2015. szeptember 8., kedd

17. rész

„Tyler-nek adok még egy utolsó ölelés és kimegyek az ajtón ahol maga az ördög vár a kocsinak dőlve karba tett kézzel és azzal az undorító vicsorgásával. Megindulok felé és csak azt mondogatom magamnak, hogy ezt csak a szeretteimért teszem...”



Már eltelt egy hónap mióta eljöttünk otthonról, egy kibaszott hónap mióta el kellett jönnöm a szeretteimtől, a családomtól.. Mellesleg Londonban vagyunk vagy is inkább mellette, valahol az erdő közepén egy rohadt nagy házban. Olyan mintha rejtőzködnénk nehogy megtudja valaki itt vagyunk, bár nem értem miért. Azt hittem Justin azért jött ide, hogy elfoglalja Londont, de egy hónapja semmit se csinálunk csak itt vagyunk ebbe a kibaszott házban. Justin néha elmegy pár órára, de csak ennyi történik, ha meg megmerem kérdezni mi történik és, hogy miért vagyunk itt akkor csak annyi választ kapok, hogy majd mindent idejében megtudok és ne kíváncsiskodjak. Mondhatom nagyon élvezem, de sajnos nem tudok mit tenni csak ülni a seggemen és várni, hogy mi fog történni, ha egyáltalán fog bármi is történni. Furcsa módon csak ketten vagyunk ebbe a nagy házba Justin-al. Biztos készül valamire, de akkor nem értem miért nincsenek itt az emberei vagy legalább Zayn.. Hát igen Zayn..
Azóta nem hallottam felőle, próbáltam hívni és írtam is neki, de semmi válasz. Megértem őt, de egész életében nem haragudhat rám.. vagy igen? – ezeken gondolkoztam mikor egy hangos ajtó csapódás megzavarta gondolataimat. Egyből fel is pattantam az ágyamról, majd megközelítettem szekrényemet, hogy kivegyek valami kényelmes itthoni ruhát. Miután késznek nyilvánítottam magam elindultam lefelé, hogy megnézzem a zaj forrását, bár tudtam hogy csak ő jött meg a szokásos éjszakai kimaradásából, de unalmas volt egyedül itthon lenni plusz hát ha történik végre valami változás.
Mikor leértem Justin a konyha asztalnál ült és ette a sült csirkét, amit tegnap csináltam. 
Oda mentem hozzá és leültem vele szembe az asztal másik oldalára és csak néztem, hát ha megszólal végre.
- Na mi a helyzet? – néz rám fáradt szemekkel.
- Én is ez kérdezem. Mi a helyzet? Minek vagyok még itt? – kérdezem nyugodtan, de még így is érzékelhető a türelmetlenség a hangomból.
- Ez is a tervem része, szóval maradj nyugton. – fordítja figyelmét újra a kajája felé, ezzel jelezve, hogy a témát lezártnak tekinti, de én nem tudom annak tekinteni, mert idegesít, hogy nem tudom mi van most.
- Milyen terv?! Itt rohadok egy házban az erdő közepén egy hónapja! – nézek rá mérgesen és már kezdem felemelni a hangomat, mivel idegesít, hogy semmiről nem tudhatok.
- Megeszem a kibaszott csirkémet és megbeszéljük! – ordít rám, látom, hogy fáradt egész éjjel nem aludhatott, legalább is a karikák és a nyúzott arca erről árulkodik.
- Jó! – fújtatok egyet, legalább már haladás, hogy azt mondta megbeszéljük eddig semmit nem mondott.
- Amíg eszek menj fel a szobádba Sam mindjárt itt lesz, hozattam vele neked pár ruhát az estére. – néz újra rám. 
- Minek? Hova megyünk? – nézek rá kérdően, eddig ki se tehettem a lábam innen most meg közli, hogy estére ki kell öltöznöm valahova. Ja egyébként, ami Sam-et illeti igen ő az a Sam az osztályból. Kiderült, hogy ő is Bieber bandájából való, eleinte sokkolt, de megtudtam vele beszélni plusz legalább van akit ismerek innen aki nem Justin.
- Ne kérdezősködj fáradt vagyok most ehhez. Később mindent megbeszélünk csak kicsit hadd pihenjek le. – néz rám elkínzottan, mire én csak bólintok és elindulok fel felé a lépcsőn a szobám irányába.
Mikor fel érek egyből elterülök az ágyon és bekapcsolom a tévét, hogy addig is elfoglaljam magam míg meg nem érkezik Sam. Körülbelül egy óra elteltével meg is érkezik egy csinos össze állítással a kezében. 
- Na szia Csajszi! Mi a harci helyzet? – nyit be a szobámba azzal a tipikus levakarhatatlan vigyorával az arcán, ami engem is mosolygásra késztet.
- Semmi, ugyan az mint az elmúlt egy hónapban. – húzom el a számat.
- Na majd ma végre kikerülsz ebből a házból. – huppan le mellém az ágyra. 
- Szóval te is tudod, hogy ma hova megyek csak én nem. – nézek rá bosszúsan, de nem rá haragszom és ezt ő is tudja, hanem Bieber-re. Nem hiszem el, hogy idáig jutottam.. Egy kis pöcs mondja meg nekem, hogy mit csinálhatok és hova mehetek.. Ez már kész vicc.
- Igen tudom, de majd Justin mindent elmondd a maga idejében. – néz rám mosolyogva. Nem értem, hogy képes folyamatosan mosolyogni, de engem is mosolygásra késztet bármikor ezt csinálja, így haragudni se hagy egy másodpercre se.
- Rendben, nem morgolódok tovább.. - sóhajtok fel és elengedek felé egy kis mosolyt is.
- Király, na most, hogy ezt megbeszéltük... Ruha időőő! - kiáltja el magát izgatottan. Sam egy tipikus laza fiús lánynak mondható, de ha ruhákról van szó teljesen megőrül, imádja az elvont ruhákat. Minnél furcsább és feltűnőbb annál jobb, vagy is mindig ezt mondogatja. Akár mennyire egyedien öltözködik nekem mindig megtalálja a tökéletes szettet, simán lehetne a saját stylistom. Eléggé elbambulhattam, mivel már csak arra eszméltem el gondolataimból, hogy Sam a kezét előttem legyezgeti.
- Itt vagy Csajszi? Nagyon elkalandoztál. - nevet rám.
- Itt bocsi, na muti azt a ruhát. - bököm oldalba. Nem tagadom érdekel a ruha hisz én is lányból vagyok, de leginkább azért érdekel milyen hát ha ki tudom következtetni a ruha stílusából hova megyünk. Nem is kell sokat várnom barátnőm ár elő is kapja a ruha összeállítást amit az ágyra terít a cipő és egyéb kiegészítőkkel együtt. 
- Na ez lenne az. Az eseményhez amit Justin leírt ezt tudtam neked elképzelni.Remélem tetszik. - mosolyog rám és látom rajta, hogy kicsit izgul a véleményem miatt, bár nem értem miért, hisz mindig eltalálja a nekem való ruhát és most sem tévedett. Egy egyszerű fekete ruha, de még is ha rá néz az ember egyből a nőiesség, vonzóság, és az elegancia jut eszébe megfűszerezve egy kis titokzatos szexisséggel. A kiegészítők pedig tökéletesen passzolnak hozzá. Tehát valami elegáns helyre megyünk, legalább már ennyit tudok.. Jobb, mint a semmi.
- Ez nagyon csinos tudod, hogy tetszik. - bököm vállba, majd magamhoz húzom egy ölelésre és elmotyorogok halkan egy köszönömöt, amit ő csak egy bólintással jelez miszerint nem tesz semmit.
- Na, de most már készülődj lassan indulnotok kell és még egy csomó dolgom van veled. - lelkesül fel, amitől én is egy kicsit kezdek izgatott lenni, de ezt a világért se mutatnám ki így csak megrázom a fejem mosolyogva és a fürdő felé veszem az irányt.
Miután végeztem a tisztálkodással Sam egyből a hajamnak támadt miszerint, már Justin is felébredt és mindjárt indulnunk kell. Amíg barátnőm a hajammal bajlódik addig én a sminkemet készítem el, ami egy kis alapozóból áll és tussal kihúzott cica szemből, amit egy élénk vörös rúzzsal egészítettem ki. Mire kész lettem a sminkemmel addigra a hajam is elkészült, ami laza hullámokban omlott a vállamra, gyorsan felkaptam a ruhámat és a hozzátartozó dolgokat, majd a tükör előtt állva rájöttem, hogy ez egyáltalán nem az én stílusom még is tetszett, hogy olyan más vagyok.
- Na ideje indulnod Justin már biztos tiszta zizi, hogy mi tart ilyen sokáig. - lökdös az ajtó felé mondandója közben, amire nekem csak egy szem forgatás a válaszom. Lefele veszem az irányt a lépcsőn mikor megpillantom a türelmetlenkedő Justin-t az ajtóban. Meg kell mondanom kitett magáért rendesen, ő is egy egyszerű fekete öltönyt visel vörös nyakkendővel feldobva, akár csak nálam a vörös rúzs a fekete szettemhez. Kimondottan vonzó. Jézuson Bonnie miket gondolsz te! - korholt le a tudatalattim. Megráztam a fejem és elindultam Bieber felé aki eddig nem vett észre, de miután közelebb értem cipőm kopogására felfigyelt és felém fordult. Mintha mondani akart volna valamit, de jelenlétem megakadályozta ebben. Felhúzott szemöldökkel közeledek felé és állok meg előtte.
- Na mehetünk vagy egész nap itt akarsz álldogálni? - kérdezem flegmán, ami szemmel láthatóan kizökkentette a bambulásából.
- Eddig én vártam rád.. - morogta oda nekem, majd se szó se beszéd ki viharzik az ajtón és az autója felé kezd trappolni. Utána sietek én is mivel megvárni nem volt kedve ahogy látom.
Ő már bent ül az autóban, ezért én is csatlakozok hozzá és beülök az anyós ülésre.
Még mindig nem tudom hová megyünk és ez idegesít, nem is tétlenkedek tovább rá kérdezek kerek perec, nem érdekel ha ideges lesz.
- Hová is megyünk pontosan? - kérdezem tőle nyugodtan. Mire ő csak elkezd lassítani és megáll egy pihenőnél az út szélén mire én csak értetlenül nézek rá. 
- Jól van.. Akkor most elmondom mi a szitu, de nekem itt el ne kezdj hisztériázni már hivatalosan is a főnököd vagyok szóval azt csinálod amit mondok. - néz rám szigorúan, de most ez érdekel a legkevésbé csak nyögje már ki mire vártam több mint egy kibaszott hónapot, egy elhagyatott házban az erdő közepén.
- Jó csak mondd már..- sürgetem.
- Londont szépen lassan észrevétlenül elfogom foglalni, de erre már szerintem te is rá jöttél. - néz rám kérdően, amire én csak bólintok, majd folytatja.
- De mivel ismernek Londonban a fejes maffiózók és, hogy milyen erősségű is a bandám, ezért velük szembe kevés lenne az esélyem. Így jössz te a képbe, téged senki sem ismer és teleszel az EGYIK titkos fegyverem. - emeli ki az egyik szót látványosan, de egy valamit még mindig nem értek, mi az hogy engem senki nem ismer. szerintem azért eléggé nagy lett  hírnevem és nem dicsekvésből mondom ezt. 
- Hogy értem azt hogy engem senki nem ismer? - nézek rá csodálkozva, mire ő csak egy mosolyt intéz felém és ez nem az a mosoly amitől az ember meg nyugszik és melegség tölti el, nem ez az a mosoly amitől legszívesebben behúznék neki egyet. 
- Érthetőbb leszek. Bloody Rose-t igazad van mindenki ismeri, de Bonnie-t senki, ezért hát a kis alteregódat kinyírta elvileg Zayn. Bloody Rose hivatalosan is halott mindenki számára. - néz rám még mindig azzal a gúnyos mosolyával, én pedig újra és újra lejátszom magamba az előző mondatát...

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó *-*
    Pirospont, mert javítod a helyesírást ;)
    Kövit hamar, már nagyon várom :)

    Pussz; nova ***

    VálaszTörlés
  2. OMB *-* Nagyon jó lett!! Siess a következő résszel!!

    VálaszTörlés