6. rész

- Mi? Ki volt? – kérdezte meglepődött hangon Justin.

- Azt mondta Tom, hogy elvileg egy vörös rózsa volt a nyakára rajzolva. – suttogta vissza Zayn, majd egy halk sóhajt hallottam.

- Szóval akkor Bloody Rose a városba van újra. Hívd a srácokat, ki kell deríteni ki a csaj mielőtt hozzánk is elér. – mondta feszült hangon Justin.



Hallgattam miről beszélnek, és rájöttem, hogy voltaképp engem keresnek. Ó, ha tudnák, hogy csak egy ajtó választja el őket attól személytől, akit úgy megakarnak találni. Ha rájönnének gondolom, megpróbálnának kinyírni, de ezt meg kell előznöm és nem azért, mert annyira félnék tőlük, csak nincs szükségem most erre.
Basszus pihenni akarok egy kicsit, erre csak nem hagyják, pont ezért dolgozok arc nélkül, hogy elkerüljem az ilyen segg fejeket, de úgy látszik nem tudnak nyugton maradni. Gondolataimat egy újabb sutyorgás zavarta meg.
- Remélem gyorsan megtaláljuk ezt a ribancot, már nagyon unom az iskolát. – mondta bosszankodva Zayn. Várjunk csak, mi köze van a sulinak hozzám? Honnan tudják, hogy ott kell engem keresniük? Senki nem tudja a kilétemet, csak Rick és a  családjában lévő közeli emberek, akikbe megbízik és ugyan úgy én is.
- Hidd el tesó, nekem sincs ínyemre a dolog, de nézd a jó oldalát, mennyi fiatal kis picsa van ott, akik bármit megtesznek nekünk. – mondta perverz hangon és esküdni mernék rá, hogy az a tipikus idegesítő mosolya is társult a mondani valójához.
- Azt bárhol kaphatok, nem kell ehhez abba a szarba bejárni. – mondta Zayn még mindig bosszúsan.
- Ne aggódj haver, hamar megtaláljuk a kis ribancot, ha az információnk nem kamuzott nekünk, akkor a suliba kell lenni e.- mondta Justin. Milyen információ?! Valaki köpött rólam? Ha megtudom ki volt az kinyírom.
- Nem tudom tesó ez a Kevin gyerek megbízható e, de ha kamuzott és feleslegesen baszakodtunk a suliba, levágom a tökeit. – mondta Zayn eltökélten. Mi van?? Kevin volt? Bocs Zayn arra már nem lesz lehetőséged, mert én előbb nyírom ki. Miért tette ezt Kevin, mondhatni vele nőttem fel, ő volt a legjobb barátom, azt hittem rá bármikor számíthatok, de úgy látszik tévedtem.
Gondolat menetemből léptek zaja zökkentett ki, Justin-ék úgy néz ki befejezték a beszélgetés. 
Gyorsan vissza vetődtem a fotelba, majd elővettem a telefonom, mintha eddig azzal lettem volna elfoglalva.
Beléptek a szobába majd elkényelmesedtek a kanapén, és engem kezdtek el nézni, gondolom, hogy hallottam e valamit a beszélgetésükből.
- Na mi van srácok, megmértétek egymásnak, hogy kinek mekkora? – kérdeztem tőlük röhögve, mintha fogalmam se lenne miről beszélgettek eddig. Zayn-ből egy halk sóhaj szakadt fel, amire azt hitte senki nem hallja meg, de nekem eléggé jó a hallásom. 
Legalább tudom, hogy nem gyanakodnak arra, hogy bármit is hallhattam.
- Hát a hallgatás beleegyezés. – mondtam nekik röhögve, hát nem lennék valami rossz színész, már az is biztos, ha, majd váltani akarok, elmegyek színésznőnek. Jézusom Bonnie, milyen hülyeségeken tudsz te gondolkodni. – korholt le a tudatalattim.
- Tudni akarod mekkora? Szívesen megmutatom fenn. – kacsintott rám Justin perverzül.
- Bocsi kis méretekkel nem foglalkozok, de ha eleget fizetsz egy kurvának, ő biztos bevállal majd. – mosolyogtam rá „kedvesen”.
- Ó igen akkor mondd az árat drágám, mennyi az óra béred? - szól vissza, amivel azt hiszi ő győzött.
- Nincs annyi pénz a világon, amiért én lefeküdnék veled. Bocsi, nem te tehetsz róla, hogy ilyen szerencsétlennek születtél. – mondtam neki teljesen érzelem mentes arccal.
Justin-nak nem tetszhetett, amit mondtam, mert meg is indult felém gondolom, hogy megint jól megfenyegessen, mint múltkor. 
Húú, de félek.. egy mozdulattal eltudnám törni a nyakát még mielőtt megszólalna, de nem tehetem és ez bosszant. Elém lépett elkapta a karomat, már kezdte volna a mondandóját, ha Zayn nem szakította volna félbe.
- Na jó, elég lesz már szerintem. – lépett közénk mosolyogva, gondolom, hogy oldja a feszültséget.
Kezemet kirántottam az erős szorításból, majd elindultam a poharam felé és maradék whiskyt megittam, ami a pohárba volt.
- Nekem most mennem kell, tudom úgy volt, hogy maradok, de a bátyám hívott, hogy beszélni akar velem, Zayn kikísérnél? – kérdeztem tőle, amire csak egy bólintással válaszolt.
- Bieber egy öröm volt újra találkozni veled. – mosolyogtam rá lenézően, amire csak felhorkant majd megszólalt.
- Ó még látjuk egymást, ne aggódj. – szűrte ki a fogai között fenyegetően, bár nem nagyon ért nálam semmit, pedig elvileg meg kellett volna ijednem, de már unom a félős, gyenge kis lány szerepet.
Zayn ki kísért az ajtóba, mielőtt még bármit is tudott volna mondani, elkaptam felkarját és kihúztam a ház elé, majd becsuktam az ajtót magunk után, hogy Bieber ne hallhassa, amiről beszélünk.
- Wáó gyors vagy, na mondjad Hercegnő. – nézett rám nagy barna szemeivel, várakozóan.
- Köszi, hogy nem mondtad Justin előtt a kis esténket. – nézetem rá hálásan.
- Nem kell mindenről tudnia, ne aggódj, tőlem nem tudja meg. – mondta egy mosoly kíséretében
- Nem azt mondom, hogy titkolni kell csak, ha nem kérdez rá, ne hozzuk fel, nem akarom, hogy még jobban elbízza magát velem kapcsolatban.
- Persze értelek, és mikor látlak újra Hercegnő? – kérdezte tőlem, majd elkapta derekam és magához rántott.
- Holnap ráérek, ha neked is jó. – mondtam neki, majd el löktem magam finoman tőle.
- Csak este érek rá, úgy 10 után. – húzta el a száját.
- Akkor fél 11-re itt leszek. – nyomtam egy lágy csókot az arcára, majd elsétáltam a kocsimhoz.
Beszállta a kocsimba, majd haza felé vettem az irányt, aludnom kell egy kicsit, de ha felébredtem első dolgom lesz meg látogatni Kevin-t és kicsit elbeszélgetni vele. Mit képzelt, nem fogom megtudni, hogy beköpött vagy mi?
Leparkoltam a házunk elé, majd halkan beosontam a házba, hogy ne keltsem fel Tyler-t, hisz még csak hajnali fél 5 van.
Nem tudom, hogy el e mondjam neki Kevin-t, neki is nagyon jó haverja és biztos nagyot csalódna benne, én se tudom még mit fogok vele kezdeni, túl sok szaron mentem át vele. Ott volt mellettem mindig, attól a naptól kezdve, hogy Rick befogadott minket. Picsába Kevin, mi a szarért kellett ezt csinálnod.
Ilyen gondolatok között feküdtem le aludni, majd hamar el is nyomott az álom, túl sok volt ez az információ számomra.
Dél körül kelhettem fel, nem aludtam valami jól, nem tudom mit csináljak Kevin-el, ezt nem vártam tőle. Kikeltem az ágyból, majd egyből a fürdőt céloztam meg, a tükörben egy nyúzott arcú lány nézett vissza rám, hát nem aludtam valami sokat az is biztos. 
Arcomat megmostam hideg vízzel, a hajamat kifésültem, raktam magamra egy kis alapozót meg szempilla spirált, majd mikor az arcomat elfogadhatónak találtam, kimentem a szobámba valami ruhát keresni magamnak a mai napra.
Miután megtaláltam az alkalmas szettet gyorsan magamra kaptam, és elindultam a konyhába, hogy igyak egy jó erős kávét, mert itt helyben elalszom mindjárt.
Tyler már fent volt, mondjuk már dél van, miért ne lenne fenn, gondolom ő nem reggel 5-kor aludt el, mint én, bár az ő arca is elég nyúzott volt.
- Reggelt. – mondom monoton hangon
- Neked is. – mondja hasonlóan, mint az előbb én, úgy látszik ő se aludt valami jól, gondolom a tegnapi veszekedésünk miatt.
Megcsináltam magamnak a kávét, majd kimentem a teraszra, hogy eltudjak szívni egy cigit a kávém mellé. Leültem az egyik székbe és meggyújtottam a cigimet.
Azt vettem észre, hogy Tyler is csatlakozik hozzám, mondjuk nála nincsen kávé, csak kijött rágyújtani.
El kéne neki mondanom Kevin-t, hisz tudnia kell, hogy vadásznak rám a keletiből, mivel rá is tartozik ez, úgy is megtudná.
- Van egy kis gond. – mondom neki kómás hangon, miközben beletúrok a hajamba zavartan. Tyler vesz egy nagy levegőt, majd kifújja.
- Mi történt? – kérdezi érzelem mentesen, de tudom kíváncsi mi történhetett.
- Beköptek a keletieknek, hogy Bloody Rose az itteni gimibe jár, ezért a keleti főnöke is ott van most a suliba, hogy megtudja ki is a híres bérgyilkos, elrakja láb alól, mert fél, hogy Rick rájuk küldene a területekért. – mondom ki gyorsan egy szuszra és várom a reakcióját, ami egy évtizednek tűnik, mire megszólal.
- De csak Rick-ék tudják, hogy gimizel, meg hogy te vagy Bloody Rose. – mondja döbbenten, de egyben idegesen is.
- Tudom Tyler és tudom is, hogy ki volt. – mondom lehajtott fejjel, miközben beleszívok, már félig elégett cigimbe.
- Ki? – kérdezi egyenlőre nyugodt hangon, de tudom, hogy mindjárt robbanni fog, főleg, ha kimondom a nevet.
- Nem hiszem, hogy tudni szeretnéd. – nevetek fel keservesen.
- Bonnie, csak mondd ki azt a kurva nevet. – sziszegi fogai között megfeszülve.
- Kevin. – mondom szomorúan.
- Bassza meg! – túr bele a hajába idegesen, s tudom, hogy neki is nehéz, hisz jóba voltak eddig. Gondolom benne is az játszódhat le, mint bennem, hogy hogyan tehette ezt Kevin.
- El kell mondani Rick-nek. – mondja most már nyugodtabban, de még mindig látom rajta a feszültséget.
- Tudod mi az árulók sorsa. Halál. – nézek rá megtörten.
- Igen tudom, de kitudja mit fog még kiadni rólad, ami elsegíti a keletieket hozzád, vagy a legrosszabb elmondja a neved és akkor bukta az álcád. Kevin a családunk rész volt, de ő nem viselkedett ahhoz méltóan, ki tudja, lehet már régóta ad ki rólunk információkat. – áll fel a székéből és fel-alá kezd járkálni.
- Igazad van, menjünk Rick-hez, de én akarok vele először beszélni. – mondom eltökélten, amire a bátyám csak bólint egyet.
Kimentünk a kocsimhoz, Tyler beszállt mellém, majd elindultunk Rick-hez, hogy elbeszélgessünk egy kicsit Kevin-el. Remélem jó magyarázata lesz erre az egészre, mert ha nem, akkor nem fog nekem sok választást hagyni…