sodródnom kell az árral, király.. ezt is megéltem, hogy valaki minden parancsának engedelmeskednem kell, de ezt is csak magamnak köszönhetem.. nem kellett volna Zayn közelében maradnom.

Tényleg Zayn.. Mi lehet vele? Megőrjít a tudat, hogy nem beszél velem, ebben az egy hónapban jó lett volna, ha legalább ő velem van, de hát az élet nem kívánság műsor.

Gondolataimat egy ajtó csapódás szakította meg. Másodpercekkel később pedig már nálam nyílt az ajtó és Justin várakozó tekintetével kerültem szembe.

- Ma még kiszállsz? - kérdezi semleges arccal. Válaszul csak megforgatom a szemem és egy "kecses" mozdulattal kiléptem az autóból figyelve arra, hogy ruhám ne csússzon fel. Miután kiszálltam karját tartotta felém jelezve, hogy karolja belé, amit nem szívesen, de elfogadtam és belé karoltam tartva a kisebb távolságot közöttünk, de ő egy egyszerű mozdulattal magához húzott.

- Figyelj mostantól a maffia világban te hivatalosan is a párom vagy szóval úgy is kell viselkedned. Értetted? - suttogja oda ellent mondást nem tűrő hangon.

- Igen értem, de nekem mi a szerepem ebben az egészben az álbarátnős dolgon kívül? - kérdezem én is suttogva nehogy meghallja bárki is, mivel nem csak mi sétálunk befelé a nagy házba.

- Egyenlőre semmi te most csak add a nagyon szerelmes barátnőt aki nincs benne a maffiába, de tud róla. Te ma este Drágám egy átlagos hölgyemény szerepébe fogsz bújni.

Az estély után meg nálunk lesz gyülekező és mindent elfogok mondani és most már tényleg mindent. - néz mélyen a szemembe, amitől elhiszem, hogy igazat mond vagy is inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon hihetően adja elő, hogy mindenbe befog avatni az estély után, de valahogy úgy igazán mégsem tudom ezt neki elhinni.

- Rendben.. akkor induljon a színjátszás. - sóhajtok fel.

- A lényeg, hogy hihető legyen, de ne játszd túl magad. Nem leszünk itt sokáig ez az este úgy mondd rólad szól vedd úgy. - kacsint rám játékosan, amitől nekem is mosoly kúszik az arcomra.

- Jéé te tudsz mosolyogni! A híres Bloody Rose elmosolyodott ezt gyorsan írjuk be a naptárba, mert kitudja mikor lesz újra ilyen alkalom. - kezd el suttogva "kiabálni" mint aki meg van lepve, de látom, hogy csak hülyéskedik.

-  Szoktam mosolyogni. - nézek rá értetlen tekintettel.

- Hát én még egyszer sem láttalak, de tetszik jól áll. -Arra eszméltem fel a gondolataimból, hogy már be is értünk a házba amit inkább egy kastélynak mondanék mint egy háznak. Egy rövid kis folyosó vezetett a "bálterembe", amitől szó szerint el állt a lélegzetem.
Gyönyörűen fel volt díszítve az ilyen estélyekhez híven, de valahogy ez még is különbözött az eddigiektől amiken eddig voltam. 

Mondjuk így bele gondolva nem voltam még Angol maffia rendezvényen talán ezért érzem különlegesebbnek az eddigieknél.

Egy órája járkálhattunk fel alá Justin-nal miközben mindenkinek bemutatott akinek lehetséges volt, mondhatom nagyon élveztem a folyamatos bájolgást, ami hozzá teszem nem az erősségem, de magamhoz képest elég jól ment,vagyis inkább úgy mondanám elég meggyőző voltam. Épp egy fiatal pártól köszöntünk el nem lehettek több 25 évesnél, a férfi egy tipikus kopasz kigyúrt pasas volt a párja viszont egy kis törékeny barna hajú lány volt látszott rajta, hogy nem a maffia világában mozog csak, mint valami fejesnek a barátnője.

Justin egy asztalhoz húzott ahol nem ült senki, majd kihúzta nekem a széket jelezve, hogy üljek le. Miután helyet foglaltam ő nem ült le, hanem csak oda hajolt a fülemhez, hogy oda súgjon valamit.

- Beszélnem kell valakivel sietek addig is maradj itt és nélkülem ne fecsegj semmit maximum, ha ide jön valaki bájologj, ahogy a lányok szoktak vagy valami ilyesmi. - súgta semleges hangon, de egyben parancsolóan is, ami nem nagyon tetszett, de ennek inkább itt nem akartam hangot adni.

- Hogy érted, hogy ne fecsegjek és ha valaki ide jön beszélgetni? - kérdezem én is halkan nehogy valaki meghallja.

- Akkor megmondod, hogy mindjárt jövök és lekoptatod. -közli mintha ez egy normális dolog lenne, hogy az ő jelenléte nélkül nem beszélhetek senkivel, de igazából ez ebben a világban így megy azoknál a nőknél akik egy magasabb rangú emberhez tartoznak. 

Én viszont nem nagyon vagyok az ilyenhez hozzá szokva, hogy valakié vagyok, mint valami tárgy. Remélem Bieber kitalál nekem valami jobb szerepet a tervében, mert ha sűrűn fogunk ilyen eseményekre járni akkor én hülyét kapok. 

- Jól van.. de siessél nincs kedvem egész este itt üldögélni és arra várni, hogy megmondd mikor szólalhatok meg. - morgom oda az orrom alatt nem túl kedvesen.

- Hát drágám a barátnőm vagy már hivatalosan is szóval egy ideig ez lesz. - simítja meg az arcom és legszívesebben elrántanám és behúznék neki egyet, de hát nem lehet.

- Na nem soká jövök viselkedj. - suttogja a fülembe majd a fülem mögé lehel egy lágy csókot, amitől végig fut a liba bőr az egész testemen, amit ő is észre vesz és egy elégedett mosollyal hátat is fordít nekem, majd elmegy. 

Legszívesebben elsüllyednék most magamban, nem tudom mi van velem ma először elnevetgélek vele aztán meg jól esik a puszija.

Biztos a sok bezártságtól van, össze kell magam szednem.- gondolom magamba és nyúlok is a pohár pezsgőért, ami az asztalon van és egy jó nagyot belekortyolok, hogy kicsit enyhítsem az előző emlékem Bieber-el.

- Szia. - hallok meg egy ismeretlen hangot a másik oldalamról, oda fordulok és egy rövid csokoládé barna hajú és szemű fiú ül a mellettem lévő székben és engem néz.

- Ööö szia?. - nézek rá kérdőn, miszerint nem nagyon vagyok tisztába vele, hogy nekem köszönt e, de mivel engem néz és mellém ült le nagy valószínűsége igen.

 - Igen neked köszöntem Drága. - mosolyodik el azzal a tipikus én vagyok a szép fiú mosollyal amivel a pasik szoktak próbálkozni a lányoknál, csak hát nálam ez nem nagyon szokott bejönni. Nem ronda egy srác helyes arca van és így öltönyön is keresztül látszik, hogy kidolgozott teste, de a stílusával már is tönkre tette az egész megjelenését.

- Értem akkor most el is köszönhetünk egymástól.. - nézek rá lenézően, majd egyből el is fordulok tőle és iszok még egy kortyot a pezsgőmből.

- Én még szívesen beszélgetnék veled, de itt elég sok ember van ki is mehetnénk ott nyugodtabb. - simít végig a vállamon, amire egyből oda kapom a kezem és csavarom is meg az ujjait egy könnyed mozdulattal amitől felszisszen, de egyéb hangot nem ad a fájdalmának pedig tudom, hogy ez nem egy kellemes érzés ha jó helyen fogja meg az ember valaki ujját.

Már épp szólalnék meg, de egy erős kéz elrántja a kezemet a srácétól és azzal a lendülettel maga mögé is ránt, ebből a mozdulatából már rá is jöttem ki lehet az.

- Alec.. örülnék, ha nem taperolnád a nőmet.- sziszegi Justin a fogai közt. 

-Jaj Bieber csak beszélgettünk ugye édes? - vicsorít felém.

- De meg kell mondjam harcias a drága és érdekes is a barátnők nem szoktak ilyenek lenni. - mondja miközben engem méreget, mint valami kísérleti alanyt.

- Csak tudja, hogy nem szeretem, ha valaki ahhoz nyúl ami az enyém. - mondja ingerülten, de még így se kiabál sőt épp, hogy meglehet hallani a hangját.

- Viszont nekünk mennünk kell. - fogja meg a karom újra és kezd el kifelé vezetni normál tempóban mintha semmi nem történt volna és se szó se beszéd ott hagytuk azt a bizonyos Alec-t. 

- Még találkozunk drága! - kiált utánuk Alec, amitől Justin csak még erősebben szorítja a kezem és húz kifelé a ház elé. Másodpercek alatt a kocsihoz értünk és már bent is ültem.

- Még is mi volt ez ?! - nézek rá szúrósan, miután ő is beült és beindította a motort.

- Elcseszted az volt! - mordul rám.

- Mi az, hogy elcsesztem nem csináltam semmit! - háborodok fel.

- D elcseszted! A maffia barátnők nem szoktak csak úgy ki csavarni egy londoni maffia vezér kezét képzeld! - kiabál most már. Bele gondolva sajnos igaza van..

- Jó biztos nem akkor baj csak egy szaros is maffia vezér van egy pár majd túl teszi magát rajta..- duzzogok felé mint egy kis lány.

- Ez nem csak egy szaros kis maffia vezér Bon.. Ő a kibaszott London. Övé minden érted és most látta, hogy valami nem stimmel.. - túr bele idegességébe a hajába és megértem még ilyen nagy gáz ez az egész mert így lebukhatunk és bukhat minden elvileg, hisz én vagyok a titkos fegyver amire még nem jöttem rá mit takar, de úgy látszik csak jól elcsesztem a dolgot...

17. rész

„Tyler-nek adok még egy utolsó ölelés és kimegyek az ajtón ahol maga az ördög vár a kocsinak dőlve karba tett kézzel és azzal az undorító vicsorgásával. Megindulok felé és csak azt mondogatom magamnak, hogy ezt csak a szeretteimért teszem...”

Már eltelt egy hónap mióta eljöttünk otthonról, egy kibaszott hónap mióta el kellett jönnöm a szeretteimtől, a családomtól.. Mellesleg Londonban vagyunk vagy is inkább mellette, valahol az erdő közepén egy rohadt nagy házban. Olyan mintha rejtőzködnénk nehogy megtudja valaki itt vagyunk, bár nem értem miért. Azt hittem Justin azért jött ide, hogy elfoglalja Londont, de egy hónapja semmit se csinálunk csak itt vagyunk ebbe a kibaszott házban. Justin néha elmegy pár órára, de csak ennyi történik, ha meg megmerem kérdezni mi történik és, hogy miért vagyunk itt akkor csak annyi választ kapok, hogy majd mindent idejében megtudok és ne kíváncsiskodjak. Mondhatom nagyon élvezem, de sajnos nem tudok mit tenni csak ülni a seggemen és várni, hogy mi fog történni, ha egyáltalán fog bármi is történni. Furcsa módon csak ketten vagyunk ebbe a nagy házba Justin-al. Biztos készül valamire, de akkor nem értem miért nincsenek itt az emberei vagy legalább Zayn.. Hát igen Zayn..

Azóta nem hallottam felőle, próbáltam hívni és írtam is neki, de semmi válasz. Megértem őt, de egész életében nem haragudhat rám.. vagy igen? – ezeken gondolkoztam mikor egy hangos ajtó csapódás megzavarta gondolataimat. Egyből fel is pattantam az ágyamról, majd megközelítettem szekrényemet, hogy kivegyek valami kényelmes itthoni ruhát. Miután késznek nyilvánítottam magam elindultam lefelé, hogy megnézzem a zaj forrását, bár tudtam hogy csak ő jött meg a szokásos éjszakai kimaradásából, de unalmas volt egyedül itthon lenni plusz hát ha történik végre valami változás.

Mikor leértem Justin a konyha asztalnál ült és ette a sült csirkét, amit tegnap csináltam. 

Oda mentem hozzá és leültem vele szembe az asztal másik oldalára és csak néztem, hát ha megszólal végre.

- Na mi a helyzet? – néz rám fáradt szemekkel.

- Én is ez kérdezem. Mi a helyzet? Minek vagyok még itt? – kérdezem nyugodtan, de még így is érzékelhető a türelmetlenség a hangomból.

- Ez is a tervem része, szóval maradj nyugton. – fordítja figyelmét újra a kajája felé, ezzel jelezve, hogy a témát lezártnak tekinti, de én nem tudom annak tekinteni, mert idegesít, hogy nem tudom mi van most.

- Milyen terv?! Itt rohadok egy házban az erdő közepén egy hónapja! – nézek rá mérgesen és már kezdem felemelni a hangomat, mivel idegesít, hogy semmiről nem tudhatok.

- Megeszem a kibaszott csirkémet és megbeszéljük! – ordít rám, látom, hogy fáradt egész éjjel nem aludhatott, legalább is a karikák és a nyúzott arca erről árulkodik.

- Jó! – fújtatok egyet, legalább már haladás, hogy azt mondta megbeszéljük eddig semmit nem mondott.

- Amíg eszek menj fel a szobádba Sam mindjárt itt lesz, hozattam vele neked pár ruhát az estére. – néz újra rám. 

- Minek? Hova megyünk? – nézek rá kérdően, eddig ki se tehettem a lábam innen most meg közli, hogy estére ki kell öltöznöm valahova. Ja egyébként, ami Sam-et illeti igen ő az a Sam az osztályból. Kiderült, hogy ő is Bieber bandájából való, eleinte sokkolt, de megtudtam vele beszélni plusz legalább van akit ismerek innen aki nem Justin.

- Ne kérdezősködj fáradt vagyok most ehhez. Később mindent megbeszélünk csak kicsit hadd pihenjek le. – néz rám elkínzottan, mire én csak bólintok és elindulok fel felé a lépcsőn a szobám irányába.

Mikor fel érek egyből elterülök az ágyon és bekapcsolom a tévét, hogy addig is elfoglaljam magam míg meg nem érkezik Sam. Körülbelül egy óra elteltével meg is érkezik egy csinos össze állítással a kezében. 

- Na szia Csajszi! Mi a harci helyzet? – nyit be a szobámba azzal a tipikus levakarhatatlan vigyorával az arcán, ami engem is mosolygásra késztet.

- Semmi, ugyan az mint az elmúlt egy hónapban. – húzom el a számat.

- Na majd ma végre kikerülsz ebből a házból. – huppan le mellém az ágyra. 

- Szóval te is tudod, hogy ma hova megyek csak én nem. – nézek rá bosszúsan, de nem rá haragszom és ezt ő is tudja, hanem Bieber-re. Nem hiszem el, hogy idáig jutottam.. Egy kis pöcs mondja meg nekem, hogy mit csinálhatok és hova mehetek.. Ez már kész vicc.

- Igen tudom, de majd Justin mindent elmondd a maga idejében. – néz rám mosolyogva. Nem értem, hogy képes folyamatosan mosolyogni, de engem is mosolygásra késztet bármikor ezt csinálja, így haragudni se hagy egy másodpercre se.

- Rendben, nem morgolódok tovább.. - sóhajtok fel és elengedek felé egy kis mosolyt is.

- Király, na most, hogy ezt megbeszéltük... Ruha időőő! - kiáltja el magát izgatottan. Sam egy tipikus laza fiús lánynak mondható, de ha ruhákról van szó teljesen megőrül, imádja az elvont ruhákat. Minnél furcsább és feltűnőbb annál jobb, vagy is mindig ezt mondogatja. Akár mennyire egyedien öltözködik nekem mindig megtalálja a tökéletes szettet, simán lehetne a saját stylistom. Eléggé elbambulhattam, mivel már csak arra eszméltem el gondolataimból, hogy Sam a kezét előttem legyezgeti.

- Itt vagy Csajszi? Nagyon elkalandoztál. - nevet rám.

- Itt bocsi, na muti azt a ruhát. - bököm oldalba. Nem tagadom érdekel a ruha hisz én is lányból vagyok, de leginkább azért érdekel milyen hát ha ki tudom következtetni a ruha stílusából hova megyünk. Nem is kell sokat várnom barátnőm ár elő is kapja a ruha összeállítást amit az ágyra terít a cipő és egyéb kiegészítőkkel együtt. 

- Na ez lenne az. Az eseményhez amit Justin leírt ezt tudtam neked elképzelni.Remélem tetszik. - mosolyog rám és látom rajta, hogy kicsit izgul a véleményem miatt, bár nem értem miért, hisz mindig eltalálja a nekem való ruhát és most sem tévedett. Egy egyszerű fekete ruha, de még is ha rá néz az ember egyből a nőiesség, vonzóság, és az elegancia jut eszébe megfűszerezve egy kis titokzatos szexisséggel. A kiegészítők pedig tökéletesen passzolnak hozzá. Tehát valami elegáns helyre megyünk, legalább már ennyit tudok.. Jobb, mint a semmi.

- Ez nagyon csinos tudod, hogy tetszik. - bököm vállba, majd magamhoz húzom egy ölelésre és elmotyorogok halkan egy köszönömöt, amit ő csak egy bólintással jelez miszerint nem tesz semmit.

- Na, de most már készülődj lassan indulnotok kell és még egy csomó dolgom van veled. - lelkesül fel, amitől én is egy kicsit kezdek izgatott lenni, de ezt a világért se mutatnám ki így csak megrázom a fejem mosolyogva és a fürdő felé veszem az irányt.

Miután végeztem a tisztálkodással Sam egyből a hajamnak támadt miszerint, már Justin is felébredt és mindjárt indulnunk kell. Amíg barátnőm a hajammal bajlódik addig én a sminkemet készítem el, ami egy kis alapozóból áll és tussal kihúzott cica szemből, amit egy élénk vörös rúzzsal egészítettem ki. Mire kész lettem a sminkemmel addigra a hajam is elkészült, ami laza hullámokban omlott a vállamra, gyorsan felkaptam a ruhámat és a hozzátartozó dolgokat, majd a tükör előtt állva rájöttem, hogy ez egyáltalán nem az én stílusom még is tetszett, hogy olyan más vagyok.

- Na ideje indulnod Justin már biztos tiszta zizi, hogy mi tart ilyen sokáig. - lökdös az ajtó felé mondandója közben, amire nekem csak egy szem forgatás a válaszom. Lefele veszem az irányt a lépcsőn mikor megpillantom a türelmetlenkedő Justin-t az ajtóban. Meg kell mondanom kitett magáért rendesen, ő is egy egyszerű fekete öltönyt visel vörös nyakkendővel feldobva, akár csak nálam a vörös rúzs a fekete szettemhez. Kimondottan vonzó. Jézuson Bonnie miket gondolsz te! - korholt le a tudatalattim. Megráztam a fejem és elindultam Bieber felé aki eddig nem vett észre, de miután közelebb értem cipőm kopogására felfigyelt és felém fordult. Mintha mondani akart volna valamit, de jelenlétem megakadályozta ebben. Felhúzott szemöldökkel közeledek felé és állok meg előtte.

- Na mehetünk vagy egész nap itt akarsz álldogálni? - kérdezem flegmán, ami szemmel láthatóan kizökkentette a bambulásából.

- Eddig én vártam rád.. - morogta oda nekem, majd se szó se beszéd ki viharzik az ajtón és az autója felé kezd trappolni. Utána sietek én is mivel megvárni nem volt kedve ahogy látom.

Ő már bent ül az autóban, ezért én is csatlakozok hozzá és beülök az anyós ülésre.

Még mindig nem tudom hová megyünk és ez idegesít, nem is tétlenkedek tovább rá kérdezek kerek perec, nem érdekel ha ideges lesz.

- Hová is megyünk pontosan? - kérdezem tőle nyugodtan. Mire ő csak elkezd lassítani és megáll egy pihenőnél az út szélén mire én csak értetlenül nézek rá. 

- Jól van.. Akkor most elmondom mi a szitu, de nekem itt el ne kezdj hisztériázni már hivatalosan is a főnököd vagyok szóval azt csinálod amit mondok. - néz rám szigorúan, de most ez érdekel a legkevésbé csak nyögje már ki mire vártam több mint egy kibaszott hónapot, egy elhagyatott házban az erdő közepén.

- Jó csak mondd már..- sürgetem.

- Londont szépen lassan észrevétlenül elfogom foglalni, de erre már szerintem te is rá jöttél. - néz rám kérdően, amire én csak bólintok, majd folytatja.

- De mivel ismernek Londonban a fejes maffiózók és, hogy milyen erősségű is a bandám, ezért velük szembe kevés lenne az esélyem. Így jössz te a képbe, téged senki sem ismer és teleszel az EGYIK titkos fegyverem. - emeli ki az egyik szót látványosan, de egy valamit még mindig nem értek, mi az hogy engem senki nem ismer. szerintem azért eléggé nagy lett  hírnevem és nem dicsekvésből mondom ezt. 

- Hogy értem azt hogy engem senki nem ismer? - nézek rá csodálkozva, mire ő csak egy mosolyt intéz felém és ez nem az a mosoly amitől az ember meg nyugszik és melegség tölti el, nem ez az a mosoly amitől legszívesebben behúznék neki egyet. 

- Érthetőbb leszek. Bloody Rose-t igazad van mindenki ismeri, de Bonnie-t senki, ezért hát a kis alteregódat kinyírta elvileg Zayn. Bloody Rose hivatalosan is halott mindenki számára. - néz rám még mindig azzal a gúnyos mosolyával, én pedig újra és újra lejátszom magamba az előző mondatát...

Bocsánat kérés!!

Sziasztok!

Nem is tudom hol kezdjem... Nagyon rég hoztam már részt és szégyenlem is magam miatta nagyon.

Most mondhatnám a kifogásaimat, hogy suli kezdés plusz családi okok miatt nem volt semmi időm, de attól még a lényeg ugyan az, hogy nem hoztam új részt az elmúlt másfél hónapban.. DE 

most újult erővel neki álltam a következő résznek amit a holnapi napon fel is fogok tenni! Nem akarok ígérgetni sem, hogy milyen ütemben fogom hozni a részeket, de megpróbálom ütemezni a napjaimat így suli mellett is, hogy azért legyen egy rendszer, hogy mikor lesznek részeket. Remélem még maradt pár olvasóm és akik továbbra is itt maradtak és várták mikor jövök az új résszel azoknak nagyon köszönöm, hogy türelmesen várakoztak és ne haragudjatok még egyszer. Akkor  nem is húzom tovább a holnap este folyamán hozom a következő részt! puszii g.

16. rész

„Remélem nem ugyan arról a Sam-ről van szó, de erre még ráérek gondolkozni, Ő nagyságától csak 3 órát kaptam és nem tudom, hogy ennyi idő alatt, hogy fogom megbeszélni ezt Tyler-el. Egy élet se lenne elég, hogy megértse a helyzetet, de valahogy csak sikerül...”

A házunk előtt állok és egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy benyissak. Nem megy.. egyszerűen nem tudom mit mondjak Tyler-nek. Biztos azt fogja mondani, hogy mondjak nem, mert majd ő megvédi magát, de az egész keleti ellen nem fogja tudni megvédeni magát. Tisztába vagyok vele, hogy jó bérgyilkos volt annak idején, de az em most volt és nem egy egész maffia részleg ellen kellett kiállnia.

Nem hagyhatom, hogy bármi baja essen a szeretteimnek. Az egész utazásba annyi pozitívumot látok, hogy legalább nem a városban leszünk és így száz százalék, hogy elkerüljük a nyugati részt, mivel nem hiszem, hogy Bieber annyira szavatartó ember lenne. Így a biztosabb, ahova meg utazunk nem fog érdekelni kit kell megölnöm, míg a szeretteim biztonságba vannak. Biztos vagyok benne, hogy Justin azért nem mondta el hova megyünk nehogy elmondjam valakinek és untunk jönnének, hogy haza vigyenek engem.. Nem rossz..

Már nyitottam volna be, valami meg akadályoztt ebben, vagyis inkább valaki.

- Meg se vársz? – hallottam meg magam mögött maga az ördög hangját.

- Mit keresel itt azt mondtad kapok 3 órát. – mondtam magam elé meredve, nem volt kedvem a gúnyos mosolyát bámulni.

- Kapsz is, de gondoltam tegyük érdekesebbé a dolgot. – válaszolta, amire meg is fordultam és kérdő tekintettel néztem rá, mivel nem értettem ezzel mire akar kilyukadni.

- Ide hívtam Rick-et is együtt mondjuk el Drágám. – mosolyog rám gúnyosan- Azt fogod mondani, hogy belém szerettél és csatlakozol hozzám ezért el is utazunk. – közli a a hazugságot amit, majd be kell adnom a családomnak.

- Úgy se fogják ezt el hinni.. Én mint a barátnőd?! – nevetek fel, hát ez nem komplett.

- Hát Cicám akkor életed eddigi legjobb alakítását kell elő adnod. – simít végig az arcomon, de ettől a gesztusától nem a kellemes romantikus érzés fog el inkább a hányinger.

- Mi értelme van ennek? Az igazság nem lenne egyszerűbb? – nézek rá elkínzottan, nem akarok hazudni nekik semmi értelme nem lenne.

- Mivel így azt fogják hinni, hogy ez a te döntésed és leszállnak majd rólad, mert amúgy meg biztos vagyok benne, hogy Rick-nek a is Boody Rosa eléggé fontos számára, de ha önszántadból lépsz ki nem tudnak mit csinálni. – darálja le a gondolat menetét, amit be kell látnom nem hülyeség az ő szempontjából.. sajnos..

- Rendben, de ha nem veszik be az nem az én hibám lesz.. – adom meg magam, bár nem nagyon tetszik az ötlet, de így legalább hát ha könnyebb lesz nekik ha azt hiszik boldog vagyok.

Válaszként csak bólint egyett, majd elém áll és kopogás és minden nélkül benyit a házunkba, mintha csak otthon lenne, de ez annyira most nem tud érdekelni. Le kell nyugodnom, hogy Tyler-ék bevegyék a szín játékot. Gondolataimból Justin ránt vissza, szó szerint mivel magához rántott és átkarolta a derekamat, mire én csak ismételten egy kérdő tekintettel ajándékoztam meg.

- Elvileg mi most egy pár vagyunk. – néz rám úgy mintha ez magától értetődő lenne.

- Rendben.. – húzom el a számat és én is át karolom, majd varázsolok magamra egy mű mosolyt.

Mikor beérünk a nappaliba Tyler és Rick már ott várnak minket két külön fotelben ülve mind ketten karba tett kézzel. Látszik rajtuk a feszültség érthető, hisz nem tudják miért rendelte őket ide Justin. Annyi már biztos leeshetett nekik, hogy Bieber rájött a titkomra. Tyler egyből ránk kapta a tekintetét, majd fel is állt a helyéről.

- Bon ez most mondd, hogy nem az aminek látszik! – néz rám bátyám elgyötört tekintettel, amitől úgy érzem nyomban megszakad a szívem. Ilyenkor az embernek egyből az jut az eszébe lehet még se ez volt a legjobb ötlet, de most már nincs vissza út..

- Figyelj nem olyan rossz a helyzet mint gondolnád. – próbálom menteni a menthetőt hát ha elhiszi, hogy tényleg szerelmes vagyok és megbékél.. Talán...

- Mi olyan nem rossz?! Karöltve jössz be a keleti főnökével!! Mi nem olyan rossz ezen?! – kel ki magából teljesen és már tudom, hogy veszett az ügy.

- Kérlek ülj le és had magyarázzam el. – nézek rá kérlelően és elhaló hanggal. Teljesíti is kérésemet és vissza ül a helyére, de tudom, hogy csak azért teszi, hogy lenyugodjon. Rick csak semlegesen néz minket meg sem szólal és talán ez még jobban frusztrál mint Tyler kitörése.  Mi is helyet foglaltunk velük szemben lévő kanapén szorosan egymás mellett, majd Justin kezét rá teszi a combomra, mintha csak ezzel akarna bátorítani, de tudom, hogy ezt csak Tyler-ék miatt csinálja, hogy elhitesse velük a kapcsolatunkat.

- Nem is tudom hol kezdjem.. – veszek egy mély levegőt.

- Talán az elején.. Mióta tart ez az egész? És mióta tudja ez a kis féreg, hogy kivagy?? – köpi a szavakat felém Tyler, amik megmondom őszintén egy tőr szúrás fájdalmával érnek fel. Megszakítottam e fájdalmas gondolatokat és neki kezdtem a színészkedésnek.

- Nem régóta eddig csak kerülgettük egymást, de nem bírtuk sokáig vissza tartani érzelmeinket, így  most itt tartunk. Azt, hogy Bloody Rose vagyok pedig Justin már régóta sejtette, az egész vérdíj dolog a szín játék része volt, hogy megtudja én vagyok e az és hát inkább megmondtam neki. Röviden ennyi.. -  néztem rájuk fel félve, majd Justin-ra pillantottam „szerelmesen”, pedig legszívesebben inkább lehánytam volna.

- És szerinted ez a kis féreg is viszonozza a szerelmedet? Na ne nevettess csak ki akarja használni a tehetséged a szakmában, hogy minden az övé legyen! Bonnie ne legyél már ilyen naiv! – kiabál rám bátyám.

- Figyel Tyler tudom, hogy ő is ugyan úgy szeret és sajnálom, de elmegyek vele és ezt el kell fogadnotok, mivel ez az én döntésem felnőtt ember vagyok. – állok fel a helyemről kihúzva magam, majd utánam fel áll Justin és megfogja a kezemet, majd megszólal.

- Uraim, sajnálom, hogy így történtek a dolgok, de nekünk most már mennünk kell. Drágám kint megvárlak a kocsinál. – közli a fiúkkal majd ad egy csókot a SZÁMRA! na jó erre nem számítottam, de még annyi lelki erőm van a sokk közepette, hogy bólintsak egyet. Ajtó csukódás, majd Tyler egyből kifakad..

- Ezt még is hogy gondoltad?!! – áll fel és kezd felém közeledni, de tudom ,hogy nem fenyegetés képen csak ideges.

- Tyler kérlek érts meg tudom mit csinálok ne aggódj. – lépek elé és két kezembe veszem arcát, majd mélyen a szemébe nézek.

- Bízz bennem mindent úgy csinálok ahogy nekem jó ne aggódj. – mondom neki halkan és nyugtatóan a szavakat. Látom, hogy kezd megenyhülni, de próbálja ez leplezni.

- Szereted? – néz rám meg gyötörten. Szívem a torkomban dobog egyszerű kis szót kéne kimondanom még is olyan nehéz.. de nagy nehezen csak kinyögöm.

- Igen. – nézek mélyen a szemébe.

- Rendben.. ennél többet sajnos nem tudok mit mondani, megállítani úgy sem tudlak..- mondja akadozva a szavakat és látom, hogy most összetört és miattam..

- Mennem kell. – mondom a könnyeimmel küszködve, de nem engedhetek meg magamnak egy cseppet se mert akkor bukás az egész.

- Legalább annyit mondj meg, hogy vissza jössz e még? – néz rám úgy mint egy kis fiú akitől elvették az utolsó szem cukorkáját, amitől megszakad a szívem.

- Vissza. – bólintok mellé még egyet, talán csak azért, hogy magamat is meg győzzem erről.

- Rendben. – válaszol elhaló hangom és tudom, hogy semmi sincs rendben. Magamhoz húzom és jó szorosan megölelem, majd lábujjhegyre állok és egy puszit nyomok az arcára. Elengedem és elkezdek Rick felé közeledni aki még mindig semleges arccal néz engem, majd elé állok és kérlelő tekintettel nézek rá, Egy nagy sóhajtást követve veszi az adást és fel áll én meg egyből nyakába ugrok és jó szorosan megölelgetem. Már engedném el mikor vissza húz magához és belesuttog a fülembe úgy hogy csak én halljam.

- Mondtam, hogy úgy döntesz ahogy akarsz, de engem nem tudsz át verni, ezt a kis szín játékot nem veszem be. – suttogja halkan, majd ad egy utolsó puszit a homlokomra és elenged.

Tyler-nek adok még egy utolsó ölelés és kimegyek az ajtón ahol maga az ördög vár a kocsinak dőlve karba tett kézzel és azzal az undorító vicsorgásával. Megindulok felé és csak azt mondogatom magamnak, hogy ezt csak a szeretteimért teszem...

Ééés meglepi még egy rész!! Nem tudom mi van velem, de mostanában nagyon rám jött az írhatnék.
Remélem ennek ti csak örültök. :) A következő részt nem tudom mikor hozom, de ha így haladok akkor ismételten nem sokára addig is jó olvasást és komizzatok!!! :)
puszii g.

15. rész

„- Most elmegyünk kicsit kocsikázni, szép álmokat drága. – suttogta a fülembe és már csak egy szúrást éreztem a nyakamba és elsötétült minden..”

Justin szemszöge:

Valahogy éreztem, hogy Bonnie lesz az, eléggé kitűnt a sulis lányok közül, de valahol még is jól játszotta a szerepét, hisz Zayn-t is sikerült megtévesztenie és be kell vallanom valahol engem is, de ezt hangosan biztos nem fogom soha bevallani. Eleinte az volt a tervem, hogy megölöm és ott is volt a lehetőség, de valami azt súgta legbelül akkor és ott, hogy ne tegyem. 

Egy ilyen lányt vétek lenne megölnöm és most kivételesen nem a külsejére célzok, hanem a tehetségére. Biztos vagyok benne, ha akarta volna Zayn-t is elintézhette volna, de nem tette tehát fontos neki és ahogy látom drága barátom is padlóra került az új információ miatt. 

Mi lehet köztük? Mivel nem hiszem, hogy pár beszélgetős délutántól ennyire közel kerültek egymáshoz Zayn nem az a fajta, de most igazából nem is ez a lényeg mégis valamiért nagyon fúrja az orromat a kíváncsiság, hogy mi lehet köztük. 

Valamiért nem tetszik a gondolat, hogy van köztük valami.. Talán azért, mert ő az egyetlen aki nem engedett be a bugyijába, de ez még változhat, ami késik nem múlik. – gondoltam magamba, erre a gondolatra egy pillanatra fel is görbül a szám széle, de gyorsan rendeztem is vonásaimat mikor rájöttem, hogy nem egyedül vagyok. 

- Haver miért vagy ennyire fenn akadva a dolgon, hogy ő az inkább örülj, hisz te kaptad el. Eddig ez senkinek nem sikerült és te lebuktattad a híres Bloody Rose-t. – szólok oda Zayn-nek a vele szembe lévő fotelból. Épp  raktárunkba vagyunk és várjuk, hogy csipkerózsika felkeljen, mivel van számára egy ajánlatom és ő dönt, hogy mit szeretne, milyen nagy lelkű vagyok nem de?

 Mi a tárgyaló részén vagyunk a raktárnak ami leginkább kanapékból és fotelekből áll, ha nagyobb megbeszélést tartok akkor pont megfelelő a banda számára, Bonnie-t pedig az egyik kihallgatóba raktam amíg fel nem ébred.

- Nem vagyok fenn akadva! – mordul rám. Áh dehogy is nincs fenn akadva csak körülbelül mindjárt letépi a fejem. Nem nagyon megy neki póker arc az is biztos.

- Akkor mi a bajod? – nézek rá felhúzott szemöldökkel azzal a tipikus nézéssel, hogy „ nekem akarsz kamuzni?” 

- Nincs semmi bajom fogd már fel! – mordul ismételten rám majd nagy dirrel-durral feláll kimegy a raktárból. Nem megyek utána talán egy kis séta kiszellőzteti a fejét. Rá nézek a monitorokra ami a kihallgató szobákban lévő kamera képet mutatja és látom, hogy vendégünk ébredezik, így hát ideje illően üdvözölnöm.

Bonnie szemszöge:

Iszonyatos fejfájásra keltem és arra, hogy zsibbad mindenem, tehát a földön vagyok. A szemeimet nagy nehézségek árán nyitottam pedig nem sok fény szűrődött be a szobába ahol voltam. Miután kinyitottam a szememet megállapítottam, hogy egy koszos üres szobába vagyok egy széken és mivel a kezeimet és a lábaimat nem tudom megmozdítani arra tudtam következtetni, hogy megvagyok kötözve. Hát ez király jó esetben kitudnék szabadulni, de jelenleg még annak a cuccnak a hatása alatt vagyok amit belém nyomtak. Nagyon erős szart adhattak be nekem mivel még mindig zsibbad minden testrészem, mintha minden végtagomra egyesével raktak volna 100 kiló súlyt. Mielőtt tovább gondolkozhattam volna azon milyen szar helyzetbe is kerültem valaki megszakította ezt a gondolat menetemet az előttem lévő ajtó idegesítő nyikorgásával, majd be is lépett rajta azzal a tipikus undorító vigyorával az arcán.

- Jó reggelt Cicám remélem jól aludtál. – húzott elém egy széket és fordított ülésben rá is ült. 

- Csodásan.. Mi a szart adtál be nekem? – nézek rá kómásan, egyáltalán csoda, hogy megtaláltam a hangomat, bár még kicsit rekedtes.

- Egy kis ló nyugtató semmi komoly Szívi ne aggódj. – paskolja meg az arcom amire én csak elhúzom a fejem.

- Adtak már be ló nyugtatót, de ilyen pocsékul még nem éreztem magam tőle.. – köpöm felé a szavakat igazából semmi kedvem sincs vele beszélgetni csak várom, hogy kicsit enyhüljön ennek a szarnak a hatása hát ha kitudok szabadulni.

- Hát a méricskélés nem nagyon megy, lehet kicsit többet adtam a kelleténél véletlenül. Hoppá. – mondja nekem mintha tényleg sajnálná, de az undorító mosoly az arcán elárulja, hogy kicsit se gondolta komolyan az előző mondatát.

- Király szóval majdnem kinyírtál, de eddig is azt akartad, hogy halott legyek miért is vagyok még életben? – nézek rá felhúzott szemöldökkel ez a kérdés tényleg foglalkoztat mivel eddig azon volt, hogy megölessen és most itt ülök és ha minden igaz még életben pedig lett volna rá alkalma, hogy megöljön és mégse tette.

- Lenne egy ajánlatom a számodra és te döntöd el, hogy élni akarsz vagy meghalni. – veszi elő hátsó zsebéből a fegyverét, de nem csinál semmit vele csak fogja és lógatja maga előtt.

- Hallgatlak. – nézek rá szem rebbenés nélkül, nem tudom mi az ajánlat, de életben kell maradnom, hogy értesítsem Rick-et és Tyler-t a helyzetről. Jézusom velük mi lehet remélem, hogy nem bántotta őket, mert akkor az egész kibaszott maffiát kinyírom abba biztos lehet.

- Két lehetőséged van. Az egyik, hogy vagy csatlakozol hozzá véglegesen és nekem dolgozol senki másnak vagy most megöllek, de annyira azt nem szeretném meg mondom neked az őszintét egy ilyen kincset elpazarolni, mint te. – simít végig az arcomon a pisztolya végével, miközben végig mér, mint egy darab húst, amire tőlem csak undorodó arc kifejezést kap.

- Ja és ne felejtsük ki a kis „családodat” se ha nemet mondanál akkor ők is mennek utánad. – kacsint rám. Nem hiszem el, hogy ilyen szarba kevertem magamat vagyis nem csak magamat hanem családomat is, de nagyon választási lehetőséget nem adott Bieber és ezt ő is tudja. Kis féreg ő is tisztába van vele, hogy nem fogom a családomat vágóhídra küldeni, még ha csak rólam lenne szó nemet mondanék, de így.. 

- Rendben.. de egy feltétellel. – nézek rá komolyan.

- Mondjad Drága. – mosolyog rám és látom az arcán, hogy nem lepődött meg a válaszomon, tehát tudta, hogy igent fogok neki mondani.

- A nyugati részt békén hagyod, nem fogok Rick ellen dolgozni remélem ezzel tisztába vagy. – nézek rá elszántan. Akkor inkább meghalok, mint hogy a családom ellen forduljak. 

- Ne aggódj őket békén hagyom, más terveim vannak veled és nem itt. – áll fel a székéből és elrakja pisztolyát oda ahol eddig volt.

- Ezt hogy érted? – nézek rá értetlenül, azt hittem a város elfoglalásában kell segítenem neki, így már nem értek semmit.

- Nyugi Drága mindent időben megfogsz tudni, egyenlőre csak annyit kell tudnod, hogy utazunk, de mivel olyan nagy lelkű vagyok adok neked egy napot, hogy elköszönj mindenkitől, mivel jó ideig nem fogod látni a családod. – jön mögém kezd el eloldozni. Mi az, hogy utazunk erről nem volt szó! 

- Hova megyünk?! Erről nem volt szó mikor bele egyeztem! – nézek rá mérgesen, közben pedig elkezdtem érezni a kezemet is mivel a drágalátos „főnököm” volt olyan szíves és elengedett..

- Mindent a maga idejébe.. de csak úgy mondom, ha nem engedelmeskedsz valamiben akkor nem fogok könyörülni a nyugati részen, de most mehetsz kapsz 3 órát a búcsúzkodásodra aztán gyere hozzám, Ja és cuccaiddal ne törődj azok nem fognak kelleni. – mondja miközben sétál ki az ajtó felé. 

- És akkor még is mit vegyek, majd fel az „utazásom” során? – nézek rá felháborodottan. Minek hagyjam otthon a ruháimat? Nem tetszik ez nekem..

- Sam már hozza neked a megmaradt cuccaidat a táborból, amíg oda nem érünk célállomáshoz addig azok elegek lesznek utána mindent újra veszünk. Egy teljesen új életbe kezdet Baby. – kacsint rám az ajtóból, majd ott is hagy a gondolataim között.

Jaj tényleg  tábor el is felejtettem, de várjunk csak.. Sam..?? Ő is Justin bandájához való? Na ne.. 

Remélem nem ugyan arról a Sam-ről van szó, de erre még ráérek gondolkozni, Ő nagyságától csak 3 órát kaptam és nem tudom, hogy ennyi idő alatt, hogy fogom megbeszélni ezt Tyler-el. Egy élet se lenne elég, hogy megértse a helyzetet, de valahogy csak sikerül...





És itt van még egy rész kárpótlásuk, hogy az előzőre majdnem egy hónapot kellett várnotok.
Nem akarok amiatt mentegetőzni sajnos csak így tudtam megoldani.. :/
Remélem tetszett ez a két rész, komizzatok nyugodtan nem harapok :D
puszii g.

 

14. rész

„- Valahogy éreztem, hogy valami nincs rendben veled, de imádkoztam, hogy tévedjek. – sóhajt fel a mögöttem lévő fa mellől Zayn...”

- Mennyit hallottál? –fordultam felé csukott szemmel egy nagy sóhaj kíséretében.

- Épp eleget.. sajnos.- túr idegesen a hajába. Látom rajta, hogy neki se könnyű a helyzet, hisz elég közel kerültünk egymáshoz barátilag és testileg is.

- Nem tudom mit mondjak, nem akartam, hogy így tudd meg... vagy hogy egyáltalán meg tudd.. – mondtam neki, bár a végét már épp, hogy alig hallhatóan, amit inkább magamnak szántam mintsem neki.

- Justin sejtette, hogy te vagy az, de én hülye meg mondtam, hogy biztos nem te vagy az. – túr bele ismételten nevetve hajába, bár biztos nem jó kedvéből. Én ezt tényleg nem így akartam, nem volt tervbe Zayn nálam egyszerűen csak megtörtént. Látom rajta, hogy ő se tudja, hogy reagáljon ahogy én sem.

- Figyelj ez nem... – próbáltam megmagyarázni a helyzetet, de nem engedte, hogy végig mondjam mivel egyből félbe is szakított.

-Mit akarsz ezen megmagyarázni?! Itt voltam neked én, mint egy jó alibi, így rád nem lehetett gyanakodni, hisz majd én úgy is elhárítom rólad a gyanút! Istenem mekkora egy barom vagyok! – emeli fel a hangját, ami azt jelenti, hogy egyre idegesebb és annak nem lesz jó vége, ha elveszti a fejét.

- Zayn nyugodj meg, nekem nem alibi voltál, véletlenül kerültél a képbe, nem ez volt a szándékom mikor megismertelek még nem tudtam, hogy te is a maffia világának a részese vagy. – próbáltam lassan és nyugtatóan beszélni hozzá, de az arc kifejezéséből ítélve nem nagyon sikerült lenyugtatnom sőt..

- Ja persze, véletlenül és ezt higgyem is el?! Bloody Rose és a véletlenek, már nem azért, de ezt te se gondoltad szerintem komolyan.. – nevet fel hitetlenkedve, majd előhúz hátsó zsebéből egy fegyvert és forgatni kezdi ujjai között, mintha csak egy játék pisztoly lehet ami nem sülhet el akármikor, de ez sajnos igazi fegyver volt és Zayn nem poénból vette elő, ami engem feszülté tett, mivel nem akarok vele harcolni, nem tudnám igazán bántani soha..

- Most mit csináljak veled? Már rég megkellett volna, hogy öljelek, hisz ez a parancs, hát nevetséges ez az egész helyzet ahogy van.. – mondja felém sétálva miközben a fegyvert ujjai között forgatja, majd megáll pontosan előttem és felém irányítja a fegyver csövét.

- Zayn tedd el azt a fegyvert nem akarlak bántani. – mondom neki nyugodt és halk hangon.

- Bántani mi..?- nevet el magát- Hercegnő úgy látszik nem ismersz engem eléggé. – nyomja nekem még jobban a fegyvert, majd ki is biztosítja. 

Ennyi kell nekem, reflexből hátra csavarom kezét, amiből ki esik a fegyver. 

Egy gyors mozdulattal felveszem és elhajtom az erdő sötétjébe, így fegyver nélkül marad megőrült barátom. 

Miután elhajítom egy erős ütést érzek gyomromba ami arra enged gondolni, hogy gyomorszájon ütött. 

Szóval Zayn megütött.. hát nem gondoltam volna, hogy ez is bekövetkezik nem hagyhatom magam, de bántani se akarom. 

Az ütés hatására összegörnyedek, de egy másodpercet se hagy elkapja hajamat és annál fogva felránt magához, majd az arcomba hajol olyan közel amennyire csak tud.

- Azt hittem a híres Bloody Rose nehezebb feladat lesz számomra, de úgy látsz csalódnom kell.. Na mindegy is elviszlek Justin-hoz majd ő megmondja mi legyen a sorsod. – néz rám megvetően. 

Látom, hogy csalódott bennem és ezért haragszik rám, amúgy sosem bántana engem ebben biztos vagyok, hogy csak a harag és a csalódottság irányítja. 

Viszont sajnos nem engedhetem, hogy elvigyen Justin-hoz most, hogy meg tudta ki vagyok Tyler is veszélyben lett és Rick-et sem fogja kímélni. Hogy lehettem ilyen amatőr, hogy lebukok ??!! – ostoroztam magam gondolatban. 

Zayn elkezdett a hajamnál fogva rángatni ki az erdőből mintha valami útszéli kurva lennék aki rosszat csinált, de nem hagyhatom, hogy Justin elé vigyen szólnom kell előtte Tyler-nek. 

El kell tűnnie mielőtt Justin oda küldni hozzá az embereit azt sose bocsátanám meg magamnak, ha valami baja lenne az én hülyeségem miatt. 

Elkaptam Zayn karját amivel a hajamat fogta és kitéptem a hajamból olyan erősen amennyire csak tudtam, biztos vagyok benne, hogy negyed része a hajamnak is távozott a fejemről nem csak a keze, de most ez érdekelt legkevésbé. 

Miután kiszabadultam sípcsonttal egyből megcéloztam bordáit amitől egyből össze is görnyedt, de mivel még talpon volt talpal mellkason rúgtam teljes erőből, amitől hátra is esett. 

Láttam, hogy másodpercek kérdése és felállhat ezért elő vettem a bokacsízmámból az egyik tőrömet, majd harci állásba álltam felkészülve bármire.

Nagy nyögések árán fel is állt és elkezdett felém sétálni.

- Zayn állj már meg nem akarlak bántani! – kiabáltam rá tényleg nem akartam bántani, ha nem áll le akkor kénytelen leszek komolyabban megsebesíteni, ha nem védem meg magam akkor engem ölnek meg. 

Hirtelen Zayn megtorpant és a hátam mögé nézett, majd vissza a szemembe és csak mosolygott, de ez nem az a kedves mosoly volt, így már tudtam , hogy valami nincs rendben. 

Már fordultam hátra mikor megéreztem az oldalamba nyomódni egy hideg fémes tárgyat.. vagy is egy fegyvert.. 

- Meg vagy. – suttogta a fülembe- Én viszont bántani akarlak Cicám. – mondta Justin és biztos voltam benne, hogy az a tipikus undorító vigyor díszeleg az arcán, amit legszívesebben letöröltem volna, de épp ő volt fölényben velem szemben. 

- Most elmegyünk kicsit kocsikázni, szép álmokat drága. – suttogta a fülembe és már csak egy szúrást éreztem a nyakamba és elsötétült minden..

13.rész

Ne haragudjatok a késért, de egyszerű indokom van. Lefagytam, a sztori meg volt, de sehogy sem tudtam megfogalmazni, de így hajnali 1 re csak összehoztam. :D Gondoltam kárpótlásként hoztam nektek egy kicsi hosszabb részt a megszokottnál, remélem tetszik igyekszem nagyon a következővel.
Ja és köszönöm az eddig kommenteket el sem tudjátok képzelni milyen jól tud esni egy-két szó is!! :) <3
Jó olvasást!
puszii g. <3





Bonnie szemszöge:

Reggel nyűgösen és nyúzottan keltem, az oldalamba is belenyilallt a fájdalom, de most ez érdekelt legkevésbé. El kell indulnom arra a hülye osztály kirándulásra pedig semmi kedvem nincsen. Az este hála az égne Tylert sikerült elkerülnöm, de reggel már nem fogom megúszni. Mondjuk amúgy is szeretném tudni, hogy honnan jött rá, hogy elfognak rabolni, hisz elvileg már nem mozog az alvilágba, mert ő "normális" életet akar érni, bár szerintem ezt ő se gondolta komolyan.

Nagy nyögések és nehézségek árán ki keltem az ágyból, majd a fürdő felé tartottam, hogy le ellenőrizzem a vágást az oldalamon, mivel tegnap csak levetkőztem és be is dőltem az ágyba nem törődve semmivel.

Ez a kis köcsög jól lefárasztotta a tegnap estémet, de remélem értette az üzenetemet. Soha nem bántanám Zaynt, de valamivel meg kellett fenyegetnem, hogy leállítsa rólam az embereit ezzel is egy kis időt spórolva Rick-nek.A tükörbe nézve elszörnyedtem a látványtól, karikás szem, elkenődött smink az oldalamról ne is beszéljünk. Rászáradt az elkenődött alvadt vér a hasamra és az oldalamra és a vágás is elég szépen be van gyulladva.

Gyorsan megmostam arcomat hajamat kifésültem, majd sebemet is lemostam és lefertőtlenítettem majd bekötöztem. Raktam egy kis halvány sminket magamra, majd utána kiválasztottam a napi ruhámat amit fel is vettem.Gyorsan bepakoltam a két napra való ruhákat meg minden hülyeséget ami kellhet, majd miután késznek nyilvánítottam magam elindultam lefelé a cuccokkal. Lent már egy bögre forró kávé várt ami azt jelentette, hogy Tyler már várta, hogy felkeljek. Leraktam az előszobába a cuccokat, majd elindultam vissza a konyhába felkészülve a legnagyobb vitára.

Mire vissza értem már bátyám is ott ült az asztalnál a saját  bögre kávéját szorongatva.

Ő se aludhatott sokat legalábbis a karikás szeme és kócos haja erről árulkodott.

Biccentettem neki, hogy mennyünk ki a teraszra amire. választ nem kaptam, de tudtam, hogy jön mögöttem. Leültem az egyik székre, majd meg gyújtottam egy szál cigit és átnyújtottam bátyámnak is az öngyújtót, hogy ő is megtudja gyújtani reggeli cigarettáját.

- Mikor értél haza tegnap? - kérdezi tőlem, mintha mi sem történt volna tegnap, pedig sejtheti, hogy nem volt egy leány álom az estém.

- Nem tudom örülök, hogy egyáltalán haza értem.. Honnan tudtad, hogy vérdíjat tűzetett ki a fejemre Bieber? - kérdezem rá se nézve csak meredve magam elé a semmibe.

- Egy haverom mondta aki még mozog az alvilágba, hogy vérdíj van Bloody Rose fején. - fújja ki a füstöt miközben mondja.

- Értem, hát sajnos már későn szóltál. - közlöm szomorkás hangon.- Tudod, hogy mennyire aggódtam érted? Minden követ meg mozgattam, hogy megtudjam merre lehetsz és hogy kik raboltak el. - szűri ki a fogai között és tudom, hogy kezd egyre dühösebb lenni.

- Nem kell féltened, tudod, hogy tudok magamra vigyázni és ahhoz képes, hogy elraboltak most is itt ülök melletted. - próbálom nyugtatóan intézni felé szavaimat, de az arc kifejezéséből ítélve nem nagyon sikerült.

- Bonnie basszus a húgom vagy! Egész éjjel téged kerestettelek! Erre csak haza állítasz se szó se beszéd?! Végig hallgattam ahogy leütnek és elrabolna,de mire oda értem már a csak a telefonod volt ott, így már lenyomozni se tudtalak azon keresztül. - emeli most már fel a hangját és tudom, hogy ideges, de csak aggodalom beszél belőle ezért se veszem rossz néven, hisz én is így reagálnék fordított esetben.

- Tudom sajnálom Tyler.. - nézek rá bűnbánóan.- Csak nem értem miért kell mindig magad ilyen helyzetekbe hozni. - sóhajt fel miközben hajába túr idegesen.

- Segítenem kell Rick-nek, nem lehet csak úgy kilépni ebből a közegből, ha már egyszer bele került az ember és ezt te is tudod csak magadat álltatod azzal,hogy azt hiszed élhetünk normális életet.. - nézek rá szomorúan és tudom, hogy nem tetszett neki amit mondtam, de nem élhet álom világban.

- Chh.. ez egy hülyeség.. Tudnánk csak nem akarsz! - néz rám dühösen.

- Szerinted én akarok folyamatosan embereket ölni?! Hát elhiheted, hogy nekem sem ez volt minden vágyam, de ez az élet jutott nekünk ez van. - emelem már meg én is kicsit meg hangomat. Bosszant, hogy azt hiszi nekem ez volt minden vágyam, de ez van ez jutott nekünk így próbálom a legjobbat kihozni belőle. Bátyámon látom, hogy megért engem is, de valahogy még sincs velem egy hullám hosszon ezzel a témával kapcsolatban.

- Tudom, hogy neked se egy leány álom, de én úgy gondolom tudnál rajta változtatni, ha nagyon akarnál. - néz rám jelentőség teljesen. Igen biztos valahogy tudnék, ha nagyon akarnék, de én választottam ezt az életet, Tyler kiakart volna belőle hagyni, de úgy éreztem segítenem kell Rick-nek, ha már ő is ki hozott abból a pokolból, ahova bekerültünk anyuék halála után.

- Mindegy hagyjuk ezt  témát, úgy se jutunk dűlőre. Talán egy nap majd tarthatunk ott, hogy szóba hozzuk újra és tegyünk is érte, de jelenleg nem tudok ebből most szabadulni.- nézek rá sajnálattal, nem akarom, hogy e miatt veszekedjünk.

- Rendben.. úgysem tudom megváltoztatni a véleményed ahogy látom, de remélem hamar rájössz, hogy ez így nem állapot és élhetünk végre normális életet. - sóhajt fel miközben a hajába túr feszülten. Tudom, hogy nem tetszik neki a válaszom, de felnőtt ember vagyok és nem tud változtatni a döntésemen, így kénytelen elfogadni ezt.

Miután befejezettnek éreztem ezt a beszélgetést megittam a kávé utolsó cseppjeit, elnyomtam a cigimet, amit már a szűrőig elszívtam, majd fel álltam és egy biccentéssel jeleztem Tyler-nek, hogy elindultam. Az előszobába érve magamra kaptam gyorsan cipőmet, majd csomagjaimmal a kezembe elindultam az autómhoz. Nincs kedvem a hülye osztályommal utazni egy vonaton miközben itt a kocsim. Felhívtam az osztály főnökömet, hogy nem e lenne baj, ha külön mennék oda és hála az égnek nem volt ellenvetése ezzel kapcsolatban és gyorsan le is diktálta a címet, amit beütöttem a GPS- be.

Egy óra kocsikázás után oda is értem a helyszínre, egy tipikus kis tábornak mondanám kis fa házak az erdő közepén. Végülis 2 napot kibírok itt csak nem lesz olyan vészes.- gondoltam magamba, majd elindultam az ember tömeg felé ami nagy valószínűséggel az osztályom lesz. 

- Jó napot Tanár nő! Megérkeztem nem késtem sokat? – mentem oda az osztáyfőnökömhöz.

- Á Bonnie jól van te is megérkeztél, nem ne aggódj nem késtél mi is még csak most értünk ide egy 10 perce. – mosolyog rám kedvesen, amire én csak egy bólintással válaszoltam.

- Ja és Sam-nél van a papír, hogy ki melyik házba lett beosztva és kivel. – szól utánam.

- Rendben köszönöm.  – mosolygok vissza kedvesen, majd elindulok Sam irányába, aki egyből le is támad.

- Úristen hol voltál?! Hogy hagyhattál együtt összezárva ezzel a sok fogyatékossal?! – néz rám tetetett sértődöttséggel, de nem bírja sokáig mivel meg látom a mosolyt a szája szélébe. 

- Ne haragudj máskor, majd jössz beraklak a csomagtartómba és úgy utazol. – kacsintok rá nevetve.  

- Jól van lehet inkább maradok a vonatnál, legalább Bieber-éket nem kellett elviselnem, mivel ők is külön jöttek csak ők még késnek is. – forgatja meg szemét barátnőm.

- Mindegy ne is foglalkozzunk velük, csak annyit mondj meg, hogy ugye egy szobába kerültünk. – nézek rá könyörgően, mivel nincs kedvem egy Ashley félével összezára lenni.

- Nyugi együtt vagyunk, de sajnos 4 ágyas szobák vannak. – közli egy nagy sóhaj kíséretében. 

- Mondd h nem Picsákkal vagyunk egy szobába. – nézek rá szenvedve.

- De sajnos Ashley- vel és a drágalátos barátnőjével Becca-val vagyunk egy szobába osztva. – sóhajt fel ő is mérgelődve. 

Miután elfogadtuk, hogy két napig két buta picsával leszünk összezárva elindultuk megkerestük a fa házunkat, amit könnyen meg is találtunk.

Beértünk és felmértük a terepet, hála az égnek két szoba volt, így valamennyire külön voltunk a másik két nő személytől. El is foglaltuk az egyiket, majd elkezdtünk kipakolni és felhúzni a tiszta ágyneműket. A felénél járhattunk mikor az ajtónk kicsapódott és Ashley jelent meg agyon sminkelve egy olyan rövid ruhába amibe csoda, hogy nem látszott ki az egész picsája.

- Kopogni luxus?! – néz lenézőn barátnőm a barbi babára.

- Kuss! én beszélek.. csak az ofő üzeni, hogy este tábor tűz lesz addig nincs program így mindenkinek rohadni kell a szobába. – közli a nyávogós hangján miközben szőke póthaját csavargatja. 

- Ki a faszomnak képzeled magad te mű picsa, hogy így beszélsz velem?! – áll fel a helyéről Sam és kezd felé közelíteni. Gyorsan fel állok és megfogom vállát, hogy megállítsam mielőtt olyat tenne amiből ő jönne ki rosszul.

- Hagyjad az ilyen mű ribancok nem érik meg. – nyugtatom barátnőmet. 

- Milyen mű ribanc te elfajzott senkiházi néztél már tükörbe?! Kussolsz vagy helyre rakom az arcod, legalább javítanék rajta valamit! – kezd el sipítozni a nyávogós hangján, ami egyre jobban idegesít, elengedem Sam- et, majd meg indulok a plastic baba felé és egy laza mozdulattal a falhoz taszítom a nyakánál fogva, majd füléhez hajolok.

- Na ide figyel kis csillag.. most szépen sarkon fordulsz és ki sétálsz a szobából és egy kurva szót se szólsz hozzánk míg itt vagyunk vagy egyesével tépem le a mű körmeidet az ujjaidról és a nyakadba állítom őket. Hidd el nem lenne kellemes élmény számodra. – súgom a fülébe úgy, hogy Sam ne hallja és elengedem, majd már csak annyit látok, hogy köhögve esik össze a falmentén. Pár másodperc után mikor már kap levegőt nyitná a száját, de félbe szakítom.

- Az előbb nem voltam érthető? – nézek rá felhúzott szemöldökkel miközben egy lépést teszek felé és látom, hogy össze rezzen, majd heves bólogatásba kezd.

- Na akkor húzzál ki innen. – biccentek a fejemmel az ajtó felé. Fel áll és gyors léptekkel kimegy a szobából maga után halkan becsukva az ajtót.

- Jézus mit mondtál neki, hogy így megijedt? – nevet fel Sam miközben kérdőn néz rám.

- Ó csak felvilágosítottam, hogy velem nem érdemes baszakodnia. – kacsintok barátnőmre nevetve. 

A nap gyorsan elment ahhoz képest, hogy nem mehettünk ki a szobánkból. Sokat beszélgettünk Sam-el, megtudtam, hogy az apukája meghalt és csak az anyukájával élnek ketten, de ő egész nap dolgozik így alig látja. Én is elmondtam, hogy a bátyámmal élek csak, de persze csak a kamu sztorimon belül maradtam, miszerint a szüleim autó balesetben haltak meg és a bátyám vett magához.

Ránéztem az órára és már fél 9 volt, ami azt jelentette, hogy ideje készülődni, mivel 9 kor kezdődik a tábor tűz. Sam-el gyorsan elkészültünk kerestem magamnak egy szettet, majd hajamra rátupíroztam és késznek nyilvánítottam magam.  Ránéztem Sam-re és elkellet ismernem, hogy a maga fura stílusához képes nagyon jól nézett ki. 

- Laza és csini is vagy egyben, hogy te hogyan csinálod ezt te lány.. – néz rám elismerően, ami jól esik.

- Köszönöm, de hát te se panaszkodhatsz, nagyon jól nézel ki! – biccentek felé mosolyogva, majd elindulunk a tábor tűz felé.

Kint mindenki körbe üli a tüzet és isznak, ami meglep mivel nem hiszem, hogy ezt az ofő engedné, de Sam látva az értetlen arc kifejezésemet egyből felvilágosít.

- Ofő azt mondta az első este a miénk ő nem lesz itt azt csinálunk amit akarunk, persze a tábor keretein belül. – darálja le az új információt számomra, majd közli, hogy megy valami piát szerezni és már el is tűnik a szemem elől. Gondoltam én se tétlenkedem így oda mentem a tűz mellé és felkaptam a pia halomból egy üveg sört és neki is kezdtem az elfogyasztásának miközben hallgattam az egyik osztály társam gitározását a tűz mellett. A harmadik szám amibe bele kezdett az egyik kedvenc számom volt és nem bírtam megállni, hogy ne énekeljem el így Randy mellé és megböktem a vállát ültem ő volt aki gitározott.

- Figyelj elkezded elölről és én bekapcsolódok benne vagy? – kérdezem halkan a fülébe súgva, amire csak bólint és valami olyasmit válaszol, hogy király nyomassuk. 

Elkezdte az első akkordokat, majd én is becsatlakoztam és teljesen beleélem magamat dalba.

Már csak arra eszmélek fel, hogy a gitár elcsendesül és mindenki csak hangosan tapsol és ujjong.

Elmosolyodok, hisz jól esik mivel már rég énekeltem, de úgy érzem ez most kellett.. kicsit ki engedtem a gőzt talán többet kéne énekelnem és nyugodtabb lennék. Gondolataimból Randy húz vissza.

- Húú csajszi neked aztán van hangod! Nyomassunk még valamit ez rohadt jó volt! – rikkant bele fülembe, de valahogy ez most nem tud foglalkoztatni mivel egy csokoládé barna szem pár vonta el a figyelmem. A fának dőlve karba tett kézzel kémlel engem semleges arccal, de még is van valami a nézésében amit nem tudok megmagyarázni. Már épp állnék fel, hogy oda menjek megkérdezni mit bámul ennyire, de utam közben meg akadályoz két kar, ami a derekamnál fog meg és ránt magához. 

Illatából egyből rájövök, hogy Zayn az, így gyorsan meg is fordulok. 

- Na mit szeretnél Malik? – nézek rá felhúzott szemöldökkel és egyben játékosan elmosolyodva.

- Gyere beszélgessünk. – kezd el húzni maga után. Már egy ideje sétálunk a sötét erdőbe nem messze a tábortól,  mikor hirtelen megáll és behúz egy fa mögé és egyből nyakamra tapad. 

Belőlem egy jóleső sóhaj szakad fel, mivel egyből megtalálta gyenge pontomat, karja lassan halad pólóm felé miközben szájával egyre feljebb halad, de mielőtt még oda érne, telefonom csörgése félbeszakítja erotikus pillanatunkat. Egy bosszús sóhaj hagyja el a számat, majd kisebb bocsánat kérés közben felveszem a telefont.

- Mondjad Tyler.. – szólok bele bosszúsan.

- Bonnie gáz van! Justin tudja, hogy Bloody Rose-t megsebezték és épp átvizsgáltatja a sulis lányokat, beleértve téged is! – hadarja el gyorsan és idegesen. 

- Francba! – szitkozódom halkan.

- Azonnal el kell onnan tűnnöd, ha rájön kinyírat a picsába! – emeli fel a hangját és tudom, hogy csak azért mert feszült és nem azért mert rám haragudna.

- Nem tudok akkor egyértelmű lenne, hogy én vagyok az! – suttogom bele a telefonba továbbra is, mivel nem akarom, hogy Zayn meghallja beszélgetésünket, mert akkor tuti bukás van. Gondolom azért hozott ide, hogy megnézze, hogy én vagyok e az. Hát ez király ebből, hogy szedem ki magam..

- Valahogy oldd meg!! Ha kell érted megyek és kinyírok mindenkit! – közli velem határozottan, de azt nem akarom, hogy ide jöjjön, mert akkor ő is bajba kerül és azt nem akarom, elég nekem a saját gondom is..

- Maradsz a seggeden megoldom, nem fogják megtudni, hogy kivagyok. – mondom neki nyugodtan, hogy megnyugtassam, bár még én se tudom, hogy fogok ebből a helyzetből kijönni..

- Bármi van hívsz és ott vagyok! – közli ellent mondást nem tűrő hangon.

- Rendben szólok, de ne aggódj. – mondom neki majd ki is nyomom gyorsan.

Jézus ebből most hogy jöjjek ki jól, nem jöhetnek rá mert akkor vége Rick-nek Tyler-nek és mindenkinek akit szeretek. Még húznom kell egy kicsit az időt Justin-ál, de így nem könnyítik meg a helyzetem egy cseppet sem..

- Valahogy éreztem, hogy valami nincs rendben veled, de imádkoztam, hogy tévedjek. – sóhajt fel a mögöttem lévő fa mellől Zayn...

12.rész(2.része)

- Ha elmondom akkor megölnek. - néz rám kitágult szemekkel, miközben nyel egyet.
- Hát ha nekem nem mondod el akkor én öllek meg itt és most. - közlöm vele szárazon és kibiztosítom a fegyvert a fejéhez szegezve. Látom, hogy hezitál gondolom nem tudja mit csináljon, de én viszont egyre türelmetlenebb vagyok..
- Na gyerünk nagy fiú mondd el szépen a nevet és hogy mit akar tőlem. Nem vagyok valami jó kedvembe szóval én a helyedbe gyorsan kinyögném.- nézek rá felhúzott szemekkel várakozóan. Nyel egy nagyot majd akadozva, de bólint egyet.
- Bi..bii..bieber. - nyögi ki nagy nehezen. Aztán beugrott, hogy Tyler is próbált figyelmeztetni csak már késő volt.. Viszont a legfontosabb kérdés, hogy mit akar tőlem Bieber, hisz azt akarta csatlakozzak hozzá. Így nincs értelme az egésznek.
- Mit akar tőlem? Miért raboltatott el engem amatőrökkel? - kérdezem összehúzott szemöldökkel.
- Azt mondta ha meglátunk öljünk meg egyből. Vérdíjat tűzött ki a rád az alvilágban. Nekünk csak szerencsénk volt, mert bent vártak az igazi nagy kutyák. Mi meg pont hallottuk a telefon beszélgetésed így tudtuk, hogy te vagy. - hadarta el remegő hangon.
- Szóval holtan akar látni.. hát ez nem volt egy jó döntés részéről. - gondolkoztam el hangosan.
- Most, hogy elmondtam mindent elmehetek? - néz mélyen a szemembe kérlelően.
- Sajnálom Dan, de tudhatnád, hogy egy bérgyilkosnak sosem szabad hinni. - mondom neki fej rázva, majd meghúzom a kibiztosított fegyvert és már csak élettelen teste zuhan előttem a földre egy tátongó lyukkal a homlokán.
Elrakom fegyverem, majd a holttesthez lépek és nyakára rajzolom vörös rúzsommal a megszokott rózsát. Miután késznek nyilvánítottam művemet nagy nehézségek árán betuszkolom a kocsiba a hullát, majd elindulok Bieber háza felé. Adok neki egy kis ajándékot..

Justin szemszöge:

Épp egy megbeszélést tartottam a bandának nálam a terv további részéről, hogy hogyan iktatom ki Rick-et Bloody Rose halála után, ha megtudja, hogy már a holtak táborát erősíti a kis szivecsücske akkor könnyebben átadja nekem a részét, mivel tudom, hogy ember hiányban szenved a nyugati részleg. Azzal is tisztába vagyok, hogy az a ribanc nem állt volna át hozzám csak az időt húzta Rick-nek, de engem nem lehet átverni és nem szeretem ha hülyének néznek így mennie kellett sajnos pedig a hallottak alapján egy igazi ős tehetség lehet, de annyira azért mégse lehet jó, hogy kinyírjon egy csapat bérgyilkost akit rá küldtem. Gondolat menetemet telefonom csengő hangja zavarta meg.
- Mondjad. - vettem fel a telefont.
- Főnök Dez vagyok most kaptam egy fülest miszerint az egyik embered akit ráküldtél Bloody Rose-ra kórházba van. Hasba lőtték és azt mondta még él a lány, de sikerült megsebezni az oldalán egy késsel. Ez is lehet egy ki induló pont a sulis beépülésed során, ha addig túl éli. - hadarja el egy szuszra az újdonsült információt.
- Rendben,ha megtudsz még valamit szólj. - majd ezzel meg is szakítottam a vonalat.
-A francba, hogy ez a picsa mindent túlél! - ordítottam el magam, amire Zayn is felfigyelt.
- Na mi van, mi a baj? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Ez a kurva túlélte.. - mondom feszülten barátom szemébe nézve és látom, hogy ő is feszültebb lesz a hír hallatára.
Meg kell öletnem különben keresztbe húzhatja a számításaimat.
Eléggé elmerülhettem a gondolataimban, mert már csak arra eszméltem fel, hogy Zayn szólongat.
- Mondtál valamit? - fordulok felé.
- Igen, hogy akkor mo...- kezdte elkérdését, de telefonom pittyegése megzavarta mondani valójában. Kezemet feltartottam, hogy egy perc és folytathatja. Amire csak egy bólintással jelezte, hogy rendben.
Gyorsan kezembe kaptam telefonomat hát ha Dez írt valami újabb információval kapcsolatban, de sajnos nem így történt...

"Nyisd ki az ajtód. Egy kis ajándék;)"

Ennyi állt az üzenetben, Zayn kérdő tekintettel nézett rám, mire én csak előkaptam pisztolyomat, majd a bejárati ajtó felé kezdtem közeled. Úgy néz ki Zayn is értette a célzást és ő is követett fegyverrel a kezében  miközben intett a banda többi tagjának, hogy most kussoljanak, akik egyből vették az adást és csendben a felálltak a kezükben a fegyverrel felkészülve mindenre.
Lassan kinyitottam az ajtót és a küszöbön fogadott az egyik emberem holtteste egy lyukkal a homlokán a nyakán meg a tipikus vörös rózsa virított, ami így alá támasztotta azt, hogy még él a ribanc.. Telefonom újabb csipogásba kezdett ami jelezte, hogy újabb sms-em érkezett.

" A többi emberedre is ez vár, ha nem veteted le rólam a vérdíjat és a melletted álló szépfiúval kezdem. Szerintem te se gondoltad komolyan, hogy ennyivel eltudsz tenni láb alól.:) puszi BR. ;)"

A torkomon megakadt a levegő. Mi az, hogy a legjobb haveromat fenyegeti?! Ezentúl nem bízom amatőrökre a munkát. A kezembe veszem a dolgokat..
- Mit írt??- kérdezi kíváncsian Zayn.
- Semmi fontosat, de ezentúl a kezembe veszem ennek a picsának a sorsát! - sziszegem idegesen.
- Mi a terved? - néz rám kérdő tekintettel.
- Dez szerint ma megsebesítették az oldalát tehát van rajta egy vágás. Holnapig az nem fog begyógyulni így az osztály kiránduláson ellenőrizhetjük melyik lányon van vágás és ha megvan megölöm ennyi. - vázolom fel a tervet.
- És még is hogy akarsz minden lányt át nézni feltűnés mentesen? - kérdezi hihetetlenséggel.
- Megoldod, ha kell minden csajt levetkőztetünk, hogy lássuk van e rajta vágás. Nem érdekel te, hogy oldod meg, de old meg! Annak a kurvának meg kell döglenie! Nem tudja még kivel kezdett..

12. rész(1.része)

- Mondjad Tyler siess, mert épp egy megbeszélésre tartok. - mondtam neki sürgetően, mivel most kéne ott lennem és nem szokásom a késés főleg ebben a szakmában fontos a pontosság.

- Bon azonnal tűnj el onnan ez egy csapda Justin emberei... - már csak ennyit értettem, mivel egy erős ütést éreztem a tarkómnál és minden elsötétült..

Lüktet a fejem iszonyatosan, szememet nagy nehézségek árán nyitom fel, de még így is homályosan látok. Körülnézek és látom, hogy egy kocsi hátsó ülésén vagyok az első két ülésen ül két izom agy, gondolom az „elrablóim”, nem tudják még kivel kezdtek.. 

Nem vették észre, hogy felkeltem, így kihasználom az előnyömet velük szemben. Kezeim és lábaim össze vannak kötözve, megpróbálom elérni a csizmámat, hogy kivegyem a késemet, amit sikeresen ki is tudok venni, így könnyen levágom kezemről a kötelet, majd lábaimat is megszabadítom a szorításból. 

Épp veszem ki pisztolyomat a másik csizmámból mikor az anyós ülésen lévő gorilla meghallhatta a mocorgásomat, mert hátra fordult, de addigra már a gyors reflexeimnek hála a fejéhez szegeztem a pisztolyt.

- Dan! Felkelt csipkerózsika! – szól oda társának az előttem ülő. Az állítólagos Dan hátra fordult és már nyúlt volna a pisztolyáért de én gyorsabb voltam és karon lőttem, így sajnos korlátozva lett abban, hogy pisztolyáért nyúljon, mivel a másik kezét a kormányon kell tartania. 

- Te ribanc! Normális vagy??!! – ordít fel Dan, de nem nagyon érdekel a nyafogása.

- Kussolj én beszélek! – emelem fel én is a hangomat. Nem repesek az örömtől, hogy ebben a rohadt kocsiban kell nyomorognom idiótákkal akik elraboltak, de a legfontosabb kérdés, hogy ki bérelte fel őket? Mivel magától senki nem lenne olyan hülye, hogy elraboljon, hisz ismerik a hírnevemet, bár ez a két barom még azt se nézte meg, hogy van e nálam valami fegyver..  Amatőrök..

- Ki küldött titeket és mit akar tőlem? – kérdezem egyenlőre még nyugodt hangnembe.

- Mit gondolsz, hogy majd elmondjuk?? Ribanc... – köpi felém a szavakat a neve nincs gorilla.

-  Ha még életben akarsz maradni akkor igen. –  nyomom jobban a homlokához a fegyvert, de meg se rezzen, ahogy látom belőle túl sok mindent nem fogok kiszedni, szóval marad a haverja.

- Mi a neved? – kérdezem az anyós ülésen lévő tagot. 

 - Chad. Csak nem tetszek neked Cicám? – ragyogtatja meg felém sárga fogsorját, majd megnyalja ajkát miközben rendesen végig mér.

- Szóval Chad.. Sajnos te nem vagy a hasznomra ezért két választási lehetőséget adok neked, vagy lelőlek és kirugdoslak a kocsiból vagy mész te magadtól is. – mosolygok rá negédesen, mintha valami természetes dolgot közöltem volna vele az előbb.

- Azt várhatod drágám, előbb doblak én ki a kocsiból. – nevet fel ez a majom képű pojáca.

- Nem tudod ki vagyok igaz? – kuncogok egyet, mivel nyilván való a viselkedésükből, hogy nem tudják kit is szállítottak eddig a hátsó ülésükön.

- De egy kis Ribanc akit el kell tenni láb alól, de előtte még jól megdugom. – nyalja végig ajkát, majd nyúlna felém, de egyből meg is akadályozom, karját elkapom háta mögé csavarom és a másik kezemben lévő fegyvert pedig büszkesége felé irányítom, majd füléhez hajolok.

- Akkor kezdjük elölről vagy kiugrassz magadtól vagy egy vörös rózsával a nyakadon foglak kirugdosni a kocsiból. – súgom halkan a fülébe, de tisztába vagyok vele, hogy hallotta, mivel éreztem ahogy minden izma megfeszül. 

- Nem fogok megijedni egy kislánytól. – szűri ki a fogai között, de látom rajta, hogy igen is fél, de egy gyors mozdulattal kirántotta kezét a szorításomból és  előrántott egy kést és megpróbálta belém szúrni, de csak az oldalamat  érte el így csak meg vágni tudott. Amit megérzem az éles fájdalmat elöntött a düh és azzal a lendülettel kicsavartam kezéből a kést és újra háta mögé csavartam.

- Ezt nem kellett volna. – köptem mérgesen a szavakat felé, majd hasa felé irányítottam fegyverem és meghúztam a ravaszt. Egy ordítás, majd kinyitottam az ajtót kilöktem rajta a félig holt embert  és helyére huppantam, majd becsuktam az ajtót. Társa felé fordultam, aki eddig csendben félelemmel a szemében követte az eseményeket.

- Na most, hogy már csak ketten vagyunk csevegjünk egy kicsit. – emelem felé a pisztolyomat, amitől még jobban rettent.

- Mimi..mirőől? – nézett rám egy pillanatra, de gyorsan vissza is kapta az útra a szemét.

- Először is húzódj le. – mutatok az útszélére, mire látom, hogy még jobban megijed, ha már lehetséges ennél jobban.

- Úgy nyugodtabban tudunk beszélni. – nézek rá nyugtatóan, bár felesleges, hisz úgy is megölöm, de ezt nem kell tudnia, mert akkor nem mondd semmit. Mondatomra csak bólint egyet és lehúzódik az útszélére.

- Szóval ki küldött? 

Ne haragudjatok, hogy csak egy fél résszel jövök, de voltam olyan szerencsétlen, hogy eltüntettem 

az egész részt amit egyszer már megírtam telefonon csak mikor már a végén jártam a résznek pont hívtak és mire letettem eltűnt az egész.. Aztán így hajnalba már csak felét volt erőm megírni újra.. 

DE holnap felrakom a másik részét amit hosszabbra tervezek!! Sietek vele és még egyszer ne haragudjatok :/
 Ja és indítottam egy szavazást az oldalon, egy páran már szavaztatok, de örülnék neki ha mindnél többen megtennétek, hogy nektek, hogy tetszene jobban a blog :)

puszii g.

11.rész

Egész éjjel nem aludtam, járt az agyam az egész helyzeten. Nem akarok csatlakozni Justin-hoz, de az igazat tudni akarom, ha ott hagynám Rick-et azzal aláírnám a halálos végrendeletét ebben a helyzetben és rosszat nem akarok neki akár mennyire is haragszom most rá.
Ki kell találnom valamit, hogy megtudjam az igazat és egyben ne kelljen csatlakoznom Justin-hoz. Kevés időm van mivel mára beszéltem meg a találkozót Mr. Pöcsfejjel.
Mindegy maximum rögtönözök, általában az jól megy nekem, ha meg nem jön össze akkor jöhet a B terv és kiverem belőle a választ, bár az nem hiszem, hogy a legjobb ötlet lenne az ember hiány miatt és biztos vagyok benne, hogy Justin egyből ráküldené az embereit Rick-re.
Annyira elmerültem a gondolataimban már csak arra eszméltem fel, hogy Tyler üti az ajtómat.

- Bonnie kelj fel!! Irány a suli! - kiabált bátyám miközben még mindig ütötte az ajtómat.

- Fent vagyok! Ne üsd már azt a szart!! - mordultam rá.
Jó gyorsan elment az idő plusz nem valami sokat aludtam. 

El is felejtettem, hogy ma már suli van. Szívem szerint nem mennék be hisz van elég gondom, de akkor Justin-nak egyértelmű lenne a kilétem így sajnos rá vagyok kényszerülve arra, hogy bejárjak. Felkaptam magamra valami elfogadható ruhát, majd gyorsan rendbe hoztam a fejem és indultam is lefelé, hogy elinduljak suliba. 

- Elmentem.- mondtam Tyler-nek és már léptem is volna ki az ajtón, ha a drágalátos bátyám nem csapta volna be az ajtót az orrom előtt. Megfordultam majd kérdő tekintettel néztem rá és vártam, hogy végre megszólaljon.

- Ha haza értél meg kell beszélnünk a tegnapot, mivel sajnos este el kellett mennem. - néz rám bocsánat kérően.

- Már nincs mit megbeszélni. Elintézem a dolgaimat egyedül is, te is tedd azt, de minek is mondom hisz eddig se nagyon láttalak. - mosolyodok el hamisan.

- Figyelj megbeszélünk mindent ha haza értél. - néz rám komolyan.
Nem hiszem el,hogy még most se képes kinyögni egy rendes választ.

- Gondolom milyen beszélgetés lesz. - nevetek fel halkan és megrázom a fejem csalódottan,majd ki is megyek az ajtón mivel nincs kedvem hallgatni a nagy semmit, úgy se fog nekem semmit mondani. Beszállok a kocsimba és elindulok a suli felé,de útközben megállok, hogy vegyek egy kávét. 

Mikor beléptem a kávézóba megpillantottam Sam-et, de ő nem vett észre, valamin nagyon elkalandozhatott, ezért gondoltam kicsit megijesztem, a füléhez hajoltam befogtam a szemét majd megszólaltam.

- Kérsz nekem is egy kávét Cica? - dörmögtem oda mély férfias hangon.

- Kérj magadnak barom arc és nagyon gyorsan engedj el mielőtt eltöröm a karod és megetetem veled. - szólt vissza nyersen nem törődöm stílusba, ami nagyon meglepett mivel azt hittem megfog ijedni, de úgy néz ki nem kell félteni az is biztos. 

- Inkább maradnék a kávénál köszi. - szóltam vissza mosolyogva már a saját hangomon, majd elengedtem a szemét.

- Bonnie! Basszus azt hittem valami pöcs arc és le kell ütnöm. - sikít bele az arcomba nevetve miközben magához húz egy ölelésre.

- Gondoltam köszönök. - mondom neki váll rántva, de még mindig mosolyogva.

- Hát érdekesen tudod te köszönteni az embereket. - nevet fel.

Megvettük a kávénkat, majd folytattuk az utunkat a suliba,  mondjuk külön kocsival, de a suli előtt még elszívtunk együtt egy cigit és megittuk a maradék kávénkat, majd elindultunk az osztályunk felé.

Mikor beértünk a terembe már bent volt a tanár is aki egy szúrós pillantással illetett minket a késésünkért így gyorsan el is foglaltuk a helyünket.

- Most, hogy végre mindenki megérkezett közlöm veletek a jó hírt. - kezdett bele a tanár és a jó hír hallatán mindenkinek felcsillant a szeme kivéve nekem és Justin-nak  és Zayn-nek. 

Gondolom őket se nagyon érdeklik a sulis dolgok, hisz van elég gondjuk most, ahogy nekem is. Főleg, hogy egymás gondjai vagyunk és nem is sejtik, hogy itt ül tőlük pár méterre a legnagyobb problémájuk. 

Erre a gondolatom el is mosolyodtam, hisz azt gondolják ők vannak előnybe velem szembe és sakkban tarthatnak, de hát tévedni emberi dolog.

- Na szóval, az igazgató úr engedélyezte a kis kiruccanásunkat amit kérvényeztem így utazunk is egy 2 napos osztály kirándulásra. - közölte velünk az információt aminek én kimondottan nem örültem mivel erre most nincs időm van ennél fontosabb dolgom is. Az osztály többi részének viszont nagyon is tetszett mivel mindenki ujjongott még Justin is amit nem értettem és nem csak én voltam így ezzel hanem Zayn is kérdőn nézett haverjára.

-Csend legyen!! Elmondom még gyorsan a tudnivalókat mert mindjárt csöngetnek. Szóval holnap reggel indulunk! Mindenki legyen 6:30 perckor a vonat állomáson a főbejáratnál és mindenki csak két napra pakoljon nem kell elhozni a fél házat otthonról! Ez főleg neked szól Ashley! - nézett a tanár az osztály szőke ribancàra tudjátok a tipikus enyém az iskola én vagyok a legszebb tipusú csaj, ami minden iskolában megtalálható. A tanár nő kijelentésére a plasztik baba csak nyávogott valami olyasmit, hogy ő majd eldönti, amire a tanárnak már nem volt lehetősége válaszolni mivel a csengő megszólalt és mindenki elindult gyorsan kifelé a teremből.

- Na mit szólsz? - nézett rám Sam kérdő tekintettel miután kiértünk az osztály teremből.

- Mihez mit szólok ? - válaszoltam kérdéssel a kérdésre.

- Hát az osztály kiránduláshoz. Megyünk együtt? Aludhatnál nálam.- kérdezte tőlem izgatottan. 

- Nem tudok ne haragudj ma otthon kell lennem a bátyámmal, mert beszélni akar velem valamiről, de ha rövid mondandója lesz akkor hívlak és átmegyek. - néztem rá bocsánat kérően.

- Ajh.. Jó de hívjál, ha tudnál jönni. - nézett rám kérlelően, amire én csak bólintással válaszoltam.

A nap további részében nem történ semmi érdekes, gyorsan lementek az órák és indultam is haza.

Otthon nagy meglepetésem ismét nem találtam Tyler-t, ennyit arról, hogy megbeszéljük a dolgokat, de mit is vártam. 

Írtam Justin-nak egy sms-t amiben elküldtem neki a pontos címet, hogy hol találkozzunk majd, ezután gondoltam eszek valamit így gyorsan össze dobtam valami gyors kaját.

Megvacsoráztam, majd elmentem készülődni, mivel még össze kell készítenem az álcámat is az estére. Megfürödtem, majd meg csináltam a sminkem, egy nagyon erős fekete sminket tettem fel magamnak, miután kész lettem vele felvettem a kiválasztott ruhadarabokat majd fel raktam a parókámat és csipkézett álarcomat. 

Tükörben még ellenőriztem magam és indultam is megbeszélt szórakozóhelyre  ahol találkozunk. Leparkoltam a bulizóhely előtt és elindultam a bejára felé, de megszólalt a telefonom így meg kellett állnom, hogy elő kotorásszam. Láttam, hogy Tyler hív ezért félre vonultam a bulizóhely melletti kis utcába, hogy nyugodtan tudjak beszélni vele, mivel nagyon ki hallatszódott a zene.

- Mondjad Tyler siess, mert épp egy megbeszélésre tartok. - mondtam neki sürgetően, mivel most kéne ott lennem és nem szokásom a késés főleg ebben a szakmában fontos a pontosság.

- Bon azonnal tűnj el onnan ez egy csapda Justin emberei... - már csak ennyit értettem, mivel egy erős ütést éreztem a tarkómnál és minden elsötétült...

10. rész

„Már épp válaszoltam volna, ha nem fejezi be beverem a képét, de megelőzött és újra ő szólalt meg és bár ne tette volna.

- De annyit elárulhatok, hogy a szüleiddel kapcsolatos. - mondta ki azt amire nem számítottam volna soha.”

Bonnie szemszöge:

Egyszerűen nem tudtam felfogni az előbb hallottakat. Honnan tud a szüleimről, ha nem tudja, hogy én ki vagyok.  Honnan tud egyáltalán ő bármit is rólam? 

A szüleim meghaltak, meggyilkolták őket mivel rosszkor voltak, rossz helyen, ahogy a rendőr is mondta nekünk az ügy lezárásánál. Bieber mit tudna, amit én nem? Biztos csak kamuzik, hogy átálljak hozzá, de azt lesheti. 

Észre vehette kétkedésemet, mert már folytatta is megszakítva gondolat menetemet.

- Látom nem nagyon hiszel nekem. – mosolyog még mindig azzal a mindent tudó idegesítő mosolyával, amitől legszívesebben a falra másznék.

- Hát nem vagy valami meggyőző ahhoz képest, hogy még azt sem tudod kivagyok igazából. – állok fel vele szembe egy győztes mosollyal az arcomon.

- Az lehetséges drágám, hogy nem tudom a személyazonosságodat MÉG, de elég elterjedt vagy az alvilágban és a szüleid is azok voltak feltevéseim szerint. – emeli ki a még szót, de valahogy a mondatának a második fele jobban érdekel. 

Mi az, hogy a szüleim is ismertek voltak az alvilágba?

Az apám autószerelő volt, anyám meg könyvelő ő intézte apu műhelyének a papírmunka részét. Teljesen átlagos család voltunk, csak tudtam volna róla, ha apáéknak valami kétes ügyletei lettek volna. Biztos hazudik, csak manipulálni akar, de azért elgondolkoztató, mert mindig ott van az ember fejében az a bizonyos HA. 

- Látom nagyon elgondolkoztál valamin, de nem ezért jöttem. Adok neked 48 órát, hogy választ adj.

Természetesen, ha letelt az idő azt automatikusan nemnek veszem, és nem kapsz soha választ arra, hogy mi is történt a szüleiddel igazából. - közölte velem a feltételeket, majd már csak annyit hallottam, hogy az ajtó csapódik. 

Ott állhattam egy jó órát mire feleszméltem, hogy mennem kéne.

Nem tudom mit higgyek.. Előbb beszélnem kell Rick-el, talán ő megerősít abban, hogy ez az egész egy hazugság, de nem mehetek csak úgy oda hozzá, mert Bieber biztos figyelteti a házát, hisz tudja, hogy oda mennék ezután a beszélgetés után és akkor bukna az álcám, ha Bonnie-ként megjelennék.

Írtam egy üzenetet Rick-nek, hogy 1 óra múlva találkozzunk a város szélén lévő étteremben.

Amint elküldtem, már indultam is a kocsim felé, majd írtam Tyler-nek is egy smst, hogy küldessen nekem egy új kocsit és váltó cuccot másik parókával. 

Haza nem mehetek, mivel biztos valaki követne, hogy kiderüljön ki is vagyok, így ez a legegyszerűbb megoldás, ha gyorsan átöltözök plázában és ki sétálok ismét más kinézettel. 

Lehet igaza van Tyler-nek és pihenni kéne már rendesen, mert ez így egyre fárasztóbb. 

Beszálltam az autóba és egyenesen a pláza felé hajtottam, szerencse, hogy este van ilyenkor már alig vannak a plázákban, így gyorsan és zökkenő mentesen tudok átöltözni.

Egy húsz perces kocsikázás után meg is érkeztem, addigra már Tyler is vissza írt, hogy milyen kocsit küldött és a kocsi kulcs az öltözékkel együtt a 3. emeleti női mosdóba van, jobbról a második ajtónál.

Gyorsan leparkoltam, bezártam az autót és felmentem a megadott helyre. 

Bezárkóztam a fülkébe és át vettem az új öltözékem és át cseréltem szőke rövid parókámat egy derékig érő hosszú vörösre, ami ugyan úgy frufrus fazonú volt, hogy valamennyire takarja az arcom. Egy jó pont bátyusnak a szett miatt elég jól össze válogatta. Miután késznek nyilvánítottam magam, a többi cuccot, amit ma használtam a Lexus kulcsával együtt ott hagytam, majd üzentem Tyler-nek, hogy mehet értük.

Elindultam a parkolóba, de közben észrevétlenül körül néztem, hogy követett e eddig valaki, és ahogy sejtettem két nagydarab gorilla állt egy nagy fekete Jeep mellet, gondolom rám vártak, de csak egy pillantást vetettek rám és már egyből vissza is fordultak az ajtó felé. 

Ezt megúsztam… Legalább nem kell kinyírnom őket, nem lett volna hozzá kedvem ez a mai nap lefárasztott, sok volt az információ számomra.

Beszálltam az új kocsiba, amit, Tyler küldött, majd elindultam az étterem felé ahol már biztosan várt Rick, de úgy gondolom, egy pár perces késés bele fér a mai nap után.

Mikor megérkeztem leparkoltam az étterem előtt és besétáltam ahol már nevelő apám várt engem egy eldugott kis sarokban, aminek kimondottan örültem, mert így nyugodtan tudtunk beszélgetni.

Leültem vele szemben, majd biccentettem egyet köszönés gyanánt. 

- Szóval beszéltél Justin-al? – szólalt meg először ő, de kérdése inkább kijelentésnek hangzott.

- Igen beszéltem és nem tudom, hogy most mit higgyek, de először is kezdjük az elejéről. Ki az a Lara, hogy ekkora csávába keverted magad miatta? – tettem fel az első kérdést a sok közül, ami már nagyon fúrta az oldalam. Rick nagy levegőt vett és láttam rajta, hogy nehezére esik erről beszélni neki, de nem érdekel, mert már engem is belekevert, így már jogom van tudni az igazat.

- Ő a lányom. – mondta ki teljesen nyugodt, érzelem mentes hangon, de tudtam, hogy ezt nagyon is meg viseli őt, de most legkevésbé tudtam ezzel foglalkozni. Mi az, hogy a lánya? Nem tudtam, hogy van egy lánya. Miért nem mesélt soha róla? A másik nagy kérdés, hogy Bieber honnan tudhatta meg előbb, mint én.

- Hogy kicsoda? Mikor..? Hol.. ? Úristen ezt miért csak most mondtad el???!! – akadok ki teljesen, az ember aki felnevelt és lányaként kezelt, már mint amennyire tudott úgy viselkedett velem a szakmám ellenére, hazudott egy igen fontos dologban.

- Ne haragudj Bon.. nem akartam, hogy megtudja valaki. Távol akartam tartani ettől a világtól, ezért titokban tartottam. – mondja szomorkás hangon, de egyben bocsánat kérő tekintettel. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy van egy lánya, nem zavar csak egyszerűn nem tudom elképzelni Rick-et egy tipikus család apa szerepébe. 

- Hány éves? – nyögöm ki nagy nehezen, sajnos más nem jut eszembe, amit tudnék neki mondani vagy kérdezni, mivel megértem őt én is ezt tettem volna a helyébe.

- 8 éves. – mosolyodik el, de gyorsan rendezi is vonásait

- Hogy történt ez az egész? – kérdezem félve, de még is magabiztosan.

- Egyszerű sztori, megismerkedtem egy lánnyal, szerelmesek voltunk ő teherbe esett, amíg Lara egy éves nem lett nyugodtan is éltünk, de aztán apámat megölték, így átkellett vennem a helyét a maffiában. Nem akartam, hogy belekeveredjenek az alvilági életbe, így választanom kellett és én megtettem és most itt vagyunk. – mondta el egy szuszra a rövidített változatott, amiből tudom, hogy elég sok információt kihagyott, biztos vagyok benne.

- Eddig ezt nem is tudtam, hogy akkor kerültél vezetői posztra mikor minket örökbe fogadtál. – mondtam ki hangosan azt, amit gondoltam.

- Igen.. Sajnos apám halálával elvesztettük az egyik legjobb emberünket, akit gyermekkora óta képeztek ki a tökéletes bérgyilkossá és hát az ő utódját kerestem. – mondta ki halkan az utolsó szavakat, amire én gúnyosan felhorkantam. 

- Szóval mi lettünk az utódok.. Nagyszerű még több titok feltárult, amiről nem tudtam. -  nézek rá lenézően, nem mondom azt, hogy nem sejtettem, hogy erre kellettünk ,de így kimondva rohadt szarul esik.

- Igazából csak Tyler-t akartam, arra nem számítottam, hogy te is benne leszel és meglepő mondom sokkal jobb teljesítményt nyújtottál nála a nemed és a korod ellenére, de te is tudod, hogy szeretlek titeket. – néz mélyen a szemembe, hogy meg győzzön igazáról, de sajnos már nem tudom mit higgyek, hogy mi igaz és mi nem…, 

- Nagyon szerethetsz, ha csak úgy felajánlottál Bieber-nek! – emelem fel egy kicsit a hangom és nem érdekel, hogy az étterembe már mindenki ránk figyel, egyszerűen dühít az egész helyzet.

- Lehet megfontolom az ajánlatát, hát ha valami igaz információt is kapok végre az életemről! – kiabálok nevelő apámra, majd felállok a székből és elindulok a kijárat felé, de a kocsi előtt még  Rick elkapja hátulról a csuklómat és maga felé fordít .

- Úgy döntesz ahogy akarsz, mivel a TE életed, de nem hazudtam abban, hogy szeretlek titeket! – emeli fel már ő is a hangját és látom rajta, hogy megbántottam, de olyan ideges vagyok, hogy ez most nem tud érdekelni. Egy egyszerű rántással kirántom a csuklóm a szorításából, majd beülök az autóba és elindulok haza felé, már az se érdekel, ha megtudják kivagyok. Megállok a házunk előtt, majd nagy lendülettel kiszállok és bemegyek a házba, de ahogy észre veszem, megint egyedül vagyok és csak egy cetli fogad a hűtőn. „ Bon! Elkell intéznem valamit kaja hűtőben. Tyler.”

Király.. Ennyit arról, hogy mennyire aggódik.

Mérgesen feltrappoltam szobámba, majd kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam a nem rég megszerzett telefonszámot, ami két csengés után fel is veszi és hallatja kissé rekedtes hangját.

- Döntöttem. Holnap találkozunk és megbeszéljük a részleteket. A helyszínt holnap küldöm üzenetben.- majd ki is nyomtam a telefont, remélem jól döntök…