„- Valahogy éreztem, hogy valami nincs rendben veled, de
imádkoztam, hogy tévedjek. – sóhajt fel a mögöttem lévő fa mellől Zayn...”
- Mennyit hallottál? –fordultam felé csukott szemmel egy nagy sóhaj
kíséretében.
- Épp eleget.. sajnos.- túr idegesen a hajába. Látom rajta, hogy neki se könnyű
a helyzet, hisz elég közel kerültünk egymáshoz barátilag és testileg is.
- Nem tudom mit mondjak, nem akartam, hogy így tudd meg... vagy hogy egyáltalán
meg tudd.. – mondtam neki, bár a végét már épp, hogy alig hallhatóan, amit
inkább magamnak szántam mintsem neki.
- Justin sejtette, hogy te vagy az, de én hülye meg mondtam, hogy biztos nem te
vagy az. – túr bele ismételten nevetve hajába, bár biztos nem jó kedvéből. Én
ezt tényleg nem így akartam, nem volt tervbe Zayn nálam egyszerűen csak
megtörtént. Látom rajta, hogy ő se tudja, hogy reagáljon ahogy én sem.
- Figyelj ez nem... – próbáltam megmagyarázni a helyzetet, de nem engedte,
hogy végig mondjam mivel egyből félbe is szakított.
-Mit akarsz ezen megmagyarázni?! Itt voltam neked én, mint egy jó alibi, így
rád nem lehetett gyanakodni, hisz majd én úgy is elhárítom rólad a gyanút!
Istenem mekkora egy barom vagyok! – emeli fel a hangját, ami azt jelenti, hogy
egyre idegesebb és annak nem lesz jó vége, ha elveszti a fejét.
- Zayn nyugodj meg, nekem nem alibi voltál, véletlenül kerültél a képbe, nem ez
volt a szándékom mikor megismertelek még nem tudtam, hogy te is a maffia
világának a részese vagy. – próbáltam lassan és nyugtatóan beszélni hozzá, de
az arc kifejezéséből ítélve nem nagyon sikerült lenyugtatnom sőt..
- Ja persze, véletlenül és ezt higgyem is el?! Bloody Rose és a véletlenek, már
nem azért, de ezt te se gondoltad szerintem komolyan.. – nevet fel
hitetlenkedve, majd előhúz hátsó zsebéből egy fegyvert és forgatni kezdi ujjai
között, mintha csak egy játék pisztoly lehet ami nem sülhet el akármikor, de ez
sajnos igazi fegyver volt és Zayn nem poénból vette elő, ami engem feszülté
tett, mivel nem akarok vele harcolni, nem tudnám igazán bántani soha..
- Most mit csináljak veled? Már rég megkellett volna, hogy öljelek, hisz ez a
parancs, hát nevetséges ez az egész helyzet ahogy van.. – mondja felém sétálva
miközben a fegyvert ujjai között forgatja, majd megáll pontosan előttem és
felém irányítja a fegyver csövét.
- Zayn tedd el azt a fegyvert nem akarlak bántani. – mondom neki nyugodt és
halk hangon.
- Bántani mi..?- nevet el magát- Hercegnő úgy látszik nem ismersz engem eléggé.
– nyomja nekem még jobban a fegyvert, majd ki is biztosítja.
Ennyi kell nekem,
reflexből hátra csavarom kezét, amiből ki esik a fegyver.
Egy gyors
mozdulattal felveszem és elhajtom az erdő sötétjébe, így fegyver nélkül marad
megőrült barátom.
Miután elhajítom egy erős ütést érzek gyomromba ami arra enged
gondolni, hogy gyomorszájon ütött.
Szóval Zayn megütött.. hát nem gondoltam volna,
hogy ez is bekövetkezik nem hagyhatom magam, de bántani se akarom.
Az ütés
hatására összegörnyedek, de egy másodpercet se hagy elkapja hajamat és annál
fogva felránt magához, majd az arcomba hajol olyan közel amennyire csak tud.
- Azt hittem a híres Bloody Rose nehezebb feladat lesz számomra, de úgy látsz
csalódnom kell.. Na mindegy is elviszlek Justin-hoz majd ő megmondja mi legyen
a sorsod. – néz rám megvetően.
Látom, hogy csalódott bennem és ezért haragszik
rám, amúgy sosem bántana engem ebben biztos vagyok, hogy csak a harag és a
csalódottság irányítja.
Viszont sajnos nem engedhetem, hogy elvigyen Justin-hoz
most, hogy meg tudta ki vagyok Tyler is veszélyben lett és Rick-et sem fogja
kímélni. Hogy lehettem ilyen amatőr, hogy lebukok ??!! – ostoroztam magam
gondolatban.
Zayn elkezdett a hajamnál fogva rángatni ki az erdőből mintha valami útszéli
kurva lennék aki rosszat csinált, de nem hagyhatom, hogy Justin elé vigyen
szólnom kell előtte Tyler-nek.
El kell tűnnie mielőtt Justin oda küldni hozzá az
embereit azt sose bocsátanám meg magamnak, ha valami baja lenne az én
hülyeségem miatt.
Elkaptam Zayn karját amivel a hajamat fogta és kitéptem a
hajamból olyan erősen amennyire csak tudtam, biztos vagyok benne, hogy negyed
része a hajamnak is távozott a fejemről nem csak a keze, de most ez érdekelt
legkevésbé.
Miután kiszabadultam sípcsonttal egyből megcéloztam bordáit amitől
egyből össze is görnyedt, de mivel még talpon volt talpal mellkason rúgtam
teljes erőből, amitől hátra is esett.
Láttam, hogy másodpercek kérdése és
felállhat ezért elő vettem a bokacsízmámból az egyik tőrömet, majd harci állásba
álltam felkészülve bármire.
Nagy nyögések árán fel is állt és elkezdett felém sétálni.
- Zayn állj már meg nem akarlak bántani! – kiabáltam rá tényleg nem akartam
bántani, ha nem áll le akkor kénytelen leszek komolyabban megsebesíteni, ha nem
védem meg magam akkor engem ölnek meg.
Hirtelen Zayn megtorpant és a hátam mögé
nézett, majd vissza a szemembe és csak mosolygott, de ez nem az a kedves mosoly
volt, így már tudtam , hogy valami nincs rendben.
Már fordultam hátra mikor megéreztem az oldalamba nyomódni egy hideg fémes
tárgyat.. vagy is egy fegyvert..
- Meg vagy. – suttogta a fülembe- Én viszont bántani akarlak Cicám. – mondta Justin
és biztos voltam benne, hogy az a tipikus undorító vigyor díszeleg az arcán,
amit legszívesebben letöröltem volna, de épp ő volt fölényben velem szemben.
- Most elmegyünk kicsit kocsikázni, szép álmokat drága. – suttogta a fülembe és
már csak egy szúrást éreztem a nyakamba és elsötétült minden..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése