12. rész(1.része)

- Mondjad Tyler siess, mert épp egy megbeszélésre tartok. - mondtam neki sürgetően, mivel most kéne ott lennem és nem szokásom a késés főleg ebben a szakmában fontos a pontosság.

- Bon azonnal tűnj el onnan ez egy csapda Justin emberei... - már csak ennyit értettem, mivel egy erős ütést éreztem a tarkómnál és minden elsötétült..

Lüktet a fejem iszonyatosan, szememet nagy nehézségek árán nyitom fel, de még így is homályosan látok. Körülnézek és látom, hogy egy kocsi hátsó ülésén vagyok az első két ülésen ül két izom agy, gondolom az „elrablóim”, nem tudják még kivel kezdtek.. 

Nem vették észre, hogy felkeltem, így kihasználom az előnyömet velük szemben. Kezeim és lábaim össze vannak kötözve, megpróbálom elérni a csizmámat, hogy kivegyem a késemet, amit sikeresen ki is tudok venni, így könnyen levágom kezemről a kötelet, majd lábaimat is megszabadítom a szorításból. 

Épp veszem ki pisztolyomat a másik csizmámból mikor az anyós ülésen lévő gorilla meghallhatta a mocorgásomat, mert hátra fordult, de addigra már a gyors reflexeimnek hála a fejéhez szegeztem a pisztolyt.

- Dan! Felkelt csipkerózsika! – szól oda társának az előttem ülő. Az állítólagos Dan hátra fordult és már nyúlt volna a pisztolyáért de én gyorsabb voltam és karon lőttem, így sajnos korlátozva lett abban, hogy pisztolyáért nyúljon, mivel a másik kezét a kormányon kell tartania. 

- Te ribanc! Normális vagy??!! – ordít fel Dan, de nem nagyon érdekel a nyafogása.

- Kussolj én beszélek! – emelem fel én is a hangomat. Nem repesek az örömtől, hogy ebben a rohadt kocsiban kell nyomorognom idiótákkal akik elraboltak, de a legfontosabb kérdés, hogy ki bérelte fel őket? Mivel magától senki nem lenne olyan hülye, hogy elraboljon, hisz ismerik a hírnevemet, bár ez a két barom még azt se nézte meg, hogy van e nálam valami fegyver..  Amatőrök..

- Ki küldött titeket és mit akar tőlem? – kérdezem egyenlőre még nyugodt hangnembe.

- Mit gondolsz, hogy majd elmondjuk?? Ribanc... – köpi felém a szavakat a neve nincs gorilla.

-  Ha még életben akarsz maradni akkor igen. –  nyomom jobban a homlokához a fegyvert, de meg se rezzen, ahogy látom belőle túl sok mindent nem fogok kiszedni, szóval marad a haverja.

- Mi a neved? – kérdezem az anyós ülésen lévő tagot. 

 - Chad. Csak nem tetszek neked Cicám? – ragyogtatja meg felém sárga fogsorját, majd megnyalja ajkát miközben rendesen végig mér.

- Szóval Chad.. Sajnos te nem vagy a hasznomra ezért két választási lehetőséget adok neked, vagy lelőlek és kirugdoslak a kocsiból vagy mész te magadtól is. – mosolygok rá negédesen, mintha valami természetes dolgot közöltem volna vele az előbb.

- Azt várhatod drágám, előbb doblak én ki a kocsiból. – nevet fel ez a majom képű pojáca.

- Nem tudod ki vagyok igaz? – kuncogok egyet, mivel nyilván való a viselkedésükből, hogy nem tudják kit is szállítottak eddig a hátsó ülésükön.

- De egy kis Ribanc akit el kell tenni láb alól, de előtte még jól megdugom. – nyalja végig ajkát, majd nyúlna felém, de egyből meg is akadályozom, karját elkapom háta mögé csavarom és a másik kezemben lévő fegyvert pedig büszkesége felé irányítom, majd füléhez hajolok.

- Akkor kezdjük elölről vagy kiugrassz magadtól vagy egy vörös rózsával a nyakadon foglak kirugdosni a kocsiból. – súgom halkan a fülébe, de tisztába vagyok vele, hogy hallotta, mivel éreztem ahogy minden izma megfeszül. 

- Nem fogok megijedni egy kislánytól. – szűri ki a fogai között, de látom rajta, hogy igen is fél, de egy gyors mozdulattal kirántotta kezét a szorításomból és  előrántott egy kést és megpróbálta belém szúrni, de csak az oldalamat  érte el így csak meg vágni tudott. Amit megérzem az éles fájdalmat elöntött a düh és azzal a lendülettel kicsavartam kezéből a kést és újra háta mögé csavartam.

- Ezt nem kellett volna. – köptem mérgesen a szavakat felé, majd hasa felé irányítottam fegyverem és meghúztam a ravaszt. Egy ordítás, majd kinyitottam az ajtót kilöktem rajta a félig holt embert  és helyére huppantam, majd becsuktam az ajtót. Társa felé fordultam, aki eddig csendben félelemmel a szemében követte az eseményeket.

- Na most, hogy már csak ketten vagyunk csevegjünk egy kicsit. – emelem felé a pisztolyomat, amitől még jobban rettent.

- Mimi..mirőől? – nézett rám egy pillanatra, de gyorsan vissza is kapta az útra a szemét.

- Először is húzódj le. – mutatok az útszélére, mire látom, hogy még jobban megijed, ha már lehetséges ennél jobban.

- Úgy nyugodtabban tudunk beszélni. – nézek rá nyugtatóan, bár felesleges, hisz úgy is megölöm, de ezt nem kell tudnia, mert akkor nem mondd semmit. Mondatomra csak bólint egyet és lehúzódik az útszélére.

- Szóval ki küldött? 

Ne haragudjatok, hogy csak egy fél résszel jövök, de voltam olyan szerencsétlen, hogy eltüntettem 

az egész részt amit egyszer már megírtam telefonon csak mikor már a végén jártam a résznek pont hívtak és mire letettem eltűnt az egész.. Aztán így hajnalba már csak felét volt erőm megírni újra.. 

DE holnap felrakom a másik részét amit hosszabbra tervezek!! Sietek vele és még egyszer ne haragudjatok :/
 Ja és indítottam egy szavazást az oldalon, egy páran már szavaztatok, de örülnék neki ha mindnél többen megtennétek, hogy nektek, hogy tetszene jobban a blog :)

puszii g.