2015. április 29., szerda

8. rész(2.része)

„Még átbeszéltük az este részleteit, hogy mi hogyan fog történni, aztán elindultunk Tyler-el haza, hogy legyen időm új külsőt varázsolni magamnak az estére”



Miután haza értünk Tyler-el leültünk vacsorázni, hogy azért mégse üres gyomorral induljak neki az estének. Síri csendben ültünk az asztalnál, ami engem kifejezetten zavart. Tudom, nem tetszik neki, hogy elmegyek, de ő is tisztába van a helyzet súlyával. 
- Ne aggódj minden rendbe lesz. – próbálom nyugtatni feszült bátyámat, bár tudom, hogy felesleges, de már megőrjített a csend kettőnk között.
- Remélem is, mert ha bármi bajod esik, kinyírom Biebert a kutyáival együtt. – sziszegi a fogai között Tyler.
- Megoldom az estét, időt kell nyerjek Rick-nek, amíg vége az ujjak kiképzésének. – mondom elszántan, miközben állom bátyám bosszús pillantásait.
- Mi lesz, ha felismer? – kérdezi hajába túrva.
- Akkor felismer és kiderül ki vagyok. Egyszer úgy is kiderülne, nem bujkálhatok örökké. – sóhajtok egy nagyot, majd fel állok az és berakom a tányérjainkat a mosogatóba.
- Készülődnöm kell, addig hozatnál Rick-el egy kocsit? Nem akarom, hogy az enyémet felismerjék. – hadarom el Tyler-nek, miközben felfelé lépkedek a lépcsőn.
- Milyet kérsz? – sóhajt fel bátyám.
- Valami Bloody Rose-hoz illőt. – mosolygok rá mindent tudóan.
- Akkor már tudom is mi kell neked. – kiabál utánam, amire már csak egy ajtó csapódást kap válaszul, de tudom, hogy nem veszi rossz néven.
Vettem egy gyors fürdőt, majd keresgélni kezdtem milyen ruha illene a mai alakításomhoz.
Találtam is egy megfelelő ruhát, amit gyorsan magamra is kaptam, majd felvettem rövid szőke parókámat, raktam magamra egy kis sminket, de inkább számat emeltem ki vérvörös rúzzsal, hisz az álarc miatt nem fog sok látszódni a sminkemből. 
Miután késznek nyilvánítottam magam elraktam a fekete kis táskámba egy pisztolyt, meg egy kést, majd elindultam lefelé, hogy elköszönjek Tyler-től.
- Elmentem! – kiabáltam az előszobából miközben épp a szegecses magas sarkúmat próbáltam magamra cibálni, közben hallottam, hogy bátyám épp felém közelít, gondolom kezdené a kioktatást. Esküszöm, mintha az első melómra mennék, úgy viselkedik velem, pedig nem most kezdtem, nem tudom mi ütött belé, de kezd felhúzni vele.
- Bármi baj van hívsz és én ott vagyok. – mondja ellent mondást nem tűrően, amire én csak megforgatom a szemem.
- Persze Tyler, ne aggódj már. Nem vagyok kezdő. – állok vele szembe, mikor már sikerül magamra húznom a cipőmet.
- Nem túl rövid ez a ruha? – néz rám kitágult szemekkel.
- Nem, nem az. Na én megyek mielőtt még jobban bele kezdesz. – sziszegem neki oda.
- Tessék itt a kocsi kulcs. – dobja nekem oda.
- Köszi, majd jövök. – és gyorsan kis is megyek az ajtón mielőtt megint belekezdene, hogy nem megfelelő az öltözködésem.
Kint egy vérvörös Lexus áll, ami meg kell, hogy mondjam elég jól néz ki, bár én nem szeretem a sport kocsikat, de ez tetszik. Beszállok a kocsiba, majd megnézem a címet, amit Rock küldött el korábban sms-ben. Beütöm a GPS-be, majd elindulok Bieber háza felé. Kíváncsi leszek beválik e a tervem és nem ismer fel, mert akkor annyi az eddigi úgy mondd nyugis életemnek…


2015. április 28., kedd

8. rész(1.része)

„Tyler-t magammal húzva osonok fel a szobámba, hogy még véletlenül se találkozzunk össze vele útközben. Mit akarhat Bieber Rick-től? És miért pont most jött? Remélem nem jött rá ki vagyok.”





Már lassan egy órája várakozunk Tyler-el a szobában. Miről beszélhetnek ennyi ideig? Remélem nem fogtak gyanút, hogy ki is vagyok igazából, mert akkor soha nem lesz egy nyugodt percem se.

Gondolat menetemet a telefonom csipogása zavarta meg, ami azt jelezte üzenetem érkezett.

Rick üzent, hogy tiszta a terep és le mehetünk. Tyler épp az ágyamban fetrengett és a telefonján játszott valami autós játékkal, mint valami 8 éves kis gyerek.
- Rick üzent, mehetünk le. – mondtam bátyámnak, aki inkább mondhatnám az öcsémnek az ilyen helyzetekben.
Mindketten elindultunk Rick irodája felé, majd kopogás nélkül benyitottunk, hisz ő is tudja, hogy csak mi jöhettünk. Leültünk az asztal melletti fekete bőr kanapéra és vártuk, hogy mostoha apánk elkezdje mondandóját.
- Na szóval.. Bieber rendez ma este egy partit a házában és engem is meghívott. – közölte velünk a tényeket, de valami nem stimmelt, nem hiszem, hogy csak ezért idejött volna.
- És még? – kérdezi Tyler kíváncsian, gondolom neki is leesett, hogy nem jó pofizni jött ide.
- Szeretné, ha Bloody Rose is eljönne az estéjére. – fújja ki a levegőt mondata végén bosszúsan, látszik, hogy neki se tetszik az ötlet.
- Az kivan zárva! Nem fogom elengedni a húgomat az ellenség markába! – kelt ki magából Tyler, amit valahol megértek, de ha nem megyek el csak rosszabbodni fog a helyzet ebben biztos vagyok.
-Tyler nyugodj le, megértelek, de ezt még át kell gondolni. – mondta nyugtatóan Rick a bátyámnak.
- Ezen nincs mit át gondolni, nem megy és kész! – áll fel Tyler a helyéről, miközben még mindig kiabál Rick-el.
- Figyelj, Bieber nem jó pofizásból hívott meg, ha nem jelenik meg az estélyen Bonnie, akkor nem fog habozni és ránk küldi az embereit, mi meg most kevesen vagyunk. Az ujjak még kiképzésen vannak, szóval még idő kell nekem. – közli a tényeket Rick, amiről még én sem tudtam. Mi az, hogy kevesen vagyunk? Ennyire megritkult a banda, míg távol voltam? Akkor nem hagyhatom, hogy Bieber megtámadjon minket, mert akkor Rick-nek annyi.
- Elmegyek. – szólalok meg most már én is.
- És még is, hogy akarod csinálni a nélkül, hogy felismernének? – kérdezi felháborodva Tyler, tudom, hogy nem tetszik neki az ötlet, de meg kell tennem Rick-ért, mint mondtam nálam a család az első.
- Azt majd én megoldom, ne aggódjatok nem fog senki felismerni. – mondtam elhatározottan.
- Rendben, de én is megyek. – jelentette ki bátyám ellenmondást nem tűrően.
- Nem jöhetsz! Mi van, ha már engem is leellenőriztek a suliból és tudják, hogy a bátyám vagy, akkor tuti lebukok. – kelek ki magamból kétségbe esetten. Nem jöhet el, hisz lehet már láttak minket együtt és akkor egyértelmű lesz nekik, hogy kivagyok.
- Tyler, tud magára vigyázni és ezt te is tudod. – néz rá Rick mindent tudóan, amire bátyám csak felsóhajt.
- Rendben igazatok van, de hívsz, ha valami baj van. – néz rám szigorúan, amire én csak mosolyogva bólogatok, jól esik, hogy félt engem, csak néha már túlzásba tud esni.
Még átbeszéltük az este részleteit, hogy mi hogyan fog történni, aztán elindultunk Tyler-el haza, hogy legyen időm új külsőt varázsolni magamnak az estére.










Sziasztok!
Bocsánat, hogy csak egy fél résszel jöttem, de nem volt valami túl sok időm mostanában.
Holnap hozom a másik felét és ha úgy lesz időm hozok még egy részt kárpótlásként cserébe.
Komizzatok, akár jót, hogy mi az ami tetszett vagy akár rosszat, hogy mi az ami
nem tetszett eddig, minden hozzászólás örömmel fogadok. :)
Jó olvasást mindenkinek! :)
puszii g.

2015. április 20., hétfő

7. rész

Kimentünk a kocsimhoz, Tyler beszállt mellém, majd elindultunk Rick-hez, hogy elbeszélgessünk egy kicsit Kevin-el. Remélem jó magyarázata lesz erre az egészre, mert ha nem, akkor nem fog nekem sok választást hagyni…


A kocsi úton nem szóltunk egymáshoz Tyler-el, mindketten elvoltunk foglalva a saját gondolatainkkal.
Nem tudom mire számítsak, majd a Kevin-el való beszélgetéstől, soha nem gondoltam, hogy erre bármikor is sor fog kerülni.
Megérkeztünk Rick-hez, Josh egy biccentés után beengedett minket, gyorsan leparkoltam és elindultunk Rick irodája felé, hogy közöljük vele a híreket, ami minket is sokkolt.
Bekopogtunk, majd egy halk gyere után be is nyitottunk és Rick alakját véltük felfedezni az íróasztala mögött.
- Micsoda meglepetés, nem vártalak titeket, főleg téged nem Tyler. – nézett ránk felhúzott szemöldökkel.
- Azért ennyire ne örülj. – nevetett fel gúnyosan Tyler.
- Úgy tudtam távol akarsz maradni a maffiától, mégis itt vagy. – nézett lenézően rá Rick.
- Na jó, elég nem ezért vagyunk itt. – vágtam a szavukba. Nincs kedvem végig hallgatni az értelmetlen veszekedésüket, hogy ki a nagyobb hülye, van ennél fontosabb dolgom is.
- Hallgatlak. – mondta érzelem mentesen Rick, miközben tartotta velem a szem kontaktust.
- Adódott egy kis probléma a „kilétemmel” kapcsolatban, a keletiek tudják, hogy a suliba vagyok, de személy szerint nem tudják, hogy én vagyok az. – mondom nyugodtan, Rick arcán enyhe idegesség és kíváncsiság fut át, de gyorsan rendezi vonásait újra érzelem mentessé. 
- Ki volt? – csak ennyit kérdez, mert már tisztába is van vele, hogy tőlünk köpött valaki, mivel más nem tudja.
- Kevin. – mondom ki azt az egy nevet, amit nem akartam, mivel tisztába vagyok vele, hogy aláírtam a halálos végrendeletét ezzel. Azzal is tisztába vagyok, hogy ezt mind magának köszönheti, de akkor is elönt a megbánás azzal kapcsolatban, hogy elárultam. Rick sóhajt egyet miközben halántékát kezdi el dörzsölni és látom rajta, hogy ezt ő se várta.
- Hát akkor nincs mit tenni, tudjátok mi az árulók sorsa. – sóhajt egyet és már emelné is a telefont, hogy elintéztesse, de megakadályozom.
- Várj! Beszélni akarok vele! – hadarom gyorsan Rick-nek mielőtt még kicsöngene telefonja.
- Minek Bonnie? Elárult ezen már nincs mit beszélni. – mondja kicsit keményebben Rick.
- Igaza van Bon, megtette és csak magának köszönheti. – kapcsolódik be a beszélgetésbe most már Tyler is, akiről eddig el is feledkeztem.
- Pontosan, engem árult el, így jogom van eldönteni, hogy mit csinálok vele! – emelem meg hangomat, mivel dühít, hogy kioktatnak, mikor én is teljesen tisztába vagyok a helyzettel.
- Kérlek, hadd beszéljek vele kettesbe, tudnom kell miért csinálta. – váltok át most már könyörgőre.
- Jó.. szólok, hogy küldjék a szobádba. – sóhajt fel Rick, bólintok, majd elindulok a régi szobámba figyelmen kívül hagyva Tyler rosszalló pillantását.
Felmegyek a szobámba, de mire felérek Kevin még nincs ott. Beállok az ajtó mellé, majd az ajtónak dőlök és ott várom egykori legjobb barátomat, de már nem mondható annak.
Az ajtó nyílik és látom, ahogy besétál és engem keres, de pont úgy állok, hogy az ajtótól nem látott mikor bejött. Lábammal berúgom óvatosan az ajtót, majd hangtalanul kulcsra zárom.
- Rég láttalak. – mondom halkan, majd hátra fordul szívéhez kapva, amiből arra következtettem, hogy megijedt.
- Úristen Bon! A szív bajt hoztad rám, azt hittem egyedül vagyok. – kezd el nevetni, de nekem most valahogy nem megy a nevetés és ezt Kevin is észre veszi, amitől egyből lehervad róla is a mosoly.
- Mi a ba.. – kezdene bele, de nem hagyom, hogy befejezze.
- Miért? – nézek rá nyugodtan és érzelem mentesen, de csak egy értetlen tekintetek kapok válaszul.
- Ne játszd a hülyét Kevin, kihallgattam egy érdekes beszélgetést a keletieknél. – sziszegem a fogaim között és érzem, hogy kezdek egyre idegesebb lenni, pedig úgy terveztem higgadtan fogok beszélni vele, de úgy látszik még se fog az menni olyan könnyen. 
Kevin arcán átfutott a felismerés, miszerint már tudja miről beszélek és ahogy leesett neki azzal a lendülettel indult volna is ki az ajtón , ha nem zártam volna be. Olyan kiszámíthatóak az emberek. – gondoltam magamba.
- Azon az ajtón nem mész ki és ezt te is tudod. – mondom neki halkan miközben mutatom fel neki a szoba kulcsát, hogy nálam van.
- Még egyszer megkérdezem, de egyben utoljára is. Miért? – mondom feszülten, de még is próbálok nyugodtságot mutatni felé.
- Bonnie, ne haragudj megfenyegettek nem tehettem mást, de a nevedet nem árultam el, azt mondtam az nem tudom, te is tudod, hogy soha nem árulnálak el. Annyi ember van a suliban, gondoltam úgy se találnak meg, ahhoz te túl jó vagy. – hadarta el remegve az egészet egy szuszra.
Nézek rá kitágult szemekkel, csak azért köpött, mert megfenyegették? Ez most komoly? Én soha nem tudnék ilyet tenni, egy olyan emberrel, aki fontos nekem, inkább öljenek meg, mint hogy egy patkány áruló legyek.
- Na jó ide figyelj, ha Rick-en múlna akkor egy kibaszott sikátorba feküdnél holtan, de én adok neked választási lehetőséget. – sétálok elé nehogy meghallja valaki, amit mondani akarok neki.
- Első lehetőség, itt helyben kinyírlak. – mondom teljesen érzelem mentesen, de ettől függetlenül nekem is fáj ezt kimondani és látom, hogy ő is nyel egyet, majd bólint, hogy folytassam.
- A második, hogy fogod magad és elhúzol innen jó messzire, mintha nem is léteztél volna, úgy meghúzod magad. – közlöm vele a tényeket.
- Rendben elmegyek. – mondja határozottan, de még mielőtt kimenne, elkapom a nyakát és az ágyra taszítom, miközben még mindig nyakát szorítom.



- És ha még egyszer elkotyogsz valamit rólunk, megkereslek, megkínozlak, megöllek és azt kívánod majd, hogy bárcsak abban a koszos sikátorban feküdnél. – hajolok bele fenyegetően az arcába, miközben szorítok még egyet nyakán, majd elengedem. 
Köhögve esik le az ágyról, majd nagy nehezen feltápászkodik és elmotyog halkan egy „értettem-et”, és elhagyja a szobámat.
Miután az ajtó becsukódott eldőltem az ágyon és azon gondolkoztam, hogy hogyan fogom ezt kimagyarázni Rick-nek.
 Tuti pipa lesz, hogy elengedtem, de hát ő Kevin, nem tudnám megölni.
Annyi embert megöltem már, meg se tudnám számolni mennyit, de egy szerettemet se tudnám bántani, soha.
Még feküdtem egy darabig az ágyon , majd úgy döntöttem felkelek és túl esek Rick ordításán.
Lementem, majd kopogás nélkül benyitottam az irodájába, ahol épp Tyler-el beszélgetett, ami meglepett, hogy nem ordítottak egymással, aminek kimondottan örültem. Az érkezésemre mindketten felkapták a fejüket, majd kérdő tekintettel néztek rám.
- Elengedtem, még ma elhagyja az országot és biztosíthatlak arról, hogy többet nem fogunk róla hallani. – mondtam nekik. Mindketten azzal a „Te normális vagy?!” fejjel néztek rám, majd először Rick szólalt meg.
- Mi az, hogy elengedted és, ha megint köpni fog rólad vagy a cégről?! Bonnie basszus ez nem játék! – akadt ki rám nevelő apám, amit valahol meg is értek, de neki is meg kell engem.
- Nem fog Rick ne aggódj, ha meg ez megtörténne, akkor én elintézem. – próbáltam nyugtatni.
- De igen is aggódok ez nem így működik a maffiába és ezt te is tudod! – ordítozik tovább velem.
- Rick, ha most kinyírom, szerinted nem lenne feltűnő Justin-nak?! Csak én hallhattam azt a beszélgetést, és egyből rájönnének Kevin halálával, hogy én vagyok a keresett személy! – emelem már én is fel a hangomat. Rick erre már nem mondd semmit, ő is tudja, hogy igazam van.
Már nyitná a száját, hogy válaszoljon, de egy kopogás megzavarja ebben.
Rick mormog valami „gyere be” féleséget, majd az ajtó nyílik, amin egyik emberek jön be.
- Főnök, itt van Bieber és beszélni akar veled. – mondja az ember Rick-nek, amitől én teljesen lesokkolok, és ahogy látom őt is meglepetésként érte, hogy itt van Justin. Állj, Bieber nem láthat itt engem, azzal egyből lebuknék. Ránézek Rick- re, aki csak int egyet, hogy menjünk fel addig, amíg ő tárgyal. Én csak bólintok, majd Tyler-t magammal húzva osonok fel a szobámba, hogy még véletlenül se találkozzunk össze vele útközben. Mit akarhat Bieber Rick-től? És miért pont most jött? Remélem nem jött rá ki vagyok..







2015. április 15., szerda

6. rész

- Mi? Ki volt? – kérdezte meglepődött hangon Justin.
- Azt mondta Tom, hogy elvileg egy vörös rózsa volt a nyakára rajzolva. – suttogta vissza Zayn, majd egy halk sóhajt hallottam.
- Szóval akkor Bloody Rose a városba van újra. Hívd a srácokat, ki kell deríteni ki a csaj mielőtt hozzánk is elér. – mondta feszült hangon Justin.



Hallgattam miről beszélnek, és rájöttem, hogy voltaképp engem keresnek. Ó, ha tudnák, hogy csak egy ajtó választja el őket attól személytől, akit úgy megakarnak találni. Ha rájönnének gondolom, megpróbálnának kinyírni, de ezt meg kell előznöm és nem azért, mert annyira félnék tőlük, csak nincs szükségem most erre.
Basszus pihenni akarok egy kicsit, erre csak nem hagyják, pont ezért dolgozok arc nélkül, hogy elkerüljem az ilyen segg fejeket, de úgy látszik nem tudnak nyugton maradni. Gondolataimat egy újabb sutyorgás zavarta meg.
- Remélem gyorsan megtaláljuk ezt a ribancot, már nagyon unom az iskolát. – mondta bosszankodva Zayn. Várjunk csak, mi köze van a sulinak hozzám? Honnan tudják, hogy ott kell engem keresniük? Senki nem tudja a kilétemet, csak Rick és a  családjában lévő közeli emberek, akikbe megbízik és ugyan úgy én is.
- Hidd el tesó, nekem sincs ínyemre a dolog, de nézd a jó oldalát, mennyi fiatal kis picsa van ott, akik bármit megtesznek nekünk. – mondta perverz hangon és esküdni mernék rá, hogy az a tipikus idegesítő mosolya is társult a mondani valójához.
- Azt bárhol kaphatok, nem kell ehhez abba a szarba bejárni. – mondta Zayn még mindig bosszúsan.
- Ne aggódj haver, hamar megtaláljuk a kis ribancot, ha az információnk nem kamuzott nekünk, akkor a suliba kell lenni e.- mondta Justin. Milyen információ?! Valaki köpött rólam? Ha megtudom ki volt az kinyírom.
- Nem tudom tesó ez a Kevin gyerek megbízható e, de ha kamuzott és feleslegesen baszakodtunk a suliba, levágom a tökeit. – mondta Zayn eltökélten. Mi van?? Kevin volt? Bocs Zayn arra már nem lesz lehetőséged, mert én előbb nyírom ki. Miért tette ezt Kevin, mondhatni vele nőttem fel, ő volt a legjobb barátom, azt hittem rá bármikor számíthatok, de úgy látszik tévedtem.
Gondolat menetemből léptek zaja zökkentett ki, Justin-ék úgy néz ki befejezték a beszélgetés. 

Gyorsan vissza vetődtem a fotelba, majd elővettem a telefonom, mintha eddig azzal lettem volna elfoglalva.
Beléptek a szobába majd elkényelmesedtek a kanapén, és engem kezdtek el nézni, gondolom, hogy hallottam e valamit a beszélgetésükből.
- Na mi van srácok, megmértétek egymásnak, hogy kinek mekkora? – kérdeztem tőlük röhögve, mintha fogalmam se lenne miről beszélgettek eddig. Zayn-ből egy halk sóhaj szakadt fel, amire azt hitte senki nem hallja meg, de nekem eléggé jó a hallásom. 

Legalább tudom, hogy nem gyanakodnak arra, hogy bármit is hallhattam.
- Hát a hallgatás beleegyezés. – mondtam nekik röhögve, hát nem lennék valami rossz színész, már az is biztos, ha, majd váltani akarok, elmegyek színésznőnek. Jézusom Bonnie, milyen hülyeségeken tudsz te gondolkodni. – korholt le a tudatalattim.
- Tudni akarod mekkora? Szívesen megmutatom fenn. – kacsintott rám Justin perverzül.
- Bocsi kis méretekkel nem foglalkozok, de ha eleget fizetsz egy kurvának, ő biztos bevállal majd. – mosolyogtam rá „kedvesen”.
- Ó igen akkor mondd az árat drágám, mennyi az óra béred? - szól vissza, amivel azt hiszi ő győzött.
- Nincs annyi pénz a világon, amiért én lefeküdnék veled. Bocsi, nem te tehetsz róla, hogy ilyen szerencsétlennek születtél. – mondtam neki teljesen érzelem mentes arccal.
Justin-nak nem tetszhetett, amit mondtam, mert meg is indult felém gondolom, hogy megint jól megfenyegessen, mint múltkor. 

Húú, de félek.. egy mozdulattal eltudnám törni a nyakát még mielőtt megszólalna, de nem tehetem és ez bosszant. Elém lépett elkapta a karomat, már kezdte volna a mondandóját, ha Zayn nem szakította volna félbe.
- Na jó, elég lesz már szerintem. – lépett közénk mosolyogva, gondolom, hogy oldja a feszültséget.
Kezemet kirántottam az erős szorításból, majd elindultam a poharam felé és maradék whiskyt megittam, ami a pohárba volt.
- Nekem most mennem kell, tudom úgy volt, hogy maradok, de a bátyám hívott, hogy beszélni akar velem, Zayn kikísérnél? – kérdeztem tőle, amire csak egy bólintással válaszolt.
- Bieber egy öröm volt újra találkozni veled. – mosolyogtam rá lenézően, amire csak felhorkant majd megszólalt.
- Ó még látjuk egymást, ne aggódj. – szűrte ki a fogai között fenyegetően, bár nem nagyon ért nálam semmit, pedig elvileg me
g kellett volna ijednem, de már unom a félős, gyenge kis lány szerepet.
Zayn ki kísért az ajtóba, mielőtt még bármit is tudott volna mondani, elkaptam felkarját és kihúztam a ház elé, majd becsuktam az ajtót magunk után, hogy Bieber ne hallhassa, amiről beszélünk.
- Wáó gyors vagy, na mondjad Hercegnő. – nézett rám nagy barna szemeivel, várakozóan.
- Köszi, hogy nem mondtad Justin előtt a kis esténket. – nézetem rá hálásan.
- Nem kell mindenről tudnia, ne aggódj, tőlem nem tudja meg. – mondta egy mosoly kíséretében
- Nem azt mondom, hogy titkolni kell csak, ha nem kérdez rá, ne hozzuk fel, nem akarom, hogy még jobban elbízza magát velem kapcsolatban.
- Persze értelek, és mikor látlak újra Hercegnő? – kérdezte tőlem, majd elkapta derekam és magához rántott.
- Holnap ráérek, ha neked is jó. – mondtam neki, majd el löktem magam finoman tőle.
- Csak este érek rá, úgy 10 után. – húzta el a száját.
- Akkor fél 11-re itt leszek. – nyomtam egy lágy csókot az arcára, majd elsétáltam a kocsimhoz.
Beszállta a kocsimba, majd haza felé vettem az irányt, aludnom kell egy kicsit, de ha felébredtem első dolgom lesz meg látogatni Kevin-t és kicsit elbeszélgetni vele. Mit képzelt, nem fogom megtudni, hogy beköpött vagy mi?
Leparkoltam a házunk elé, majd halkan beosontam a házba, hogy ne keltsem fel Tyler-t, hisz még csak hajnali fél 5 van.
Nem tudom, hogy el e mondjam neki Kevin-t, neki is nagyon jó haverja és biztos nagyot csalódna benne, én se tudom még mit fogok vele kezdeni, túl sok szaron mentem át vele. Ott volt mellettem mindig, attól a naptól kezdve, hogy Rick befogadott minket. Picsába Kevin, mi a szarért kellett ezt csinálnod.
Ilyen gondolatok között feküdtem le aludni, majd hamar el is nyomott az álom, túl sok volt ez az információ számomra.
Dél körül kelhettem fel, nem aludtam valami jól, nem tudom mit csináljak Kevin-el, ezt nem vártam tőle. Kikeltem az ágyból, majd egyből a fürdőt céloztam meg, a tükörben egy nyúzott arcú lány nézett vissza rám, hát nem aludtam valami sokat az is biztos. 

Arcomat megmostam hideg vízzel, a hajamat kifésültem, raktam magamra egy kis alapozót meg szempilla spirált, majd mikor az arcomat elfogadhatónak találtam, kimentem a szobámba valami ruhát keresni magamnak a mai napra.
Miután megtaláltam az alkalmas szettet gyorsan magamra kaptam, és elindultam a konyhába, hogy igyak egy jó erős kávét, mert itt helyben elalszom mindjárt.
Tyler már fent volt, mondjuk már dél van, miért ne lenne fenn, gondolom ő nem reggel 5-kor aludt el, mint én, bár az ő arca is elég nyúzott volt.
- Reggelt. – mondom monoton hangon
- Neked is. – mondja hasonlóan, mint az előbb én, úgy látszik ő se aludt valami jól, gondolom a tegnapi veszekedésünk miatt.
Megcsináltam magamnak a kávét, majd kimentem a teraszra, hogy eltudjak szívni egy cigit a kávém mellé. Leültem az egyik székbe és meggyújtottam a cigimet.
Azt vettem észre, hogy Tyler is csatlakozik hozzám, mondjuk nála nincsen kávé, csak kijött rágyújtani.
El kéne neki mondanom Kevin-t, hisz tudnia kell, hogy vadásznak rám a keletiből, mivel rá is tartozik ez, úgy is megtudná.
- Van egy kis gond. – mondom neki kómás hangon, miközben beletúrok a hajamba zavartan. Tyler vesz egy nagy levegőt, majd kifújja.
- Mi történt? – kérdezi érzelem mentesen, de tudom kíváncsi mi történhetett.
- Beköptek a keletieknek, hogy Bloody Rose az itteni gimibe jár, ezért a keleti főnöke is ott van most a suliba, hogy megtudja ki is a híres bérgyilkos, elrakja láb alól, mert fél, hogy Rick rájuk küldene a területekért. – mondom ki gyorsan egy szuszra és várom a reakcióját, ami egy évtizednek tűnik, mire megszólal.
- De csak Rick-ék tudják, hogy gimizel, meg hogy te vagy Bloody Rose. – mondja döbbenten, de egyben idegesen is.
- Tudom Tyler és tudom is, hogy ki volt. – mondom lehajtott fejjel, miközben beleszívok, már félig elégett cigimbe.
- Ki? – kérdezi egyenlőre nyugodt hangon, de tudom, hogy mindjárt robbanni fog, főleg, ha kimondom a nevet.
- Nem hiszem, hogy tudni szeretnéd. – nevetek fel keservesen.
- Bonnie, csak mondd ki azt a kurva nevet. – sziszegi fogai között megfeszülve.
- Kevin. – mondom szomorúan.
- Bassza meg! – túr bele a hajába idegesen, s tudom, hogy neki is nehéz, hisz jóba voltak eddig. Gondolom benne is az játszódhat le, mint bennem, hogy hogyan tehette ezt Kevin.
- El kell mondani Rick-nek. – mondja most már nyugodtabban, de még mindig látom rajta a feszültséget.
- Tudod mi az árulók sorsa. Halál. – nézek rá megtörten.
- Igen tudom, de kitudja mit fog még kiadni rólad, ami elsegíti a keletieket hozzád, vagy a legrosszabb elmondja a neved és akkor bukta az álcád. Kevin a családunk rész volt, de ő nem viselkedett ahhoz méltóan, ki tudja, lehet már régóta ad ki rólunk információkat. – áll fel a székéből és fel-alá kezd járkálni.
- Igazad van, menjünk Rick-hez, de én akarok vele először beszélni. – mondom eltökélten, amire a bátyám csak bólint egyet.
Kimentünk a kocsimhoz, Tyler beszállt mellém, majd elindultunk Rick-hez, hogy elbeszélgessünk egy kicsit Kevin-el. Remélem jó magyarázata lesz erre az egészre, mert ha nem, akkor nem fog nekem sok választást hagyni…









2015. április 12., vasárnap

5. rész


Hangos dörömbölés szakítja félbe álmaimat. Fejem a párnába nyomom, hát ha megunja és tovább aludhatok, de csalódnom kell, mivel a reggeli ébresztőm nem hagyja abba az ajtó püfölését.
- Bonnie azonnal kelj fel, és gyere, le beszédem van veled!!! – hallom meg bátyám ideges hangját.
Telefonomért tapogatózok, hogy meg nézzem mennyi az idő. Pár perces keresés után meg is találtam párnám alatt. 
Ránézek a kijelzőre és bosszúsan tapasztalom, hogy még csak hajnali 2 óra van.
Mit akar tőlem hajnalok hajnalán? – gondoltam magamba, majd nagy nyögések árán fel tornáztam magam az ágyból és elindultam lefelé, hogy kiderítsem mi olyan eget rengető, ami miatt hajnalok hajnalán kellett kirángatnia az ágyból a drágalátos bátyámnak.  
Lassan lecsoszogok fekete bundás mamuszomba, majd azzal a lendülettel le is dőlök a kanapéra a nappaliban és várom, hogy kezdje a mondandóját, de meg se szólal, csak engem néz gyilkos tekintettel a velem szembe elhelyezkedő fotelból.
- Na mondjad mi az a halaszthatatlan dolog, ami nem várhatott még volna pár órát, hogy kialudjam magam rendesen? – kérdezem még félig csukott szemmel.
- Hol voltál az este?! – emeli meg kissé a hangját, és már tudom, hogy lebuktam.
- Egy jelmezes buliban. – mondom szűk szavúan, hát ha nem kezd bele, de tisztába vagyok vele, hogy ezt a dolgot úgysem hagyja szó nélkül.
- Azzal még nem is lenne gond, ha CSAK bulizni mentél volna, de el árulnád, hogy miért díszeleg a déli maffia főnök halott fiának a nyakán védjegyed?! – kérdezi még mindig azon a hangszínen, de tudom, hogy legszívesebben már ordítana.
- Mivel kinyírtam. – mondom teljesen érzelem mentesen, mintha ez egy átlagos dolog lenne.
- Bonnie basszus megbeszéltük, hogy szünetelsz! – és elpattant nála az a bizonyos cérna, Tyler teljesen kiborult, ami engem is feszülté tesz, pedig nem akarok vele veszekedni, de ő is tudja, hogy ha Rick-nek segítség kell, én megyek.
- Tudom Tyler, de Rick felhívott és segítség kellett neki, ha téged hívott volna, te nemet mondasz? – kérdezem már én is feszülten.
- Igen! Nemet mondtam volna mivel, ezt beszéltük meg, hogy nincs gyilkolás és távol maradunk ettől az egész szarságtól! – ordít tovább és érzem, ha nem fejezi be, én se fogok már tudni normális hang erővel beszélgetni.
- Milyen szarságtól, ettől nem lehet távol maradni, ha már egyszer bele kerültél, és ezt te is nagyon jól tudod! Rick-nek sokat köszönhetünk, voltaképp ő nevelt fel minket és, ha segítség kell neki, akkor igen is ugrok első szóra, mivel egy család vagyunk! – vettem már én is feljebb a hang erőt.
- Igen sokat köszönhetek neki, egy tökéletes bérgyilkost nevelt a húgomból, nagyon örülök neki, repesek az örömtől! – neveti el magát és nem jó kedvében az is biztos.
- Tyler választhattunk, és én nem akartam az a kis törékeny csitri maradni, mint aki voltam, míg téged kiképeznek! Nem védhetsz meg mindentől akármennyire is szeretnél, már nem az a kislány vagyok, aki voltam. – mondtam a végét már nyugodtabban.
- Nekem is ez a problémám, hogy már nem az vagy, aki voltál, teljesen kifordultál önmagadból anyáék halála után. – nézett rám megvetően, ami teljesen a szívemig hatolt, ő volt az utolsó ember, akitől ezt vártam volna, hogy elítél. Felálltam és elé sétáltam majd meg álltam tőle pár centire.
- Az nap mikor anyáék meghaltak, akkor halt meg a régi Bonnie is. – néztem bele a szemébe miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon, amit azon nyomban le is töröltem. Hátat fordítottam és elindultam a szobámba felöltözni, most nem bírok egy légtérbe maradni a bátyámmal.
Hogy mondhatott ilyet? Tudja, hogy min mentünk át és hova kerültünk, mit várt, hogy majd normális életünk lesz ezek után? 
Felmentem gyorsan rendbe szedtem magam, majd kiválasztottam a mai ruhámat és felöltöztem, aztán indultam is a kocsimhoz, hogy elmenjek egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Lefelé menet Tyler még mindig ugyan ott állt ahol hagytam maga elé meredve, s mikor elsétáltam előtte felkapta a fejét, mintha akkor esett volna le neki, hogy még mindig ott áll, mint egy fa.
- Bonnie vá.. – eddig jutott, mivel félbeszakítottam.
- Ne Tyler, mára ennyi elég volt elmentem kicsit kiszellőztettem a fejem majd jövök valamikor. – hadartam el gyorsan és már kis is léptem a bejárati ajtón, mielőtt még válaszolni tudott volna.
Beültem a kocsimba, majd azon gondolkoztam, hogy most hova is mennyek, hétvége van és hajnali fél 3. Aludni se tudnék, már az is biztos hála Tyler-nek. A telefonomat meg a szobámba hagytam, de ügyes vagyok, viszont vissza menni már nem akarok érte, mert akkor biztos szóba elegyednék a bátyámmal és több bántást most nem tudnék tőle elviselni.
Elindultam az egyetlen emberhez, akinek tudom a címét, remélem otthon van, nincs kedvem a kocsimba éjszakázni, Tyler-hez meg nem szeretnék vissza menni az este folyamán.
 Megálltam Zayn háza előtt, majd kiszálltam a kocsimból és a bejárati ajtóhoz sétáltam, csak nincs nála valami csaj, mert az úgy eléggé kínos lenne.
Erőt vettem magamon majd bekopogtam és vártam, hogy ajtót nyisson. 
Az ajtó nyílt, de egy nem várt személlyel néztem farkas szemet, a barátságos barna szemek helyett, egy perverz, önelégült fejű segg fejjel találtam szembe magam.
- Szia Cica, csak nem hiányoztam? – mért végig Justin kiéhezett szemekkel, mint aki egy éve nem látott csajt, pedig fogadni merek, hogy a mai nap folyamán nem egy csajt fektetett már meg.
- Zayn itthon van? – kérdeztem flegmán és próbáltam figyelmen kívül hagyni előző kérdését.
- ZAYN! Látogatód van!! – kiabálta el magát Justin az ajtóból.
Nem telt el pár másodperc és Zayn, már fel is tűnt Justin mögött az ajtóban.
- Áhh Hercegnő, te meg hogy-hogy itt? Gyere beljebb, ne álldogálj már az ajtóba. – mondta kedvesen, majd arrébb állította Mr. Pöcs fejet az ajtóból, hogy betudjak menni.
Bementünk a nappaliba, ők le ültek a kanapéra, de én inkább a velük szembe lévő fotelt választottam, nem volt kedvem a két csávó között szorongani.
- Szóval mi járatban erre felé? –kérdezte tőlem kedvesen, majd vettem rá egy olyan pillantást miszerint, ezt nem Justin előtt szeretném elmondani, és hála az égnek vette is a lapot.
- Haver hozz már egy whisky-t a konyhából, meg három poharat. – nézett Justin-ra.
-Ohh, a seggeteket ne nyaljam ki? – kérdezte, miközben felállt és elindult a konyha felé.
- Na, mondjad Hercegnő, gondolom nem egy gyors menetre jöttél. – nézett rám, egy kacér mosoly kíséretében.
- Ne haragudj, hogy nem hívtalak mielőtt ide jöttem volna, csak otthon hagytam a telóm a bátyámmal meg összevesztem és már nem akartam érte vissza menni, reménykedtem nem zavarlak meg semmiben. Tudnék maradni nálad éjszakára? – kérdeztem tőle kiskutya szemekkel.
- Persze maradhatsz, ha eltudod viselni Justint. – nevette el magát.
- Valahogy majd kibírom, a whisky csak segíteni fog benne. – kacsintottam rá.
- Ja, szóval csak pia készletem miatt jöttél, hogy kifoszd. Jól van Hercegnő ezt meg jegyeztem. – nézett rám tetetett felháborodással, amin én csak jót nevettem.
Justin is megérkezett a piákkal és mindenki elé le rakott egy poharat, majd öntött magának és Zayn-nek egy teli pohárral, de nekem csak épphogy félig töltötte, mire én értetlen tekintettel meredek rá.
- Ez erős pia Baby, nem hiszem, hogy bírnád. – kacsint rám.
- Ó engem nem kell féltened, öntsed csak BABY. – hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
- Te tudod, én csak örülök, mert így teljesen biztos, hogy ma még az ágyamba kötsz ki. – mosolyog rám perverzül.
- Haver elég lesz, nem olyan a csaj. – kel a védelmemre Zayn, ami kifejezetten jól esik, én meg csak egy hálás mosolyt küldök felé.
- Tényleg és ti honnan is ismeritek egymást, mivel emlékeim szerint a suliba még nem találkoztatok. – néz ránk gyanakvóan Justin.
Rémültem kapom a fejem Zayn-re, hogy mit mondjunk, nem akarom, hogy ez a segg fej megtudja az esténket Zayn-el, mert akkor még nagyobb önbizalmat kapna, hogy megkaphat.
Ahogy látom Zayn veszi a lapot és próbál kitalálni valami hihető sztorit.
- Múlthéten találkoztunk egy kávézóba, azt hittem valami könnyen felszedhető tyúk tudod, mint a többi, oda mentem hozzá, hogy felszedjem, de beszélgetésünk során rájöttem, hogy ő más így inkább haverként maradtunk meg egymásnak. – darálta le szem rebbenés nélkül a hazugságot, amivel még engem is meglepett, olyan hihetően adta elő, simán elhittem volna, ha egy kívülálló lennék.
Justin figyelte Zayn arcát, hát ha lát rajta valamit, ami elárulja, hogy hazudik, de Zayn arca csak érzelem mentességet sugárzott haverja felé.
- Tesó, de béna vagy, na nem baj több jut nekem. – nyalja meg a száját rám nézve.
- Arra várhatsz Bieber. – majd meghúztam az italomat, hát ha elfelejteti velem az előbbi két másodpercet. 
Az italok csak úgy fogytak, már a harmadik üvegnél tartottunk és már nem voltunk valami józan állapotba, ami nem zavart, mert végre kicsit felszabadultabb voltam. Iszogattunk beszélgettünk és még Justin hülye próbálkozásai is hidegen hagytak és egy idő után, mintha az véltem volna fel fedezni, hogy ő is kezd bele unni, de azért a szurkálódásokat nem hagyta abba, majd meg szólalt Zayn telefonja és egy bocsánat kérés mellett kivonult a konyhába. Hajnali fél 4, gondolom meló miatt hívták. 
Gondolkozásomból egy kéz rángatott ki szó szerint, már csak arra eszméltem fel, hogy Justin ölébe ülök és a nyakamat csókolgatja.
- Te meg mi a szart csinálsz? – kérdeztem kitágult szemekkel.
- Ne tagadd, hogy élvezed. – kuncogott bele a nyakamba, majd folytatta, amit elkezdett, és meg találta a gyenge pontomat, amitől felszakadt belőlem halk nyögés, de amint rá jöttem mit csináltam gyorsan el is szakadtam tőle és ültem vissza az eredeti helyemre.
-  Mondtam Baby, élvezed és ha szeretnéd, folytathatjuk fent. – nyúlt a combomhoz, hogy meg simogassa, de gyors reflexemnek köszönhetően még időben löktem arrébb kezét a combom közeléből. Mi van velem miért élveztem tényleg, amit csinált, biztos csak a pia miatt van, nem szabad többet innom! – korholtam le magam gondolatban.
Már épp válaszoltam volna vissza, hogy megvédjem magam, de épp akkor jött vissza Zayn és ahogy az arcára néztem nem jó híreket kaphatott az biztos.
- Justin kitudnál jönni egy percre. – mondta neki, majd bocsánat kérően nézett rám, mire én csak bólintottam, hogy semmi baj menjenek csak. Miután kimentek a szobából a konyha ajtóhoz lopóztam, hogy kihallgassam őket, hát ha megtudok valami hasznos információt.
- Most hívott Tom, hogy kinyírták Johnson fiát. – hadarta halkan, de egyben idegesen Zayn.
- Mi? Ki volt? – kérdezte meglepődött hangon Justin.
- Azt mondta Tom, hogy elvileg egy vörös rózsa volt a nyakára rajzolva. – suttogta vissza Zayn, majd egy halk sóhajt hallottam. 
- Szóval akkor Bloody Rose a városba van újra. Hívd a srácokat, ki kell deríteni ki a csaj mielőtt hozzánk is elér. – mondta feszült hangon Justin.


2015. április 10., péntek

4. rész

„Elraktam a pisztolyomat, meg két kést, hogy azért biztos, ami biztos.  Miután késznek nyilvánítottam magam elindultam Rick-hez, hogy megtudjam mit is akar pontosan.”


Gyorsan oda értem Rick-hez , a ház amiben lakott a város szélén helyezkedett el így senkinek nem volt feltűnő, mivel nem nagyon járt erre senki. Itt nőttem fel, azért se vagyok senkinek ismerős mivel nem vagyok valami ember központú, nem érdekelnek mások, csak a családom, velük meg napi szinten együtt voltam. Mikor oda értem megálltam a nagy vaskapu előtt, biccentettem Josh-nak a portásnak aki egyből be is engedett. Leparkoltam a garázsban majd elindultam Rick irodája felé, mikor oda értem kopogtam kettőt és vártam mikor szólal fel nevelő apám mély baritonja. Egy „gyere” elhangzása után be is nyitottam és meg láttam Rick magas félelmet keltő alakját, barna rendezetlen hajával párosítva amiben már, ha jól megnézi az ember meglát egy-két ősz hajszálat, de senki meg nem mondaná igazából mennyi idős.
- Bonnie! Örülök, hogy végre haza fáradtál. – mondta nekem szigorú hangnembe, de láttam, hogy egy kis mosoly ott bujkál a szája szélén, ami melegséggel töltött el, mivel ebből arra tudok következtetni, hogy már nem neheztel rám annyira.
- Rick ne menjünk ebbe most bele, Tyler-el szükségünk van egy kis kikapcsolódásra, sok volt ez a 7 év. – mondtam neki kedves hangnembe, hogy ezt ne úgy vegye, hogy veszekedni akarok.
- Még is itt vagy, és szerintem te is tudod, hogy nem a ház kitakarításában kérek tőled segítséget. – mosolyodott el.
- Igaz, de egy család vagyunk, és ha segítség kell tudod, hogy itt vagyok egyből. – mondtam neki, ami teljesen igaz volt, nálam a család az első. Rick-nek nagyon sokkal tartozok, hisz befogadott minket és nevelt minket is amellett, hogy gyilkoló gépet csinált belőlünk, de ez sem lett volna kötelező, mi választhattunk, és mi e mellett döntöttünk.
- Örülök, hogy ezt legalább te így látod, a bátyádnak most ahogy látom az egyedül létre van szüksége. – mondta szomorkás hangon.
- Na , de hagyjuk is abba ezt az kis lányos picsogást! Térjünk rá a munkára. – mondta ez kicsit keményebb hangnembe, de még mindig ott bujkált az a játékos mosoly a szája szélén, ami engem is egy mosolyra késztetett.
- Szóval itt az aktája az úrnak, akit senki nem tud elvállalni, mivel erre a melóra egy nő kell abból meg nincs sok mint tudod. Az egész szervezetből csak te nem vagy épp meló közben. – sóhajtott egyet.
- Miért épp nő kell? – kérdeztem kíváncsian.
- Mivel a célpontunk nagyon szereti a nők társaságát és így nem feltűnő, hogy kinyírjuk a déli maffia főnök fiát. – kacsintott rám.
- A déli maffia főnök fiát?! Akkor már miért nem a főnököt nyírjuk ki? – kérdeztem döbbenten, nem értettem a logikáját.
- Mivel, ha a főnököt nyírjuk ki, akkor a fia kerül hatalomra a déli részen, ami nekem nagyon nem lenne kedvező, egy pszichopata a gyerek és meggondolatlan. Kinyíratná az egész déli maffiát, nekem meg egészbe kell mikor majd elfoglalom. – mondta mindent tudóan.
- Ja értem már, jól van még ma este eltávolítom az útból ne aggódj. – mondtam neki magabiztosan.
- Jaj Bon nem is aggódok, ismerlek már eléggé ez neked már rutinosan fog menni. – kacsintott ám egy mosoly kíséretében, így meg mutatva nevető ráncait számomra.
- Ja és az ismertetőd ne felejtsd, hogy tudják nyugati részről küldtelek, tudod egy kis figyelmeztetés nem árt. – mosolygott rám ártatlanul, mintha csak azt kérte volna tőlem, hogy nyírjam le a füvet.
- Mikor öltem meg valakit anélkül, hogy nem hagytam rajta az ismertetőm? – nevettem fel.
- Jogos, csak gondoltam szólok, hát ha már eltunyultál a hetekbe. – bökött vállon mintha el puhány lennék.
- Héé nincs nekem semmi bajom még mindig a legjobb vagyok. – kacsintottam rá.
 - Jól van, jól van csak vicceltem, na sipirc öltözz fel, a szobádba vitettem Kevin-el az esti szerelésed. – mondta, majd egy bólintással jeleztem, hogy megértettem és elindultam fel a régi szobámba ahol felnőttem.
A szobámba semmi nem változott sötét lila falak fekete bútorokkal és szépen kitakarítva, ahogy hagytam. Az ágyon ruha volt egy kis cetlivel rajta.
„ Jelmez bál lesz, dobd be magam cicus ;)”
Elmosolyodtam tuti, hogy ezt Kevin írta, ő volt itt a legjobb barátom és egyben az első szerelmem is, de nem működött közöttünk mivel rájöttünk , hogy mi csak barátok vagyunk inkább, mint egy pár. A kapcsolatunk hála az égnek nem romlott meg, inkább csak jobb lett.
 Gyorsan magamra kaptam  a szettet , majd rávettem az ágyra terített ballon kabátom is. A fegyvereket meg elrejtettem a két csizmámba amiket magammal hoztam. Legalább nem kell egy szál semmibe rohangálnom, míg oda érek. – gondoltam magamban, piros pont Kevin-nek , hogy gondolt rám.
Lementem a garázsba majd beültem a kocsimba és megnéztem az aktát, amit kaptam Rick-től , hogy hova kell mennem és pontosan ki a célpont, hogy felismerjem.
Egy neves bulizó helyre kell mennem, ahova déli maffia szokott járni, de jó tele lesz ellenséggel, már értem miért nézek ki úgy, mint útszéli ribanc ebbe a feszülős cuccba. Kurvának kell álcáznom magam, de jó..
Elindultam a bulizó hely felé, egy fél óra kocsi út után oda is értem.
Felvettem a szereléshez kijelölt álarcom, és elindultam egy hátsó bejáratot keresni, hát ha melegebbre fordul a helyzet tudjam hol tudok kijönni gyorsan. Könnyen meg is találtam egy sikátorból nyílt, és nagy meglepetésemre nem is őrizte senki. Ennél jobban meg se könnyíthették a dolgomat.
Bementem és egyből megcsapta az orromat a cigi, és az alkohol szaga. Átvágtam a vonagló testeken, egyenesen a bárpultot céloztam meg, hogy kérjek egy italt, hisz nem kéne feltűnőnek lennem, hogy egyből a célpontra megyek, ahogy megjöttem.
Kikértem magamnak egy vodka-narancsot, amíg elkészítették fel ültem a bár pultnál egy székre és körülnéztem merre lehet a célpontom. Kikaptam az italom, miközben azt szürcsölgettem észrevettem egy elszeparált helyen a srácot, de pont úgy volt elhelyezkedve a kanapén, amin ült, hogy pont rálátott a tánc térrel. Nekem ez még jól is jön, gyorsan lehúztam a maradék vodka-narancsomat és elindultam arra a részre, amire a legjobb rálátása van. Elkezdetem táncolni és a legszexisebb mozdulataimat vettem be miközben végig őt figyeltem. Szerintem elég szuggeráló lehettem számára, mivel egyből rám kapta a szemét és, ha jól láttam tetszett neki, amit lát, így hát úgy csináltam, mint aki csak neki táncol.
Oda hívta magához az egyik gorilláját, bele súgott valamit a fülbe, amire ő csak bólintott egyet és megindult felém. A nagydarab férfi megállt előttem majd a fülemhez hajolt.
- Mr. Johnson szívesen látná önt társaságában. – mondta kicsit hangosabban a pasas, gondolom, hogy meghalljam ebbe a nagy zajban, én erre csak bólintottam majd elindultam a gorilla után a v.i.p részlegre. Oda értünk majd leültem Mr. Johnson-al szemben az asztalra és meggyújtottam egy cigit.
- Üdvözlöm e gyönyörű hölgyet köreimben, örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. – mosolygott rám, amivel megmutatta tökéletes fehér mosolyát, bár engem ez teljesen hidegen hagyott. Egy fekete öltönyt viselt, s barna haja fel volt állítva tökéletes formában, mintha egy divatlapból lépett volna ki. Helyes pasinak mondhatom, de látszik rajta, hogy valami nincs rendben az agyával, már első ránézésre látja az ember, hogy valami nem oké ezzel az emberrel, de nekem a munka, az munka.
- Én köszönöm a meghívást egy ilyen jóképű férfitól, mint ön. – mosolyogtam rá erőltetetten és átvetettem a lábam rajta .


- Megkínálhatom valami itallal Cicus? – kacsintott rám, ó de beverném azt az önelégült képét.
- Igen köszönöm egy vodka-narancsot kérek. – mosolyogtam rá kihívóan, jó lenne már túl lenni a báj csevej részén ez a legunalmasabb nekem általában.
- És megtudhatnám a neved, ha már az arcod álarc fedi? – kérdezte csábos hangon, ami nem igazán ment neki.
- Naomi – mondtam szem rebbenés nélkül és még egy mosolyt is varázsoltam az arcomra, miközben megittam a kapott italom, gyorsan túl akartam lenni már ezen a melón.
- Szóval akkor drága Naomi mit szólnál, ha lelépnénk csak mi ketten? – mondta és a combomat kezdte el cirógatni. Az emberünk nem szarozik, egyből bele csap a lecsóba, de ez nekem csak jó, én se vagyok valami türelmes ember.
- Óó annak én is nagyon örülnék, elég unalmas ez a buli, felpörgethetnénk csak kettesben nálad. – kacsintottam rá csábosan miközben rá haraptam érzékien a számra.
- Akkor, induljunk nem lakom innen messze. – mondta, majd megfogta kezem és elkezdett a hátsó ajtó felé húzni, a gorilláinak intett, hogy még maradhatnak, ketten távozunk. Ennél könnyebb dolgom nem is lehetne, még a házáig se kell elmennem, így hogy hátul megyünk ki.
Mikor kiértünk a sikátorban megtorpantam, majd körülnéztem, hogy van e valaki a közelben, de nem láttam semmit. Mr. Johnson is meg állt és értetlenül nézett rám, már nyitotta volna a száját, de én gyorsabb voltam előkaptam hangtompítós fegyverem és fejéhez szegeztem.
- Naomi akárki is bérelt fel, kifizetem neked a kétszeresét. – mondta nekem teljesen nyugodt hangnembe, úgy látszik nem ez az első eset nála.
- Nem köszönöm, de viszont Rick üdvözletét küldi. – kacsintok rá, és várom mikor esik le neki ki is vagyok. Látom lefehéredik és arc izmai rémületről árulkodnak, na végre leesett neki a tantusz.
- Az nem lehet, te.. te vagy az igaz? – kérdezi remegő hangon.
- Igen drágám én vagyok, érezd magad megtisztelve, hogy kinyírhatlak. – súgtam a fülébe és látom, ahogy kirázza a hideg, és nem hiszem, hogy jó értelembe ezen el is mosolyodtam, hogy milyen hírnevem is van.
- Hát ez nem ma fog megtörténni! – ordítja a képembe, majd gyomorszájon könyököl és amíg én összegörnyedek elkezd futni a kocsija felé.
Gyorsan össze szedem magam és lábon lövöm, ő csak nyögve esik össze a földre. Oh de amatőr mit gondolt, hogy majd egy hasba vágástól össze esek és eltud menekülni. Lassan oda sétálok, míg ő próbál tovább kúszni, de sikertelenül mivel könnyen beérem.
- Aranyos, hogy azt hitted eltudsz menekülni. – mosolyogtam rá, és elő véve az egyik késem másik lábába állítom, hogy biztos ne tudjon semerre menni.
- Te elmebeteg vagy! – kiált rám, miközben lábából próbálja kiszedni a kést, de sikertelenül mivel a kezébe is állítok egyet.
- Na nem nyúlka-piszka a késeimhez, azok ott tökéletes helyen vannak legalább addig se mocorogsz, de most már kezdesz unalmas lenni utolsó szavak? – mosolygok rá kedvesen, de még is gúnyosan.
- Rohadj meg! Apám ezt nem fogja annyiban hagyni! – kiabál dühösen, de nem nagyon hat meg.
Egy gyors mozdulattal a fejéhez emelem a pisztolyt és meghúzom a ravaszt, s már csak annyit látok, hogy élettelenül fekszik előttem.
Előveszem vérvörös rúzsomat és nyakára egy rózsát rajzolok vele, hogy tudják ki tette. Remélem még a rendőrök előtt eltüntetik a hullát nem szeretném, ha Tyler tudomást szerezne róla. Nem hiszem, hogy repesne az örömtől, ha megtudná egy hónapot se bírtam ki meló nélkül.

2015. április 3., péntek

3. rész


„Gondoltam halkan ki surranok mielőtt még felkelne, de amilyen szerencsétlen vagyok véletlenül meg csúsztam és hangos csattanással le estem az ágyról, amire Zayn is meg mozdult és már csak annyit láttam, hogy szempillái megrebegnek és egy nagy csokoládé barna szem párral nézek farkas szemet.”

-Hello Hercegnő látom felébredtél. – mosolygott rám fél kómásan miközben haját próbálta rendbe szedni.
-Ööö szia fel, gondoltam rendbe szedem magam. – próbáltam valami meggyőző hazugságot mondani, mert hát az elég furán jött volna ki, hogy "szia épp lelépni készültem mielőtt felkeltél volna".
Helyes srác meg normálisnak tűnik, de nem fér bele az életembe egy kapcsolat, max ilyen egy éjszakások, hogy azért magányos ne legyek.
- Az arc kifejezésedből ítélve épp ki lopózni készültél, de ne aggódj Hercegnő én se a kapcsolatok hőse vagyok. Nem nagyon férne bele az életembe egy kapcsolat. - húzta el a száját.
Kíváncsi lennék miért nem fér bele az életébe egy kapcsolat, de gondolom az ő dolga, megosztaná velem, ha rám tartozna.
- Ne érts félre, nem vagyok kurva, aki csak úgy lefekszik mindenkivel, csak nekem se aktuális az, hogy kapcsolatba legyek és néha nekem is ki kell engedni a gőzt- mosolyogtam rá, de megnyugodtam, hogy hasonló cipőbe járunk és elkerüljük a kínos beszélgetéseket azzal, hogy hogyan tovább.
- Akkor, hogy ezt is megbeszéltük, jöhet egy kis reggeli koffein?- mosolyog rám a reggeli kómás fejével.
- Persze ölni tudnék egy kis kávéért, meg egy fejfájás csillapítóért, ha nem gond, tegnap eléggé a pohár aljára néztem. - néztem rá kis kutya szemekkel egy mosoly kíséretében.
- Dehogyis, lemegyek főzök kávét, meg keresek neked valami gyógyszert. Addig készülj el nyugodtan, a fürdő innen a szobából nyílik, lent megvárlak addig. – mondta, majd kiment az ajtón és már csak halk lépteit hallottam.
Gondoltam körül nézek egy kicsit a szobájában. Elsőre semmi érdekeset nem vettem észre, azon kívül, hogy nem a szegények táborát erősíti az biztos. Barna falak, fekete bútorokkal tipikus pasi szoba, bár fiú létére szép rendbe van minden, gondolom van bejáró nője. Egy valami viszont le sokkolt, volt az éjjeli szekrényén egy közös képe Justin-al.
– Jaj Istenem, csak azt ne mondd, hogy megint kifogtam valami maffia tagot. – mormoltam magamba halkan. Ennek utána kéne járnom, gondoltam gyorsan elkészülök és lemegyek, hát ha Zayn elszólja magát valamiről, de eszembe jutott, hogy a tegnapi ruhámat nem vehetem fel, csak úgy bűzlik a pia és a cigi szagtól.
 – Zayn! kölcsön kérhetek tőled egy felsőt? – kiabáltam le neki.
– Persze szolgáld ki magad. - kiabált vissza nekem.
Kivettem tőle egy fekete-fehér kockás inget, gondoltam ez megteszi hazáig, addig se bűzlök. Gyorsan felöltöztem fel vettem tegnapi gatyámat, az inget betűrtem, és hajamat meg csak egy kontyba kötöttem. Az arcomra nézetem és rájöttem, hogy a sminkem teljesen szét kenődött, ezért inkább gyorsan lemostam, majd elindultam lefelé. Zayn a konyha pultnak volt támaszkodva két bögrével a kezébe. Az asztalon meg gyógyszer várt egy pohár narancslével együtt.
Gyorsan be kaptam a gyógyszert, és rá ittam a narancslevet. Intett a fejével, hogy menjünk ki a teraszra, ő ment előre én meg utána. Leültünk két székre, majd oda adta a kávémat és megkínált egy szál cigivel, amit én szívesen elfogadtam.
- És amúgy egyedül laksz egy ekkora házba? – kérdeztem, hát ha így megtudok valamit.
- Ha úgy vesszük, akkor igen, de nem sokat vagyok egyedül, Justin a haverom sokat van nálam vagy én nála. – és kimondta azt, amire ki akartam lyukadni.
- Ja értem. Nekem is van egy Justin nevű ismerősöm egy suliba járunk, a falra mászok tőle, akkora egy tapló, azt hiszi megtud fektetni, szegény elvan eléggé tévedve. – nevettem el magam ironikusan.
- Húha, lehet akkor ugyan arról a személyről beszélünk. Új vagy a városba? – kérdezte tőlem mosolyogva. Na jól van, haladunk csak ki kotyog valami információt amiből többet megtudhatok.
- Igen, most költöztünk ide a bátyámmal. Miért a te haverodnak mi a teljes neve? – kérdeztem mintha semmit nem tudnék.
- Justin Bieber, de biztos ugyan arról a személyről beszélünk, nincs nagyon más nagy képű Justin a sulinkba. – mosolyog rám.
- Miért te is oda jársz? Nem is láttalak még a suliba .- kérdeztem, ez meglepett, mert tényleg nem láttam, és hát hogy is mondjam nem egy 18 éves végzősnek néz ki, ahogy Justin se.
Mit keresnek ezek ennyi idősen az iskola padban úgy, hogy övék a fél város? Itt valami nem stimmel és ezt ki is fogom deríteni.
- Igen én is oda járok csak múltkor nem volt kedvem bemenni .- rántott vállat mintha ez olyan természetes lenne.
- Nem vagy már kicsit idős a középiskolához amúgy? – kérdeztem mosolyogva mintha valami teljesen átlagos kérdést tettem volna fel. Nem akartam, hogy gyanús legyen neki a kérdezősködésem.
- De egy kicsit túl koros vagyok, csak hát buktam egy párszor, elég lázadó tinédzser voltam 17 évesen. – kacsintott rám.
-És te nem vagy idős a sulihoz? Te se nézel ki 18-nak. – néz rám mindent tudóan.
- De, én is idős vagyok nekem sajnos egy évet halasztanom kellett ezért az utolsó évemet most fejezem be. – mondtam neki szemrebbenés nélkül a betanult szöveget.
- Áh értem, és miért halasztottál ha megkérdezhetem? –tette fel a kérdést, de mire válaszolhattam volna megcsörrent a telefonom. Bólintott egyet, hogy nyugodtan vegyem fel.
Rá néztem a kijelzőre és láttam, hogy Rick hív ezért gyorsan fel is vettem.
- Segítened kell, egy óra múlva gyere ide. – ennyit mondott és bontotta is a vonalat.
Zayn kérdő tekintettel nézet rám, a rövid telefon beszélgetés miatt.
- Biztos tévedés volt, nem értettem mit mondanak és rám is nyomták. – mondtam teljesen érthetetlen tekintettel, erre csak bólintott, hogy megértette.
- Nekem viszont mennem kell, mert a bátyámat biztos érdekli, hogy hova tűntem egész éjszakára. – mosolyogtam rá és elmondtam a kis kamu szövegemet, amit ahogy látom elhitt.
- Oké itt a számom hívj, ha unatkozol vagy valami és itt most nem a szexre gondolok, de ha ahhoz is van kedved abba is benne vagyok. – vigyorog rám azzal a bugyi szaggató mosolyával.
- Nálam ez a mosoly nem jön be Malik, de jól van ha nincs más talán felhívlak. – kacsintottam rá játékosan.
- Ohh ez most fájt. – tette kezét a szívére, mint ha vérig sértettem volna , de láttam , hogy csak poénkodik.
- Gondolom- forgattam meg a szemeimet.
 -Na megyek köszi a kávét meg a többit is, az inged meg, majd vissza szolgáltatom. – mosolyogtam rá majd kiléptem az ajtón. Hívtam egy taxit, ami haza vitt, hogy átöltözhessek és lezuhanyozhassak, mivel úgy bűzlök, mint egy rossz alkoholista másnap.
Gyorsan haza értem, a taxit kifizettem, majd bementem a lakásba, Tyler hála az égnek nem volt itthon szóval meg menekültem a kihallgatás elöl, hogy hol voltam és hogy hova megyek. Lefürödtem, fogat mostam és felöltöztem valami nem feltűnő szerelésbe.
 Nem hiszem, hogy Rick-nek a kerti munkába kéne segítenem, biztos valami meló van, amit nem tud másra rá bízni. Elraktam a pisztolyomat, meg két kést, hogy azért biztos, ami biztos.  Miután késznek nyilvánítottam magam elindultam Rick-hez, hogy megtudjam mit is akar pontosan.