2015. június 18., csütörtök

12.rész(2.része)

- Ha elmondom akkor megölnek. - néz rám kitágult szemekkel, miközben nyel egyet.
- Hát ha nekem nem mondod el akkor én öllek meg itt és most. - közlöm vele szárazon és kibiztosítom a fegyvert a fejéhez szegezve. Látom, hogy hezitál gondolom nem tudja mit csináljon, de én viszont egyre türelmetlenebb vagyok..
- Na gyerünk nagy fiú mondd el szépen a nevet és hogy mit akar tőlem. Nem vagyok valami jó kedvembe szóval én a helyedbe gyorsan kinyögném.- nézek rá felhúzott szemekkel várakozóan. Nyel egy nagyot majd akadozva, de bólint egyet.
- Bi..bii..bieber. - nyögi ki nagy nehezen. Aztán beugrott, hogy Tyler is próbált figyelmeztetni csak már késő volt.. Viszont a legfontosabb kérdés, hogy mit akar tőlem Bieber, hisz azt akarta csatlakozzak hozzá. Így nincs értelme az egésznek.
- Mit akar tőlem? Miért raboltatott el engem amatőrökkel? - kérdezem összehúzott szemöldökkel.
- Azt mondta ha meglátunk öljünk meg egyből. Vérdíjat tűzött ki a rád az alvilágban. Nekünk csak szerencsénk volt, mert bent vártak az igazi nagy kutyák. Mi meg pont hallottuk a telefon beszélgetésed így tudtuk, hogy te vagy. - hadarta el remegő hangon.
- Szóval holtan akar látni.. hát ez nem volt egy jó döntés részéről. - gondolkoztam el hangosan.
- Most, hogy elmondtam mindent elmehetek? - néz mélyen a szemembe kérlelően.
- Sajnálom Dan, de tudhatnád, hogy egy bérgyilkosnak sosem szabad hinni. - mondom neki fej rázva, majd meghúzom a kibiztosított fegyvert és már csak élettelen teste zuhan előttem a földre egy tátongó lyukkal a homlokán.
Elrakom fegyverem, majd a holttesthez lépek és nyakára rajzolom vörös rúzsommal a megszokott rózsát. Miután késznek nyilvánítottam művemet nagy nehézségek árán betuszkolom a kocsiba a hullát, majd elindulok Bieber háza felé. Adok neki egy kis ajándékot..
Justin szemszöge:
Épp egy megbeszélést tartottam a bandának nálam a terv további részéről, hogy hogyan iktatom ki Rick-et Bloody Rose halála után, ha megtudja, hogy már a holtak táborát erősíti a kis szivecsücske akkor könnyebben átadja nekem a részét, mivel tudom, hogy ember hiányban szenved a nyugati részleg. Azzal is tisztába vagyok, hogy az a ribanc nem állt volna át hozzám csak az időt húzta Rick-nek, de engem nem lehet átverni és nem szeretem ha hülyének néznek így mennie kellett sajnos pedig a hallottak alapján egy igazi ős tehetség lehet, de annyira azért mégse lehet jó, hogy kinyírjon egy csapat bérgyilkost akit rá küldtem. Gondolat menetemet telefonom csengő hangja zavarta meg.
- Mondjad. - vettem fel a telefont.
- Főnök Dez vagyok most kaptam egy fülest miszerint az egyik embered akit ráküldtél Bloody Rose-ra kórházba van. Hasba lőtték és azt mondta még él a lány, de sikerült megsebezni az oldalán egy késsel. Ez is lehet egy ki induló pont a sulis beépülésed során, ha addig túl éli. - hadarja el egy szuszra az újdonsült információt.
- Rendben,ha megtudsz még valamit szólj. - majd ezzel meg is szakítottam a vonalat.
-A francba, hogy ez a picsa mindent túlél! - ordítottam el magam, amire Zayn is felfigyelt.
- Na mi van, mi a baj? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Ez a kurva túlélte.. - mondom feszülten barátom szemébe nézve és látom, hogy ő is feszültebb lesz a hír hallatára.
Meg kell öletnem különben keresztbe húzhatja a számításaimat.
Eléggé elmerülhettem a gondolataimban, mert már csak arra eszméltem fel, hogy Zayn szólongat.
- Mondtál valamit? - fordulok felé.
- Igen, hogy akkor mo...- kezdte elkérdését, de telefonom pittyegése megzavarta mondani valójában. Kezemet feltartottam, hogy egy perc és folytathatja. Amire csak egy bólintással jelezte, hogy rendben.
Gyorsan kezembe kaptam telefonomat hát ha Dez írt valami újabb információval kapcsolatban, de sajnos nem így történt...
"Nyisd ki az ajtód. Egy kis ajándék;)"
Ennyi állt az üzenetben, Zayn kérdő tekintettel nézett rám, mire én csak előkaptam pisztolyomat, majd a bejárati ajtó felé kezdtem közeled. Úgy néz ki Zayn is értette a célzást és ő is követett fegyverrel a kezében  miközben intett a banda többi tagjának, hogy most kussoljanak, akik egyből vették az adást és csendben a felálltak a kezükben a fegyverrel felkészülve mindenre.
Lassan kinyitottam az ajtót és a küszöbön fogadott az egyik emberem holtteste egy lyukkal a homlokán a nyakán meg a tipikus vörös rózsa virított, ami így alá támasztotta azt, hogy még él a ribanc.. Telefonom újabb csipogásba kezdett ami jelezte, hogy újabb sms-em érkezett.
" A többi emberedre is ez vár, ha nem veteted le rólam a vérdíjat és a melletted álló szépfiúval kezdem. Szerintem te se gondoltad komolyan, hogy ennyivel eltudsz tenni láb alól.:) puszi BR. ;)"
A torkomon megakadt a levegő. Mi az, hogy a legjobb haveromat fenyegeti?! Ezentúl nem bízom amatőrökre a munkát. A kezembe veszem a dolgokat..
- Mit írt??- kérdezi kíváncsian Zayn.
- Semmi fontosat, de ezentúl a kezembe veszem ennek a picsának a sorsát! - sziszegem idegesen.
- Mi a terved? - néz rám kérdő tekintettel.
- Dez szerint ma megsebesítették az oldalát tehát van rajta egy vágás. Holnapig az nem fog begyógyulni így az osztály kiránduláson ellenőrizhetjük melyik lányon van vágás és ha megvan megölöm ennyi. - vázolom fel a tervet.
- És még is hogy akarsz minden lányt át nézni feltűnés mentesen? - kérdezi hihetetlenséggel.
- Megoldod, ha kell minden csajt levetkőztetünk, hogy lássuk van e rajta vágás. Nem érdekel te, hogy oldod meg, de old meg! Annak a kurvának meg kell döglenie! Nem tudja még kivel kezdett..

2015. június 17., szerda

12. rész(1.része)

- Mondjad Tyler siess, mert épp egy megbeszélésre tartok. - mondtam neki sürgetően, mivel most kéne ott lennem és nem szokásom a késés főleg ebben a szakmában fontos a pontosság.
- Bon azonnal tűnj el onnan ez egy csapda Justin emberei... - már csak ennyit értettem, mivel egy erős ütést éreztem a tarkómnál és minden elsötétült..





Lüktet a fejem iszonyatosan, szememet nagy nehézségek árán nyitom fel, de még így is homályosan látok. Körülnézek és látom, hogy egy kocsi hátsó ülésén vagyok az első két ülésen ül két izom agy, gondolom az „elrablóim”, nem tudják még kivel kezdtek.. 
Nem vették észre, hogy felkeltem, így kihasználom az előnyömet velük szemben. Kezeim és lábaim össze vannak kötözve, megpróbálom elérni a csizmámat, hogy kivegyem a késemet, amit sikeresen ki is tudok venni, így könnyen levágom kezemről a kötelet, majd lábaimat is megszabadítom a szorításból. 
Épp veszem ki pisztolyomat a másik csizmámból mikor az anyós ülésen lévő gorilla meghallhatta a mocorgásomat, mert hátra fordult, de addigra már a gyors reflexeimnek hála a fejéhez szegeztem a pisztolyt.
- Dan! Felkelt csipkerózsika! – szól oda társának az előttem ülő. Az állítólagos Dan hátra fordult és már nyúlt volna a pisztolyáért de én gyorsabb voltam és karon lőttem, így sajnos korlátozva lett abban, hogy pisztolyáért nyúljon, mivel a másik kezét a kormányon kell tartania. 
- Te ribanc! Normális vagy??!! – ordít fel Dan, de nem nagyon érdekel a nyafogása.
- Kussolj én beszélek! – emelem fel én is a hangomat. Nem repesek az örömtől, hogy ebben a rohadt kocsiban kell nyomorognom idiótákkal akik elraboltak, de a legfontosabb kérdés, hogy ki bérelte fel őket? Mivel magától senki nem lenne olyan hülye, hogy elraboljon, hisz ismerik a hírnevemet, bár ez a két barom még azt se nézte meg, hogy van e nálam valami fegyver..  Amatőrök..
- Ki küldött titeket és mit akar tőlem? – kérdezem egyenlőre még nyugodt hangnembe.
- Mit gondolsz, hogy majd elmondjuk?? Ribanc... – köpi felém a szavakat a neve nincs gorilla.
-  Ha még életben akarsz maradni akkor igen. –  nyomom jobban a homlokához a fegyvert, de meg se rezzen, ahogy látom belőle túl sok mindent nem fogok kiszedni, szóval marad a haverja.
- Mi a neved? – kérdezem az anyós ülésen lévő tagot. 
 - Chad. Csak nem tetszek neked Cicám? – ragyogtatja meg felém sárga fogsorját, majd megnyalja ajkát miközben rendesen végig mér.
- Szóval Chad.. Sajnos te nem vagy a hasznomra ezért két választási lehetőséget adok neked, vagy lelőlek és kirugdoslak a kocsiból vagy mész te magadtól is. – mosolygok rá negédesen, mintha valami természetes dolgot közöltem volna vele az előbb.
- Azt várhatod drágám, előbb doblak én ki a kocsiból. – nevet fel ez a majom képű pojáca.
- Nem tudod ki vagyok igaz? – kuncogok egyet, mivel nyilván való a viselkedésükből, hogy nem tudják kit is szállítottak eddig a hátsó ülésükön.
- De egy kis Ribanc akit el kell tenni láb alól, de előtte még jól megdugom. – nyalja végig ajkát, majd nyúlna felém, de egyből meg is akadályozom, karját elkapom háta mögé csavarom és a másik kezemben lévő fegyvert pedig büszkesége felé irányítom, majd füléhez hajolok.
- Akkor kezdjük elölről vagy kiugrassz magadtól vagy egy vörös rózsával a nyakadon foglak kirugdosni a kocsiból. – súgom halkan a fülébe, de tisztába vagyok vele, hogy hallotta, mivel éreztem ahogy minden izma megfeszül. 
- Nem fogok megijedni egy kislánytól. – szűri ki a fogai között, de látom rajta, hogy igen is fél, de egy gyors mozdulattal kirántotta kezét a szorításomból és  előrántott egy kést és megpróbálta belém szúrni, de csak az oldalamat  érte el így csak meg vágni tudott. Amit megérzem az éles fájdalmat elöntött a düh és azzal a lendülettel kicsavartam kezéből a kést és újra háta mögé csavartam.
- Ezt nem kellett volna. – köptem mérgesen a szavakat felé, majd hasa felé irányítottam fegyverem és meghúztam a ravaszt. Egy ordítás, majd kinyitottam az ajtót kilöktem rajta a félig holt embert  és helyére huppantam, majd becsuktam az ajtót. Társa felé fordultam, aki eddig csendben félelemmel a szemében követte az eseményeket.
- Na most, hogy már csak ketten vagyunk csevegjünk egy kicsit. – emelem felé a pisztolyomat, amitől még jobban rettent.
- Mimi..mirőől? – nézett rám egy pillanatra, de gyorsan vissza is kapta az útra a szemét.
- Először is húzódj le. – mutatok az útszélére, mire látom, hogy még jobban megijed, ha már lehetséges ennél jobban.
- Úgy nyugodtabban tudunk beszélni. – nézek rá nyugtatóan, bár felesleges, hisz úgy is megölöm, de ezt nem kell tudnia, mert akkor nem mondd semmit. Mondatomra csak bólint egyet és lehúzódik az útszélére.
- Szóval ki küldött? 







Ne haragudjatok, hogy csak egy fél résszel jövök, de voltam olyan szerencsétlen, hogy eltüntettem 
az egész részt amit egyszer már megírtam telefonon csak mikor már a végén jártam a résznek pont hívtak és mire letettem eltűnt az egész.. Aztán így hajnalba már csak felét volt erőm megírni újra.. 

DE holnap felrakom a másik részét amit hosszabbra tervezek!! Sietek vele és még egyszer ne haragudjatok :/
 Ja és indítottam egy szavazást az oldalon, egy páran már szavaztatok, de örülnék neki ha mindnél többen megtennétek, hogy nektek, hogy tetszene jobban a blog :)
puszii g.

2015. június 10., szerda

11.rész

Egész éjjel nem aludtam, járt az agyam az egész helyzeten. Nem akarok csatlakozni Justin-hoz, de az igazat tudni akarom, ha ott hagynám Rick-et azzal aláírnám a halálos végrendeletét ebben a helyzetben és rosszat nem akarok neki akár mennyire is haragszom most rá.
Ki kell találnom valamit, hogy megtudjam az igazat és egyben ne kelljen csatlakoznom Justin-hoz. Kevés időm van mivel mára beszéltem meg a találkozót Mr. Pöcsfejjel.
Mindegy maximum rögtönözök, általában az jól megy nekem, ha meg nem jön össze akkor jöhet a B terv és kiverem belőle a választ, bár az nem hiszem, hogy a legjobb ötlet lenne az ember hiány miatt és biztos vagyok benne, hogy Justin egyből ráküldené az embereit Rick-re.
Annyira elmerültem a gondolataimban már csak arra eszméltem fel, hogy Tyler üti az ajtómat.
- Bonnie kelj fel!! Irány a suli! - kiabált bátyám miközben még mindig ütötte az ajtómat.
- Fent vagyok! Ne üsd már azt a szart!! - mordultam rá.
Jó gyorsan elment az idő plusz nem valami sokat aludtam. 
El is felejtettem, hogy ma már suli van. Szívem szerint nem mennék be hisz van elég gondom, de akkor Justin-nak egyértelmű lenne a kilétem így sajnos rá vagyok kényszerülve arra, hogy bejárjak. Felkaptam magamra valami elfogadható ruhát, majd gyorsan rendbe hoztam a fejem és indultam is lefelé, hogy elinduljak suliba. 
- Elmentem.- mondtam Tyler-nek és már léptem is volna ki az ajtón, ha a drágalátos bátyám nem csapta volna be az ajtót az orrom előtt. Megfordultam majd kérdő tekintettel néztem rá és vártam, hogy végre megszólaljon.
- Ha haza értél meg kell beszélnünk a tegnapot, mivel sajnos este el kellett mennem. - néz rám bocsánat kérően.
- Már nincs mit megbeszélni. Elintézem a dolgaimat egyedül is, te is tedd azt, de minek is mondom hisz eddig se nagyon láttalak. - mosolyodok el hamisan.
- Figyelj megbeszélünk mindent ha haza értél. - néz rám komolyan.
Nem hiszem el,hogy még most se képes kinyögni egy rendes választ.
- Gondolom milyen beszélgetés lesz. - nevetek fel halkan és megrázom a fejem csalódottan,majd ki is megyek az ajtón mivel nincs kedvem hallgatni a nagy semmit, úgy se fog nekem semmit mondani. Beszállok a kocsimba és elindulok a suli felé,de útközben megállok, hogy vegyek egy kávét. 
Mikor beléptem a kávézóba megpillantottam Sam-et, de ő nem vett észre, valamin nagyon elkalandozhatott, ezért gondoltam kicsit megijesztem, a füléhez hajoltam befogtam a szemét majd megszólaltam.
- Kérsz nekem is egy kávét Cica? - dörmögtem oda mély férfias hangon.
- Kérj magadnak barom arc és nagyon gyorsan engedj el mielőtt eltöröm a karod és megetetem veled. - szólt vissza nyersen nem törődöm stílusba, ami nagyon meglepett mivel azt hittem megfog ijedni, de úgy néz ki nem kell félteni az is biztos. 
- Inkább maradnék a kávénál köszi. - szóltam vissza mosolyogva már a saját hangomon, majd elengedtem a szemét.
- Bonnie! Basszus azt hittem valami pöcs arc és le kell ütnöm. - sikít bele az arcomba nevetve miközben magához húz egy ölelésre.
- Gondoltam köszönök. - mondom neki váll rántva, de még mindig mosolyogva.
- Hát érdekesen tudod te köszönteni az embereket. - nevet fel.
Megvettük a kávénkat, majd folytattuk az utunkat a suliba,  mondjuk külön kocsival, de a suli előtt még elszívtunk együtt egy cigit és megittuk a maradék kávénkat, majd elindultunk az osztályunk felé.
Mikor beértünk a terembe már bent volt a tanár is aki egy szúrós pillantással illetett minket a késésünkért így gyorsan el is foglaltuk a helyünket.
- Most, hogy végre mindenki megérkezett közlöm veletek a jó hírt. - kezdett bele a tanár és a jó hír hallatán mindenkinek felcsillant a szeme kivéve nekem és Justin-nak  és Zayn-nek. 
Gondolom őket se nagyon érdeklik a sulis dolgok, hisz van elég gondjuk most, ahogy nekem is. Főleg, hogy egymás gondjai vagyunk és nem is sejtik, hogy itt ül tőlük pár méterre a legnagyobb problémájuk. 
Erre a gondolatom el is mosolyodtam, hisz azt gondolják ők vannak előnybe velem szembe és sakkban tarthatnak, de hát tévedni emberi dolog.
- Na szóval, az igazgató úr engedélyezte a kis kiruccanásunkat amit kérvényeztem így utazunk is egy 2 napos osztály kirándulásra. - közölte velünk az információt aminek én kimondottan nem örültem mivel erre most nincs időm van ennél fontosabb dolgom is. Az osztály többi részének viszont nagyon is tetszett mivel mindenki ujjongott még Justin is amit nem értettem és nem csak én voltam így ezzel hanem Zayn is kérdőn nézett haverjára.
-Csend legyen!! Elmondom még gyorsan a tudnivalókat mert mindjárt csöngetnek. Szóval holnap reggel indulunk! Mindenki legyen 6:30 perckor a vonat állomáson a főbejáratnál és mindenki csak két napra pakoljon nem kell elhozni a fél házat otthonról! Ez főleg neked szól Ashley! - nézett a tanár az osztály szőke ribancàra tudjátok a tipikus enyém az iskola én vagyok a legszebb tipusú csaj, ami minden iskolában megtalálható. A tanár nő kijelentésére a plasztik baba csak nyávogott valami olyasmit, hogy ő majd eldönti, amire a tanárnak már nem volt lehetősége válaszolni mivel a csengő megszólalt és mindenki elindult gyorsan kifelé a teremből.
- Na mit szólsz? - nézett rám Sam kérdő tekintettel miután kiértünk az osztály teremből.
- Mihez mit szólok ? - válaszoltam kérdéssel a kérdésre.
- Hát az osztály kiránduláshoz. Megyünk együtt? Aludhatnál nálam.- kérdezte tőlem izgatottan. 
- Nem tudok ne haragudj ma otthon kell lennem a bátyámmal, mert beszélni akar velem valamiről, de ha rövid mondandója lesz akkor hívlak és átmegyek. - néztem rá bocsánat kérően.
- Ajh.. Jó de hívjál, ha tudnál jönni. - nézett rám kérlelően, amire én csak bólintással válaszoltam.
A nap további részében nem történ semmi érdekes, gyorsan lementek az órák és indultam is haza.
Otthon nagy meglepetésem ismét nem találtam Tyler-t, ennyit arról, hogy megbeszéljük a dolgokat, de mit is vártam. 
Írtam Justin-nak egy sms-t amiben elküldtem neki a pontos címet, hogy hol találkozzunk majd, ezután gondoltam eszek valamit így gyorsan össze dobtam valami gyors kaját.
Megvacsoráztam, majd elmentem készülődni, mivel még össze kell készítenem az álcámat is az estére. Megfürödtem, majd meg csináltam a sminkem, egy nagyon erős fekete sminket tettem fel magamnak, miután kész lettem vele felvettem a kiválasztott ruhadarabokat majd fel raktam a parókámat és csipkézett álarcomat
Tükörben még ellenőriztem magam és indultam is megbeszélt szórakozóhelyre  ahol találkozunk. Leparkoltam a bulizóhely előtt és elindultam a bejára felé, de megszólalt a telefonom így meg kellett állnom, hogy elő kotorásszam. Láttam, hogy Tyler hív ezért félre vonultam a bulizóhely melletti kis utcába, hogy nyugodtan tudjak beszélni vele, mivel nagyon ki hallatszódott a zene.
- Mondjad Tyler siess, mert épp egy megbeszélésre tartok. - mondtam neki sürgetően, mivel most kéne ott lennem és nem szokásom a késés főleg ebben a szakmában fontos a pontosság.
- Bon azonnal tűnj el onnan ez egy csapda Justin emberei... - már csak ennyit értettem, mivel egy erős ütést éreztem a tarkómnál és minden elsötétült...