10. rész

„Már épp válaszoltam volna, ha nem fejezi be beverem a képét, de megelőzött és újra ő szólalt meg és bár ne tette volna.

- De annyit elárulhatok, hogy a szüleiddel kapcsolatos. - mondta ki azt amire nem számítottam volna soha.”

Bonnie szemszöge:

Egyszerűen nem tudtam felfogni az előbb hallottakat. Honnan tud a szüleimről, ha nem tudja, hogy én ki vagyok.  Honnan tud egyáltalán ő bármit is rólam? 

A szüleim meghaltak, meggyilkolták őket mivel rosszkor voltak, rossz helyen, ahogy a rendőr is mondta nekünk az ügy lezárásánál. Bieber mit tudna, amit én nem? Biztos csak kamuzik, hogy átálljak hozzá, de azt lesheti. 

Észre vehette kétkedésemet, mert már folytatta is megszakítva gondolat menetemet.

- Látom nem nagyon hiszel nekem. – mosolyog még mindig azzal a mindent tudó idegesítő mosolyával, amitől legszívesebben a falra másznék.

- Hát nem vagy valami meggyőző ahhoz képest, hogy még azt sem tudod kivagyok igazából. – állok fel vele szembe egy győztes mosollyal az arcomon.

- Az lehetséges drágám, hogy nem tudom a személyazonosságodat MÉG, de elég elterjedt vagy az alvilágban és a szüleid is azok voltak feltevéseim szerint. – emeli ki a még szót, de valahogy a mondatának a második fele jobban érdekel. 

Mi az, hogy a szüleim is ismertek voltak az alvilágba?

Az apám autószerelő volt, anyám meg könyvelő ő intézte apu műhelyének a papírmunka részét. Teljesen átlagos család voltunk, csak tudtam volna róla, ha apáéknak valami kétes ügyletei lettek volna. Biztos hazudik, csak manipulálni akar, de azért elgondolkoztató, mert mindig ott van az ember fejében az a bizonyos HA. 

- Látom nagyon elgondolkoztál valamin, de nem ezért jöttem. Adok neked 48 órát, hogy választ adj.

Természetesen, ha letelt az idő azt automatikusan nemnek veszem, és nem kapsz soha választ arra, hogy mi is történt a szüleiddel igazából. - közölte velem a feltételeket, majd már csak annyit hallottam, hogy az ajtó csapódik. 

Ott állhattam egy jó órát mire feleszméltem, hogy mennem kéne.

Nem tudom mit higgyek.. Előbb beszélnem kell Rick-el, talán ő megerősít abban, hogy ez az egész egy hazugság, de nem mehetek csak úgy oda hozzá, mert Bieber biztos figyelteti a házát, hisz tudja, hogy oda mennék ezután a beszélgetés után és akkor bukna az álcám, ha Bonnie-ként megjelennék.

Írtam egy üzenetet Rick-nek, hogy 1 óra múlva találkozzunk a város szélén lévő étteremben.

Amint elküldtem, már indultam is a kocsim felé, majd írtam Tyler-nek is egy smst, hogy küldessen nekem egy új kocsit és váltó cuccot másik parókával. 

Haza nem mehetek, mivel biztos valaki követne, hogy kiderüljön ki is vagyok, így ez a legegyszerűbb megoldás, ha gyorsan átöltözök plázában és ki sétálok ismét más kinézettel. 

Lehet igaza van Tyler-nek és pihenni kéne már rendesen, mert ez így egyre fárasztóbb. 

Beszálltam az autóba és egyenesen a pláza felé hajtottam, szerencse, hogy este van ilyenkor már alig vannak a plázákban, így gyorsan és zökkenő mentesen tudok átöltözni.

Egy húsz perces kocsikázás után meg is érkeztem, addigra már Tyler is vissza írt, hogy milyen kocsit küldött és a kocsi kulcs az öltözékkel együtt a 3. emeleti női mosdóba van, jobbról a második ajtónál.

Gyorsan leparkoltam, bezártam az autót és felmentem a megadott helyre. 

Bezárkóztam a fülkébe és át vettem az új öltözékem és át cseréltem szőke rövid parókámat egy derékig érő hosszú vörösre, ami ugyan úgy frufrus fazonú volt, hogy valamennyire takarja az arcom. Egy jó pont bátyusnak a szett miatt elég jól össze válogatta. Miután késznek nyilvánítottam magam, a többi cuccot, amit ma használtam a Lexus kulcsával együtt ott hagytam, majd üzentem Tyler-nek, hogy mehet értük.

Elindultam a parkolóba, de közben észrevétlenül körül néztem, hogy követett e eddig valaki, és ahogy sejtettem két nagydarab gorilla állt egy nagy fekete Jeep mellet, gondolom rám vártak, de csak egy pillantást vetettek rám és már egyből vissza is fordultak az ajtó felé. 

Ezt megúsztam… Legalább nem kell kinyírnom őket, nem lett volna hozzá kedvem ez a mai nap lefárasztott, sok volt az információ számomra.

Beszálltam az új kocsiba, amit, Tyler küldött, majd elindultam az étterem felé ahol már biztosan várt Rick, de úgy gondolom, egy pár perces késés bele fér a mai nap után.

Mikor megérkeztem leparkoltam az étterem előtt és besétáltam ahol már nevelő apám várt engem egy eldugott kis sarokban, aminek kimondottan örültem, mert így nyugodtan tudtunk beszélgetni.

Leültem vele szemben, majd biccentettem egyet köszönés gyanánt. 

- Szóval beszéltél Justin-al? – szólalt meg először ő, de kérdése inkább kijelentésnek hangzott.

- Igen beszéltem és nem tudom, hogy most mit higgyek, de először is kezdjük az elejéről. Ki az a Lara, hogy ekkora csávába keverted magad miatta? – tettem fel az első kérdést a sok közül, ami már nagyon fúrta az oldalam. Rick nagy levegőt vett és láttam rajta, hogy nehezére esik erről beszélni neki, de nem érdekel, mert már engem is belekevert, így már jogom van tudni az igazat.

- Ő a lányom. – mondta ki teljesen nyugodt, érzelem mentes hangon, de tudtam, hogy ezt nagyon is meg viseli őt, de most legkevésbé tudtam ezzel foglalkozni. Mi az, hogy a lánya? Nem tudtam, hogy van egy lánya. Miért nem mesélt soha róla? A másik nagy kérdés, hogy Bieber honnan tudhatta meg előbb, mint én.

- Hogy kicsoda? Mikor..? Hol.. ? Úristen ezt miért csak most mondtad el???!! – akadok ki teljesen, az ember aki felnevelt és lányaként kezelt, már mint amennyire tudott úgy viselkedett velem a szakmám ellenére, hazudott egy igen fontos dologban.

- Ne haragudj Bon.. nem akartam, hogy megtudja valaki. Távol akartam tartani ettől a világtól, ezért titokban tartottam. – mondja szomorkás hangon, de egyben bocsánat kérő tekintettel. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy van egy lánya, nem zavar csak egyszerűn nem tudom elképzelni Rick-et egy tipikus család apa szerepébe. 

- Hány éves? – nyögöm ki nagy nehezen, sajnos más nem jut eszembe, amit tudnék neki mondani vagy kérdezni, mivel megértem őt én is ezt tettem volna a helyébe.

- 8 éves. – mosolyodik el, de gyorsan rendezi is vonásait

- Hogy történt ez az egész? – kérdezem félve, de még is magabiztosan.

- Egyszerű sztori, megismerkedtem egy lánnyal, szerelmesek voltunk ő teherbe esett, amíg Lara egy éves nem lett nyugodtan is éltünk, de aztán apámat megölték, így átkellett vennem a helyét a maffiában. Nem akartam, hogy belekeveredjenek az alvilági életbe, így választanom kellett és én megtettem és most itt vagyunk. – mondta el egy szuszra a rövidített változatott, amiből tudom, hogy elég sok információt kihagyott, biztos vagyok benne.

- Eddig ezt nem is tudtam, hogy akkor kerültél vezetői posztra mikor minket örökbe fogadtál. – mondtam ki hangosan azt, amit gondoltam.

- Igen.. Sajnos apám halálával elvesztettük az egyik legjobb emberünket, akit gyermekkora óta képeztek ki a tökéletes bérgyilkossá és hát az ő utódját kerestem. – mondta ki halkan az utolsó szavakat, amire én gúnyosan felhorkantam. 

- Szóval mi lettünk az utódok.. Nagyszerű még több titok feltárult, amiről nem tudtam. -  nézek rá lenézően, nem mondom azt, hogy nem sejtettem, hogy erre kellettünk ,de így kimondva rohadt szarul esik.

- Igazából csak Tyler-t akartam, arra nem számítottam, hogy te is benne leszel és meglepő mondom sokkal jobb teljesítményt nyújtottál nála a nemed és a korod ellenére, de te is tudod, hogy szeretlek titeket. – néz mélyen a szemembe, hogy meg győzzön igazáról, de sajnos már nem tudom mit higgyek, hogy mi igaz és mi nem…, 

- Nagyon szerethetsz, ha csak úgy felajánlottál Bieber-nek! – emelem fel egy kicsit a hangom és nem érdekel, hogy az étterembe már mindenki ránk figyel, egyszerűen dühít az egész helyzet.

- Lehet megfontolom az ajánlatát, hát ha valami igaz információt is kapok végre az életemről! – kiabálok nevelő apámra, majd felállok a székből és elindulok a kijárat felé, de a kocsi előtt még  Rick elkapja hátulról a csuklómat és maga felé fordít .

- Úgy döntesz ahogy akarsz, mivel a TE életed, de nem hazudtam abban, hogy szeretlek titeket! – emeli fel már ő is a hangját és látom rajta, hogy megbántottam, de olyan ideges vagyok, hogy ez most nem tud érdekelni. Egy egyszerű rántással kirántom a csuklóm a szorításából, majd beülök az autóba és elindulok haza felé, már az se érdekel, ha megtudják kivagyok. Megállok a házunk előtt, majd nagy lendülettel kiszállok és bemegyek a házba, de ahogy észre veszem, megint egyedül vagyok és csak egy cetli fogad a hűtőn. „ Bon! Elkell intéznem valamit kaja hűtőben. Tyler.”

Király.. Ennyit arról, hogy mennyire aggódik.

Mérgesen feltrappoltam szobámba, majd kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam a nem rég megszerzett telefonszámot, ami két csengés után fel is veszi és hallatja kissé rekedtes hangját.

- Döntöttem. Holnap találkozunk és megbeszéljük a részleteket. A helyszínt holnap küldöm üzenetben.- majd ki is nyomtam a telefont, remélem jól döntök…