10. rész

„Már épp válaszoltam volna, ha nem fejezi be beverem a képét, de megelőzött és újra ő szólalt meg és bár ne tette volna.

- De annyit elárulhatok, hogy a szüleiddel kapcsolatos. - mondta ki azt amire nem számítottam volna soha.”

Bonnie szemszöge:

Egyszerűen nem tudtam felfogni az előbb hallottakat. Honnan tud a szüleimről, ha nem tudja, hogy én ki vagyok.  Honnan tud egyáltalán ő bármit is rólam? 

A szüleim meghaltak, meggyilkolták őket mivel rosszkor voltak, rossz helyen, ahogy a rendőr is mondta nekünk az ügy lezárásánál. Bieber mit tudna, amit én nem? Biztos csak kamuzik, hogy átálljak hozzá, de azt lesheti. 

Észre vehette kétkedésemet, mert már folytatta is megszakítva gondolat menetemet.

- Látom nem nagyon hiszel nekem. – mosolyog még mindig azzal a mindent tudó idegesítő mosolyával, amitől legszívesebben a falra másznék.

- Hát nem vagy valami meggyőző ahhoz képest, hogy még azt sem tudod kivagyok igazából. – állok fel vele szembe egy győztes mosollyal az arcomon.

- Az lehetséges drágám, hogy nem tudom a személyazonosságodat MÉG, de elég elterjedt vagy az alvilágban és a szüleid is azok voltak feltevéseim szerint. – emeli ki a még szót, de valahogy a mondatának a második fele jobban érdekel. 

Mi az, hogy a szüleim is ismertek voltak az alvilágba?

Az apám autószerelő volt, anyám meg könyvelő ő intézte apu műhelyének a papírmunka részét. Teljesen átlagos család voltunk, csak tudtam volna róla, ha apáéknak valami kétes ügyletei lettek volna. Biztos hazudik, csak manipulálni akar, de azért elgondolkoztató, mert mindig ott van az ember fejében az a bizonyos HA. 

- Látom nagyon elgondolkoztál valamin, de nem ezért jöttem. Adok neked 48 órát, hogy választ adj.

Természetesen, ha letelt az idő azt automatikusan nemnek veszem, és nem kapsz soha választ arra, hogy mi is történt a szüleiddel igazából. - közölte velem a feltételeket, majd már csak annyit hallottam, hogy az ajtó csapódik. 

Ott állhattam egy jó órát mire feleszméltem, hogy mennem kéne.

Nem tudom mit higgyek.. Előbb beszélnem kell Rick-el, talán ő megerősít abban, hogy ez az egész egy hazugság, de nem mehetek csak úgy oda hozzá, mert Bieber biztos figyelteti a házát, hisz tudja, hogy oda mennék ezután a beszélgetés után és akkor bukna az álcám, ha Bonnie-ként megjelennék.

Írtam egy üzenetet Rick-nek, hogy 1 óra múlva találkozzunk a város szélén lévő étteremben.

Amint elküldtem, már indultam is a kocsim felé, majd írtam Tyler-nek is egy smst, hogy küldessen nekem egy új kocsit és váltó cuccot másik parókával. 

Haza nem mehetek, mivel biztos valaki követne, hogy kiderüljön ki is vagyok, így ez a legegyszerűbb megoldás, ha gyorsan átöltözök plázában és ki sétálok ismét más kinézettel. 

Lehet igaza van Tyler-nek és pihenni kéne már rendesen, mert ez így egyre fárasztóbb. 

Beszálltam az autóba és egyenesen a pláza felé hajtottam, szerencse, hogy este van ilyenkor már alig vannak a plázákban, így gyorsan és zökkenő mentesen tudok átöltözni.

Egy húsz perces kocsikázás után meg is érkeztem, addigra már Tyler is vissza írt, hogy milyen kocsit küldött és a kocsi kulcs az öltözékkel együtt a 3. emeleti női mosdóba van, jobbról a második ajtónál.

Gyorsan leparkoltam, bezártam az autót és felmentem a megadott helyre. 

Bezárkóztam a fülkébe és át vettem az új öltözékem és át cseréltem szőke rövid parókámat egy derékig érő hosszú vörösre, ami ugyan úgy frufrus fazonú volt, hogy valamennyire takarja az arcom. Egy jó pont bátyusnak a szett miatt elég jól össze válogatta. Miután késznek nyilvánítottam magam, a többi cuccot, amit ma használtam a Lexus kulcsával együtt ott hagytam, majd üzentem Tyler-nek, hogy mehet értük.

Elindultam a parkolóba, de közben észrevétlenül körül néztem, hogy követett e eddig valaki, és ahogy sejtettem két nagydarab gorilla állt egy nagy fekete Jeep mellet, gondolom rám vártak, de csak egy pillantást vetettek rám és már egyből vissza is fordultak az ajtó felé. 

Ezt megúsztam… Legalább nem kell kinyírnom őket, nem lett volna hozzá kedvem ez a mai nap lefárasztott, sok volt az információ számomra.

Beszálltam az új kocsiba, amit, Tyler küldött, majd elindultam az étterem felé ahol már biztosan várt Rick, de úgy gondolom, egy pár perces késés bele fér a mai nap után.

Mikor megérkeztem leparkoltam az étterem előtt és besétáltam ahol már nevelő apám várt engem egy eldugott kis sarokban, aminek kimondottan örültem, mert így nyugodtan tudtunk beszélgetni.

Leültem vele szemben, majd biccentettem egyet köszönés gyanánt. 

- Szóval beszéltél Justin-al? – szólalt meg először ő, de kérdése inkább kijelentésnek hangzott.

- Igen beszéltem és nem tudom, hogy most mit higgyek, de először is kezdjük az elejéről. Ki az a Lara, hogy ekkora csávába keverted magad miatta? – tettem fel az első kérdést a sok közül, ami már nagyon fúrta az oldalam. Rick nagy levegőt vett és láttam rajta, hogy nehezére esik erről beszélni neki, de nem érdekel, mert már engem is belekevert, így már jogom van tudni az igazat.

- Ő a lányom. – mondta ki teljesen nyugodt, érzelem mentes hangon, de tudtam, hogy ezt nagyon is meg viseli őt, de most legkevésbé tudtam ezzel foglalkozni. Mi az, hogy a lánya? Nem tudtam, hogy van egy lánya. Miért nem mesélt soha róla? A másik nagy kérdés, hogy Bieber honnan tudhatta meg előbb, mint én.

- Hogy kicsoda? Mikor..? Hol.. ? Úristen ezt miért csak most mondtad el???!! – akadok ki teljesen, az ember aki felnevelt és lányaként kezelt, már mint amennyire tudott úgy viselkedett velem a szakmám ellenére, hazudott egy igen fontos dologban.

- Ne haragudj Bon.. nem akartam, hogy megtudja valaki. Távol akartam tartani ettől a világtól, ezért titokban tartottam. – mondja szomorkás hangon, de egyben bocsánat kérő tekintettel. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy van egy lánya, nem zavar csak egyszerűn nem tudom elképzelni Rick-et egy tipikus család apa szerepébe. 

- Hány éves? – nyögöm ki nagy nehezen, sajnos más nem jut eszembe, amit tudnék neki mondani vagy kérdezni, mivel megértem őt én is ezt tettem volna a helyébe.

- 8 éves. – mosolyodik el, de gyorsan rendezi is vonásait

- Hogy történt ez az egész? – kérdezem félve, de még is magabiztosan.

- Egyszerű sztori, megismerkedtem egy lánnyal, szerelmesek voltunk ő teherbe esett, amíg Lara egy éves nem lett nyugodtan is éltünk, de aztán apámat megölték, így átkellett vennem a helyét a maffiában. Nem akartam, hogy belekeveredjenek az alvilági életbe, így választanom kellett és én megtettem és most itt vagyunk. – mondta el egy szuszra a rövidített változatott, amiből tudom, hogy elég sok információt kihagyott, biztos vagyok benne.

- Eddig ezt nem is tudtam, hogy akkor kerültél vezetői posztra mikor minket örökbe fogadtál. – mondtam ki hangosan azt, amit gondoltam.

- Igen.. Sajnos apám halálával elvesztettük az egyik legjobb emberünket, akit gyermekkora óta képeztek ki a tökéletes bérgyilkossá és hát az ő utódját kerestem. – mondta ki halkan az utolsó szavakat, amire én gúnyosan felhorkantam. 

- Szóval mi lettünk az utódok.. Nagyszerű még több titok feltárult, amiről nem tudtam. -  nézek rá lenézően, nem mondom azt, hogy nem sejtettem, hogy erre kellettünk ,de így kimondva rohadt szarul esik.

- Igazából csak Tyler-t akartam, arra nem számítottam, hogy te is benne leszel és meglepő mondom sokkal jobb teljesítményt nyújtottál nála a nemed és a korod ellenére, de te is tudod, hogy szeretlek titeket. – néz mélyen a szemembe, hogy meg győzzön igazáról, de sajnos már nem tudom mit higgyek, hogy mi igaz és mi nem…, 

- Nagyon szerethetsz, ha csak úgy felajánlottál Bieber-nek! – emelem fel egy kicsit a hangom és nem érdekel, hogy az étterembe már mindenki ránk figyel, egyszerűen dühít az egész helyzet.

- Lehet megfontolom az ajánlatát, hát ha valami igaz információt is kapok végre az életemről! – kiabálok nevelő apámra, majd felállok a székből és elindulok a kijárat felé, de a kocsi előtt még  Rick elkapja hátulról a csuklómat és maga felé fordít .

- Úgy döntesz ahogy akarsz, mivel a TE életed, de nem hazudtam abban, hogy szeretlek titeket! – emeli fel már ő is a hangját és látom rajta, hogy megbántottam, de olyan ideges vagyok, hogy ez most nem tud érdekelni. Egy egyszerű rántással kirántom a csuklóm a szorításából, majd beülök az autóba és elindulok haza felé, már az se érdekel, ha megtudják kivagyok. Megállok a házunk előtt, majd nagy lendülettel kiszállok és bemegyek a házba, de ahogy észre veszem, megint egyedül vagyok és csak egy cetli fogad a hűtőn. „ Bon! Elkell intéznem valamit kaja hűtőben. Tyler.”

Király.. Ennyit arról, hogy mennyire aggódik.

Mérgesen feltrappoltam szobámba, majd kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam a nem rég megszerzett telefonszámot, ami két csengés után fel is veszi és hallatja kissé rekedtes hangját.

- Döntöttem. Holnap találkozunk és megbeszéljük a részleteket. A helyszínt holnap küldöm üzenetben.- majd ki is nyomtam a telefont, remélem jól döntök…

9.rész

Bonnie szemszöge:

Tipikus puccos maffia parti, ezzel tudnám jellemezni Bieber estéjét. Itt van mindenki, aki számít az alvilágban. Viszont a délieket nem láttam eddig sehol, gondolom miattam nincsenek meghívva, úgy néz ki elterjedt a hír miszerint megöltem a déli maffia leendő örökösét. Milyen kedves Bieber-től, hogy gondolt rám, de honnan tudta biztosra, hogy jönni fogok? Rick simán mondhatott volna nemet, hisz Justin nem tudhatta, hogy ember hiányban a szervezetünk. Van egy olyan érzésem, hogy Rick valamit nem árult el a Bieber való beszélgetéséből. Valami itt nem stimmel, jobb lesz, ha bele hallgatok egy kicsit a beszélgetésükbe az este folyamán, ami ahogy látom most fog bekövetkezni, mivel Justin épp Rick felé tart. Elindultam feléjük, de úgy, hogy ne vegyenek észre, ezért elbújtam egy hozzájuk közel lévő sarokban, ahol ők nem látnak, de én mindent tisztán hallok.

Justin szemszöge:

Elindultam Rick felé, hogy megkérdezzem merre is van a mi kis dísz vendégünk, akit ígért nekem, mivel eddig nem láttam sehol sem.

- Rick! Örülök, hogy végre itt vagy! - köszöntöttem megjátszott kedvességgel.

- Hagyjuk a jó pofizást Bieber. - felelte szárazon.

- Rendben akkor térjünk a tárgyra. Hol van ? - kérdeztem hűvösen.

- Már itt van, ahogy ígértem. - válaszolt tárgyilagosan, ezért szeretek Rick-el tárgyalni, egyből a lényegre tér, nem kertel és mindig állja a szavát.

- Én nem látom sehol, azt hittem együtt jöttök. - nézek rá kíváncsian.

- Ő Bloody Rose, mit gondoltál, hogy majd csak úgy besétál ide és leáll veled bájcsevegni ? - nevet fel gúnyosan, amitől én csak feszültebb leszek.

- Ajánlom is, mert ha nem tartod a szavad a kis Lara fog rosszul járni és azt nem hiszem,hogy szeretnéd. - mosolygok rá tettet kedvességgel, de még egy kis éllel a hangomba.

Bonnie szemszöge:

Tudtam, hogy valami nem stimmel a megállapodással kapcsolatban. Nem értem Rick miért hazudott nekem, és ki az a Lara? A másik nagy kérdés mit akar tőlem Justin ennyire, mivel eddig még úgy tudtam meg akar öletni, hogy ne legyen esélye Rick-nek vele szembe.
Most már tényleg nem értem mi történik itt.Gondolat menetemet egy újabb halk beszélgetés zavarta meg.

- Ide figyelj, én tartottam a szavam, ide hívtam az estére, a többi a te dolgod és, ha nem nemet mond az már nem az én problémám, mivel csak ennyiről szólt a megállapodásunk! - mondta feszült hangon Rick és láttam hogy izmai megfeszülnek.

- Ajánlom is, hogy itt legyen, amiatt meg ne aggódj, hogy mit fog válaszolni az már az én dolgom, de biztos vagyok benne, hogy igent fog mondani az ajánlatomra. - mosolygott gúnyosan Bieber nevelő apám képébe.

Nem értem miről beszélnek. Milyen ajánlat? Ki az a Lara ennyire fontos lenne Rick-nek, hogy még képes volt nekem is hazudni miatta és ezüst tálcán felkínálni az ellenségnek?

Úgy érzem lesz egy hosszú beszélgetésem Rick- el, de előbb lerendezem Justink.

Kíváncsi vagyok mit akarhat és mi az amivel ennyire sakkban tudja tartani Rick-et.

Úgy tűnik mégsem ismerem annyira azt az embert aki gyakorlatilag felnevelt engem.
Azt hittem a családon belül nincsenek titkok, hisz az a lényege, hogy összetartsunk és segítsük egymást, de ebbe a titkolózás nem segít, hanem csak távolabb sodor minket egymástól.
Már csak arra eszméltem fel, hogy Justin ott hagyja Rick-e, ami azt jelentette eljött az én időm. Kiléptem az eddigi rejtekhelyemről és nevelő apám mögé settenkedtem úgy, hogy ne vegyen észre. Oda hajoltam füléhez, majd halkan megszólaltam.

- Lesz mit megbeszélnünk úgy gondolom. - suttogtam halkan a fülébe, de tudtam, hogy tisztán hallotta, mivel izmai megfeszültek előttem.

- Mennyit hallottál? - kérdezte nyugodt hangon, de tudtam, hogy legbelül majd fel robban az idegtől.

- Eleget, de most megyek is beszélni a partnereddel.- válaszoltam egy kis éllel a hangomba.

Rick már épp válaszolt volna, de nem voltam kíváncsi a válaszára ezért ott is hagytam mielőtt magyarázkodni kezdhetett volna.
Elindultam a bárpult felé, hogy kérjek egy italt magamnak.
Felültem a bár székre elhadartam rendelésem a pultosnak aki pár perc alatt elém is tette gin tonikomat.
Miközben italomat szürcsölgettem szememmel Biebert kezdtem el keresni, de elég nehézkes volt, mivel óriási a bálterem és tele van emberekkel. Pár perces keresgélés után megjelent tőlem nem messze Zayn-el a társaságába.

Gondolhattam volna, hogy ő is itt lesz. Bieber gyorsan észrevett, gondolom az álarc miatt, mivel én vagyok az egyetlen aki álarcot visel ezen az estélyen.

Szemeiben láttam a felismerést, pár másodperces szemezésünket megszakítottam, amíg meg ittam  az italom utolsó cseppjeit, majd elindultam a lépcső felé ami az emeletre vezetett.
Hátra néztem, hogy követ e, majd magamban nyugtáztam, hogy vette a lapot és jön utánam fel felé.

Mikor felértem hátra pillantottam Bieber-re, hogy melyik lenne a megfelelő szoba társalgáshoz kettőnknek.
Fejével a harmadik ajtó felé biccentett, bár nem voltam benne biztos, hogy arra mutatott mivel elég sötét volt a folyosón és messzebb is állt tőlem, de ha jól láttam arra mutatott így benyitottam oda.
A szobát sötétség uralta csak a hold halvány fénye szökött be az ablakon és világította meg a szobát, ami nekem épp megfelelt, majd elhelyezkedtem a szoba túlsó végében lévő foteljában és ahogy leültem azzal a lendülettel nyílt is az ajtó és csukódott is vissza gyorsan.
Láttam, hogy Justin nyúlt volna a villany kapcsolóért, de megállítottam.

- Ne kapcsold fel. - szólaltam meg kicsit rekedtesebb hangon, hogy annyira ne hasonlítson a saját hangomhoz.
Ellépett a kapcsolótól, majd elhelyezkedett egy tőlem nem messze lévő üres fotelba.

- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásom. - szólalt meg elsőnek Justin.

- Hagyjuk a rizsát, mit akarsz tőlem? - kérdeztem érzelem mentes hangon.
Nem vagyok valami türelmes ember, szeretem ha a lényegre térnek.

- Hát jó.. Szeretném, ha nekem dolgoznál. - mondta ki kerek perec, amire nekem, csal elkerekedtek szemeim, de ezt ő nem láthatta a sötétség miatt és gyorsan rendeztem is vonásaimat.

- Azt elfelejtheted, szerintem ezt te se gondoltad komolyan. -nevettem fel gúnyosan.

- De, teljesen gondoltam Drága, mivel olyan információ van a birtokomba, amitől biztos vagyok benne, hogy megfog változni a véleményed. - közölte vele és biztos voltam benne, hogy mosolyog azzal a tipikus seggfej mosolyával.

- Tényleg és mi lenne az az információ amitől megváltozna a véleményem? - kérdeztem lekezelően.

- Ha elmondanám akkor már nem lenne értelme a megállapodásunknak Cica. - állt fel és elkezdett felém sétálni, közben pedig a hányinger kerülgetett a megszólításától. Kinek képzeli ez magát? Már épp válaszoltam volna, ha nem fejezi be beverem a képét, de megelőzött és újra ő szólalt meg és bár ne tette volna.

- De annyit elárulhatok, hogy a szüleiddel kapcsolatos. - mondta ki azt amire nem számítottam volna soha.

.

Sziasztok!
Ne haragudjatok a csúszásért az utóbbi időben nagyon kevés időm volt, de most már megpróbálom rendszeresen hozni a részeket, minimum heti egyszer biztos lesz, de ha úgy van időm, akár két naponta hozom. Mivel még elég az elején vagyok a blognak és az első blogom is, lehet, hogy nagy kérés, de örülnék  egy kis vissza jelzésnek, hogy egyáltalán tetszik e a blog és érdemes e folytatnom. Látom, hogy sokan olvassátok, de olyan érzésem van, hogy mégsem tetszik nektek annyira. Nekem elég lenne, ha csak kapnék egy kis visszajelzést, hogy érdemes e folytatnom. A következő részt még a mai nap folyamán felrakom legkésőbb késő este.
 puszii g. :)