4. rész

„Elraktam a pisztolyomat, meg két kést, hogy azért biztos, ami biztos.  Miután késznek nyilvánítottam magam elindultam Rick-hez, hogy megtudjam mit is akar pontosan.”

Gyorsan oda értem Rick-hez , a ház amiben lakott a város szélén helyezkedett el így senkinek nem volt feltűnő, mivel nem nagyon járt erre senki. Itt nőttem fel, azért se vagyok senkinek ismerős mivel nem vagyok valami ember központú, nem érdekelnek mások, csak a családom, velük meg napi szinten együtt voltam. Mikor oda értem megálltam a nagy vaskapu előtt, biccentettem Josh-nak a portásnak aki egyből be is engedett. Leparkoltam a garázsban majd elindultam Rick irodája felé, mikor oda értem kopogtam kettőt és vártam mikor szólal fel nevelő apám mély baritonja. Egy „gyere” elhangzása után be is nyitottam és meg láttam Rick magas félelmet keltő alakját, barna rendezetlen hajával párosítva amiben már, ha jól megnézi az ember meglát egy-két ősz hajszálat, de senki meg nem mondaná igazából mennyi idős.
- Bonnie! Örülök, hogy végre haza fáradtál. – mondta nekem szigorú hangnembe, de láttam, hogy egy kis mosoly ott bujkál a szája szélén, ami melegséggel töltött el, mivel ebből arra tudok következtetni, hogy már nem neheztel rám annyira.
- Rick ne menjünk ebbe most bele, Tyler-el szükségünk van egy kis kikapcsolódásra, sok volt ez a 7 év. – mondtam neki kedves hangnembe, hogy ezt ne úgy vegye, hogy veszekedni akarok.
- Még is itt vagy, és szerintem te is tudod, hogy nem a ház kitakarításában kérek tőled segítséget. – mosolyodott el.
- Igaz, de egy család vagyunk, és ha segítség kell tudod, hogy itt vagyok egyből. – mondtam neki, ami teljesen igaz volt, nálam a család az első. Rick-nek nagyon sokkal tartozok, hisz befogadott minket és nevelt minket is amellett, hogy gyilkoló gépet csinált belőlünk, de ez sem lett volna kötelező, mi választhattunk, és mi e mellett döntöttünk.
- Örülök, hogy ezt legalább te így látod, a bátyádnak most ahogy látom az egyedül létre van szüksége. – mondta szomorkás hangon.
- Na , de hagyjuk is abba ezt az kis lányos picsogást! Térjünk rá a munkára. – mondta ez kicsit keményebb hangnembe, de még mindig ott bujkált az a játékos mosoly a szája szélén, ami engem is egy mosolyra késztetett.
- Szóval itt az aktája az úrnak, akit senki nem tud elvállalni, mivel erre a melóra egy nő kell abból meg nincs sok mint tudod. Az egész szervezetből csak te nem vagy épp meló közben. – sóhajtott egyet.
- Miért épp nő kell? – kérdeztem kíváncsian.
- Mivel a célpontunk nagyon szereti a nők társaságát és így nem feltűnő, hogy kinyírjuk a déli maffia főnök fiát. – kacsintott rám.
- A déli maffia főnök fiát?! Akkor már miért nem a főnököt nyírjuk ki? – kérdeztem döbbenten, nem értettem a logikáját.
- Mivel, ha a főnököt nyírjuk ki, akkor a fia kerül hatalomra a déli részen, ami nekem nagyon nem lenne kedvező, egy pszichopata a gyerek és meggondolatlan. Kinyíratná az egész déli maffiát, nekem meg egészbe kell mikor majd elfoglalom. – mondta mindent tudóan.
- Ja értem már, jól van még ma este eltávolítom az útból ne aggódj. – mondtam neki magabiztosan.
- Jaj Bon nem is aggódok, ismerlek már eléggé ez neked már rutinosan fog menni. – kacsintott ám egy mosoly kíséretében, így meg mutatva nevető ráncait számomra.
- Ja és az ismertetőd ne felejtsd, hogy tudják nyugati részről küldtelek, tudod egy kis figyelmeztetés nem árt. – mosolygott rám ártatlanul, mintha csak azt kérte volna tőlem, hogy nyírjam le a füvet.
- Mikor öltem meg valakit anélkül, hogy nem hagytam rajta az ismertetőm? – nevettem fel.
- Jogos, csak gondoltam szólok, hát ha már eltunyultál a hetekbe. – bökött vállon mintha el puhány lennék.
- Héé nincs nekem semmi bajom még mindig a legjobb vagyok. – kacsintottam rá.
 - Jól van, jól van csak vicceltem, na sipirc öltözz fel, a szobádba vitettem Kevin-el az esti szerelésed. – mondta, majd egy bólintással jeleztem, hogy megértettem és elindultam fel a régi szobámba ahol felnőttem.
A szobámba semmi nem változott sötét lila falak fekete bútorokkal és szépen kitakarítva, ahogy hagytam. Az ágyon ruha volt egy kis cetlivel rajta.
„ Jelmez bál lesz, dobd be magam cicus ;)”
Elmosolyodtam tuti, hogy ezt Kevin írta, ő volt itt a legjobb barátom és egyben az első szerelmem is, de nem működött közöttünk mivel rájöttünk , hogy mi csak barátok vagyunk inkább, mint egy pár. A kapcsolatunk hála az égnek nem romlott meg, inkább csak jobb lett.
 Gyorsan magamra kaptam  a szettet , majd rávettem az ágyra terített ballon kabátom is. A fegyvereket meg elrejtettem a két csizmámba amiket magammal hoztam. Legalább nem kell egy szál semmibe rohangálnom, míg oda érek. – gondoltam magamban, piros pont Kevin-nek , hogy gondolt rám.
Lementem a garázsba majd beültem a kocsimba és megnéztem az aktát, amit kaptam Rick-től , hogy hova kell mennem és pontosan ki a célpont, hogy felismerjem.
Egy neves bulizó helyre kell mennem, ahova déli maffia szokott járni, de jó tele lesz ellenséggel, már értem miért nézek ki úgy, mint útszéli ribanc ebbe a feszülős cuccba. Kurvának kell álcáznom magam, de jó..
Elindultam a bulizó hely felé, egy fél óra kocsi út után oda is értem.
Felvettem a szereléshez kijelölt álarcom, és elindultam egy hátsó bejáratot keresni, hát ha melegebbre fordul a helyzet tudjam hol tudok kijönni gyorsan. Könnyen meg is találtam egy sikátorból nyílt, és nagy meglepetésemre nem is őrizte senki. Ennél jobban meg se könnyíthették a dolgomat.
Bementem és egyből megcsapta az orromat a cigi, és az alkohol szaga. Átvágtam a vonagló testeken, egyenesen a bárpultot céloztam meg, hogy kérjek egy italt, hisz nem kéne feltűnőnek lennem, hogy egyből a célpontra megyek, ahogy megjöttem.
Kikértem magamnak egy vodka-narancsot, amíg elkészítették fel ültem a bár pultnál egy székre és körülnéztem merre lehet a célpontom. Kikaptam az italom, miközben azt szürcsölgettem észrevettem egy elszeparált helyen a srácot, de pont úgy volt elhelyezkedve a kanapén, amin ült, hogy pont rálátott a tánc térrel. Nekem ez még jól is jön, gyorsan lehúztam a maradék vodka-narancsomat és elindultam arra a részre, amire a legjobb rálátása van. Elkezdetem táncolni és a legszexisebb mozdulataimat vettem be miközben végig őt figyeltem. Szerintem elég szuggeráló lehettem számára, mivel egyből rám kapta a szemét és, ha jól láttam tetszett neki, amit lát, így hát úgy csináltam, mint aki csak neki táncol.
Oda hívta magához az egyik gorilláját, bele súgott valamit a fülbe, amire ő csak bólintott egyet és megindult felém. A nagydarab férfi megállt előttem majd a fülemhez hajolt.
- Mr. Johnson szívesen látná önt társaságában. – mondta kicsit hangosabban a pasas, gondolom, hogy meghalljam ebbe a nagy zajban, én erre csak bólintottam majd elindultam a gorilla után a v.i.p részlegre. Oda értünk majd leültem Mr. Johnson-al szemben az asztalra és meggyújtottam egy cigit.
- Üdvözlöm e gyönyörű hölgyet köreimben, örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. – mosolygott rám, amivel megmutatta tökéletes fehér mosolyát, bár engem ez teljesen hidegen hagyott. Egy fekete öltönyt viselt, s barna haja fel volt állítva tökéletes formában, mintha egy divatlapból lépett volna ki. Helyes pasinak mondhatom, de látszik rajta, hogy valami nincs rendben az agyával, már első ránézésre látja az ember, hogy valami nem oké ezzel az emberrel, de nekem a munka, az munka.
- Én köszönöm a meghívást egy ilyen jóképű férfitól, mint ön. – mosolyogtam rá erőltetetten és átvetettem a lábam rajta .

- Megkínálhatom valami itallal Cicus? – kacsintott rám, ó de beverném azt az önelégült képét.
- Igen köszönöm egy vodka-narancsot kérek. – mosolyogtam rá kihívóan, jó lenne már túl lenni a báj csevej részén ez a legunalmasabb nekem általában.
- És megtudhatnám a neved, ha már az arcod álarc fedi? – kérdezte csábos hangon, ami nem igazán ment neki.
- Naomi – mondtam szem rebbenés nélkül és még egy mosolyt is varázsoltam az arcomra, miközben megittam a kapott italom, gyorsan túl akartam lenni már ezen a melón.
- Szóval akkor drága Naomi mit szólnál, ha lelépnénk csak mi ketten? – mondta és a combomat kezdte el cirógatni. Az emberünk nem szarozik, egyből bele csap a lecsóba, de ez nekem csak jó, én se vagyok valami türelmes ember.
- Óó annak én is nagyon örülnék, elég unalmas ez a buli, felpörgethetnénk csak kettesben nálad. – kacsintottam rá csábosan miközben rá haraptam érzékien a számra.
- Akkor, induljunk nem lakom innen messze. – mondta, majd megfogta kezem és elkezdett a hátsó ajtó felé húzni, a gorilláinak intett, hogy még maradhatnak, ketten távozunk. Ennél könnyebb dolgom nem is lehetne, még a házáig se kell elmennem, így hogy hátul megyünk ki.
Mikor kiértünk a sikátorban megtorpantam, majd körülnéztem, hogy van e valaki a közelben, de nem láttam semmit. Mr. Johnson is meg állt és értetlenül nézett rám, már nyitotta volna a száját, de én gyorsabb voltam előkaptam hangtompítós fegyverem és fejéhez szegeztem.
- Naomi akárki is bérelt fel, kifizetem neked a kétszeresét. – mondta nekem teljesen nyugodt hangnembe, úgy látszik nem ez az első eset nála.
- Nem köszönöm, de viszont Rick üdvözletét küldi. – kacsintok rá, és várom mikor esik le neki ki is vagyok. Látom lefehéredik és arc izmai rémületről árulkodnak, na végre leesett neki a tantusz.
- Az nem lehet, te.. te vagy az igaz? – kérdezi remegő hangon.
- Igen drágám én vagyok, érezd magad megtisztelve, hogy kinyírhatlak. – súgtam a fülébe és látom, ahogy kirázza a hideg, és nem hiszem, hogy jó értelembe ezen el is mosolyodtam, hogy milyen hírnevem is van.
- Hát ez nem ma fog megtörténni! – ordítja a képembe, majd gyomorszájon könyököl és amíg én összegörnyedek elkezd futni a kocsija felé.
Gyorsan össze szedem magam és lábon lövöm, ő csak nyögve esik össze a földre. Oh de amatőr mit gondolt, hogy majd egy hasba vágástól össze esek és eltud menekülni. Lassan oda sétálok, míg ő próbál tovább kúszni, de sikertelenül mivel könnyen beérem.
- Aranyos, hogy azt hitted eltudsz menekülni. – mosolyogtam rá, és elő véve az egyik késem másik lábába állítom, hogy biztos ne tudjon semerre menni.
- Te elmebeteg vagy! – kiált rám, miközben lábából próbálja kiszedni a kést, de sikertelenül mivel a kezébe is állítok egyet.
- Na nem nyúlka-piszka a késeimhez, azok ott tökéletes helyen vannak legalább addig se mocorogsz, de most már kezdesz unalmas lenni utolsó szavak? – mosolygok rá kedvesen, de még is gúnyosan.
- Rohadj meg! Apám ezt nem fogja annyiban hagyni! – kiabál dühösen, de nem nagyon hat meg.
Egy gyors mozdulattal a fejéhez emelem a pisztolyt és meghúzom a ravaszt, s már csak annyit látok, hogy élettelenül fekszik előttem.
Előveszem vérvörös rúzsomat és nyakára egy rózsát rajzolok vele, hogy tudják ki tette. Remélem még a rendőrök előtt eltüntetik a hullát nem szeretném, ha Tyler tudomást szerezne róla. Nem hiszem, hogy repesne az örömtől, ha megtudná egy hónapot se bírtam ki meló nélkül.