1.rész

Érzem testemen a napsugarait, tehát reggel van. Fel kéne kelnem, de egyszerűen nincs erőm, nem késhetek el első nap a suliból. Ez is Tyler hülye ötlete volt, hogy fejezzem be az utolsó évemet, mivel azt a munkám miatt abba kellett hagynom. Abban az évemben nagyon sok melóm volt, és nem tudtam a tanulásra koncentrálni, még úgy is, hogy magántanuló voltam.

Na jó akkor most felkelek. – gondoltam magamban ezzel is ösztönözve saját magam, hogy felkeljek.

Kikeltem az ágyból és elkezdtem a szekrényembe kotorászni valami normális göncért.

Találtam egy elfogadható szettet, gyorsan felöltöztem, utána raktam magamra egy kis alapozót, és szempilla spirált, és egy kis tussal kihúztam a szemem. Szeretek sminkelni, de nap közben nem viszem túlzásba, kivéve ha bulizni megyek akkor a fekete füstös szem nálam elengedhetetlen. Hajamat csak kifésültem alapból enyhén hullámos, amit imádok mivel semmit nem kell vele csinálni és mégis úgy áll ahogy én akarom. Miután késznek nyilvánítottam magam elindultam a konyhába, hogy a reggeli kávémat elfogyasszam egy szál cigi mellet. Tyler is már neki ált a kávéjának a teraszon, gondoltam akkor én is csatlakozok hozzá. Öntöttem magamnak egy bögre kávét és leültem a mellette levő székbe. Meg gyújtottam a cigimet és kortyoltam egyet forró kávémból igaz nyár volt és nagyon meleg de még így is jól eset.

-Nem kéne azt a szart szívnod folyton. – mondta nekem Tyler, bár ő beszél miközben az ő kezébe is ott van. -Te is szívod. – mondtam ki a nyilvánvalót.
-Jogos, de hát a bátyád vagyok az a dolgom, hogy fegyelmezzelek – mondta mosolyogva. Bele túrt még reggeli kócos hajába, elnyomta a cigijét megborzolta a hajam és bement, amin én csak mosolyogni tudtam. Elszívtam a cigimet, megittam a kávém utolsó cseppjeit is és elindultam az iskolába.
Beszálltam fekete Rang Roverem-be, és mentem is a suli irányába, bő 10 perc alatt ott is voltam. Kiszálltam rá nézetem az időre, még volt negyed órám csöngetésig, gondoltam addig elszívok egy cigit. Épp gyújtottam meg a cigimet, mikor egy láng vörös hajú csaj ugrott elém szó szerint.
–Szia Sam vagyok, te biztos Bonnie az új diák. – úgy mosolygott, mint a vad alma majd ő is rágyújtott. Végig néztem rajta, nem az a tipikus cica baba, ami nálam már egy jó pont, azokat a nyávogós libákat ki nem állhatom.
–Szia igen én vagyok. – mondtam fa arccal nem vagyok az a barátkozó fajta.
– Látom nem vagy valami bőbeszédű, ha szeretnéd körbevezethetlek az iskolába, meg elmondhatom a szabályokat. –mosolygott tovább.
Hu ennek a csajnak aztán le se lehet vakarni a mosolyát, de állj milyen szabályokról dumál ez itt nekem.
– Milyen szabályokról beszélsz?- kérdeztem.
–Hát van egy srác a suliba és a „kutyái”, akik azt hiszik azt csinálhatnak amit akarnak, a tanárok se mernek rájuk szólni nagyon, de majd rájössz úgy is miután beértünk.
Kíváncsi vagyok ki az a kis mitugrász akitől mindenki fél. Remélem engem békén hagy, mert ha egyszer engem felidegesítenek akkor annak a személynek elvágom a torkát, de mivel most szabin vagyok és normális lánynak kéne lennem nem egy bérgyilkosnak, vissza kell fognom magam. Csak nem lehet olyan nehéz, eddig még nem kellett türtőztetem magam.
Elindultunk befelé, a suliba semmi érdekeset nem láttam, amíg be nem értünk az osztályba. Egy nagy lány sereg volt nem messze tőlünk, akik valakit körbe vesznek, gondolom az iskola kis mitugrászát. Az arcát nem láttam a sok lánytól, de Sam elintézte, hogy minket is észrevegyen.
– Hé Bieber! Látom már a levegőt is helyetted veszik a ribancaid! – kiabálta oda a terem másik felébe, majd rám kacsintott, gondolom most figyeljek, hogy eddig kiről beszélt.
A ribanc sereg szét nyílt és egy beszart gatyás, napszemcsis, fulcap-es báj gúnár jelent meg a tömeg közepéről. Valahonnan nagyon ismerős volt, de ha egy stukkert tartanának a fejemhez akkor se tudnám így hirtelen, hogy honnan ismerem. Az állítólagos Bieber elindult felénk, és meg állt Sam előtt.
– Drága Sam, látom ma sem feledkeztél meg rólam, ennek nagyon örülök, már nagyon várom, hogy az ágyamban tudhassalak ami nem soká be fog következni, és ez ellen te se tudsz sokat tenni nem tud senki sokáig ellenállni nekem, megpróbálják akár csak te, de csak ideig óráig. – mosolygott tovább Sam képébe, majd rám nézet és rendesen végig mért engem, mint valami rossz ribancot az utca sarkon.
Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ott helyben ne vágjam ki a szemgolyóit a helyéről, de hát nem tudhatják kivagyok, még az alvilágba se tudják csak egy becenevem van, meg egy ismertető jelem, de ezt majd később.
– Hmm Sam nem is tudtam, hogy új barátnőd van vagy, hogy egyáltalán van olyan neked. –vigyorgott bele a képembe azzal a tipikus én vagyok a szép fiú mosolyával, ami engem nem igazán hat meg.
–Justin Bieber, de szólíthatsz JB-nek vagy Justin-nak is, az ágyban meg édes mindegy- kacsintott rám, huu azt hittem lehányom, mennyire el van szállva magától.
 –És mi a te neved baby?- kapta el a derekam, de én azzal a lendülettel elkaptam a karját és a háta mögé csavartam, látszott rajta, hogy nem számított rá. Füle mögé hajoltam rá leheltem gyengéden,hogy a hideg is kirázza azt hitte nyert ügye van és csak szórakozok, majd megszólaltam.
– Ide figyelj BABY, ha még egyszer hozzám érsz, beleverek egyet a csinos kis pofidba. Remélem értető voltam.- mondtam neki szépen lassan tagoltan,hogy biztos, hogy megértse.
Elengedtem gondoltam nem szívatom tovább, de ahogy elengedtem már úgy kapta is el a karomat és húzott vissza magához. Fel néztem rá, de nem nagyon díjazhatta az előbbi fenyegetésemet, mivel eléggé meg feszült mindene. Elég erősen meg szorította a kezemet, ha nem lennék hozzá szokva a hasonló fájdalmakhoz biztos fel jajdultam volna, és ahogy látom ezzel őt is megleptem hogy nem tettem.
Levette a napszemüvegét és belenéztem abba a csokoládé barna szemekbe és elért a felismerés, már tudom honnan volt ismerős ez a pöcs fej.A nevéről egyáltalán, hogy nem ugrott be?! Nem vagyok formában. Ajaj ennek nem lesz jó vége…