15. rész

„- Most elmegyünk kicsit kocsikázni, szép álmokat drága. – suttogta a fülembe és már csak egy szúrást éreztem a nyakamba és elsötétült minden..”

Justin szemszöge:

Valahogy éreztem, hogy Bonnie lesz az, eléggé kitűnt a sulis lányok közül, de valahol még is jól játszotta a szerepét, hisz Zayn-t is sikerült megtévesztenie és be kell vallanom valahol engem is, de ezt hangosan biztos nem fogom soha bevallani. Eleinte az volt a tervem, hogy megölöm és ott is volt a lehetőség, de valami azt súgta legbelül akkor és ott, hogy ne tegyem. 

Egy ilyen lányt vétek lenne megölnöm és most kivételesen nem a külsejére célzok, hanem a tehetségére. Biztos vagyok benne, ha akarta volna Zayn-t is elintézhette volna, de nem tette tehát fontos neki és ahogy látom drága barátom is padlóra került az új információ miatt. 

Mi lehet köztük? Mivel nem hiszem, hogy pár beszélgetős délutántól ennyire közel kerültek egymáshoz Zayn nem az a fajta, de most igazából nem is ez a lényeg mégis valamiért nagyon fúrja az orromat a kíváncsiság, hogy mi lehet köztük. 

Valamiért nem tetszik a gondolat, hogy van köztük valami.. Talán azért, mert ő az egyetlen aki nem engedett be a bugyijába, de ez még változhat, ami késik nem múlik. – gondoltam magamba, erre a gondolatra egy pillanatra fel is görbül a szám széle, de gyorsan rendeztem is vonásaimat mikor rájöttem, hogy nem egyedül vagyok. 

- Haver miért vagy ennyire fenn akadva a dolgon, hogy ő az inkább örülj, hisz te kaptad el. Eddig ez senkinek nem sikerült és te lebuktattad a híres Bloody Rose-t. – szólok oda Zayn-nek a vele szembe lévő fotelból. Épp  raktárunkba vagyunk és várjuk, hogy csipkerózsika felkeljen, mivel van számára egy ajánlatom és ő dönt, hogy mit szeretne, milyen nagy lelkű vagyok nem de?

 Mi a tárgyaló részén vagyunk a raktárnak ami leginkább kanapékból és fotelekből áll, ha nagyobb megbeszélést tartok akkor pont megfelelő a banda számára, Bonnie-t pedig az egyik kihallgatóba raktam amíg fel nem ébred.

- Nem vagyok fenn akadva! – mordul rám. Áh dehogy is nincs fenn akadva csak körülbelül mindjárt letépi a fejem. Nem nagyon megy neki póker arc az is biztos.

- Akkor mi a bajod? – nézek rá felhúzott szemöldökkel azzal a tipikus nézéssel, hogy „ nekem akarsz kamuzni?” 

- Nincs semmi bajom fogd már fel! – mordul ismételten rám majd nagy dirrel-durral feláll kimegy a raktárból. Nem megyek utána talán egy kis séta kiszellőzteti a fejét. Rá nézek a monitorokra ami a kihallgató szobákban lévő kamera képet mutatja és látom, hogy vendégünk ébredezik, így hát ideje illően üdvözölnöm.

Bonnie szemszöge:

Iszonyatos fejfájásra keltem és arra, hogy zsibbad mindenem, tehát a földön vagyok. A szemeimet nagy nehézségek árán nyitottam pedig nem sok fény szűrődött be a szobába ahol voltam. Miután kinyitottam a szememet megállapítottam, hogy egy koszos üres szobába vagyok egy széken és mivel a kezeimet és a lábaimat nem tudom megmozdítani arra tudtam következtetni, hogy megvagyok kötözve. Hát ez király jó esetben kitudnék szabadulni, de jelenleg még annak a cuccnak a hatása alatt vagyok amit belém nyomtak. Nagyon erős szart adhattak be nekem mivel még mindig zsibbad minden testrészem, mintha minden végtagomra egyesével raktak volna 100 kiló súlyt. Mielőtt tovább gondolkozhattam volna azon milyen szar helyzetbe is kerültem valaki megszakította ezt a gondolat menetemet az előttem lévő ajtó idegesítő nyikorgásával, majd be is lépett rajta azzal a tipikus undorító vigyorával az arcán.

- Jó reggelt Cicám remélem jól aludtál. – húzott elém egy széket és fordított ülésben rá is ült. 

- Csodásan.. Mi a szart adtál be nekem? – nézek rá kómásan, egyáltalán csoda, hogy megtaláltam a hangomat, bár még kicsit rekedtes.

- Egy kis ló nyugtató semmi komoly Szívi ne aggódj. – paskolja meg az arcom amire én csak elhúzom a fejem.

- Adtak már be ló nyugtatót, de ilyen pocsékul még nem éreztem magam tőle.. – köpöm felé a szavakat igazából semmi kedvem sincs vele beszélgetni csak várom, hogy kicsit enyhüljön ennek a szarnak a hatása hát ha kitudok szabadulni.

- Hát a méricskélés nem nagyon megy, lehet kicsit többet adtam a kelleténél véletlenül. Hoppá. – mondja nekem mintha tényleg sajnálná, de az undorító mosoly az arcán elárulja, hogy kicsit se gondolta komolyan az előző mondatát.

- Király szóval majdnem kinyírtál, de eddig is azt akartad, hogy halott legyek miért is vagyok még életben? – nézek rá felhúzott szemöldökkel ez a kérdés tényleg foglalkoztat mivel eddig azon volt, hogy megölessen és most itt ülök és ha minden igaz még életben pedig lett volna rá alkalma, hogy megöljön és mégse tette.

- Lenne egy ajánlatom a számodra és te döntöd el, hogy élni akarsz vagy meghalni. – veszi elő hátsó zsebéből a fegyverét, de nem csinál semmit vele csak fogja és lógatja maga előtt.

- Hallgatlak. – nézek rá szem rebbenés nélkül, nem tudom mi az ajánlat, de életben kell maradnom, hogy értesítsem Rick-et és Tyler-t a helyzetről. Jézusom velük mi lehet remélem, hogy nem bántotta őket, mert akkor az egész kibaszott maffiát kinyírom abba biztos lehet.

- Két lehetőséged van. Az egyik, hogy vagy csatlakozol hozzá véglegesen és nekem dolgozol senki másnak vagy most megöllek, de annyira azt nem szeretném meg mondom neked az őszintét egy ilyen kincset elpazarolni, mint te. – simít végig az arcomon a pisztolya végével, miközben végig mér, mint egy darab húst, amire tőlem csak undorodó arc kifejezést kap.

- Ja és ne felejtsük ki a kis „családodat” se ha nemet mondanál akkor ők is mennek utánad. – kacsint rám. Nem hiszem el, hogy ilyen szarba kevertem magamat vagyis nem csak magamat hanem családomat is, de nagyon választási lehetőséget nem adott Bieber és ezt ő is tudja. Kis féreg ő is tisztába van vele, hogy nem fogom a családomat vágóhídra küldeni, még ha csak rólam lenne szó nemet mondanék, de így.. 

- Rendben.. de egy feltétellel. – nézek rá komolyan.

- Mondjad Drága. – mosolyog rám és látom az arcán, hogy nem lepődött meg a válaszomon, tehát tudta, hogy igent fogok neki mondani.

- A nyugati részt békén hagyod, nem fogok Rick ellen dolgozni remélem ezzel tisztába vagy. – nézek rá elszántan. Akkor inkább meghalok, mint hogy a családom ellen forduljak. 

- Ne aggódj őket békén hagyom, más terveim vannak veled és nem itt. – áll fel a székéből és elrakja pisztolyát oda ahol eddig volt.

- Ezt hogy érted? – nézek rá értetlenül, azt hittem a város elfoglalásában kell segítenem neki, így már nem értek semmit.

- Nyugi Drága mindent időben megfogsz tudni, egyenlőre csak annyit kell tudnod, hogy utazunk, de mivel olyan nagy lelkű vagyok adok neked egy napot, hogy elköszönj mindenkitől, mivel jó ideig nem fogod látni a családod. – jön mögém kezd el eloldozni. Mi az, hogy utazunk erről nem volt szó! 

- Hova megyünk?! Erről nem volt szó mikor bele egyeztem! – nézek rá mérgesen, közben pedig elkezdtem érezni a kezemet is mivel a drágalátos „főnököm” volt olyan szíves és elengedett..

- Mindent a maga idejébe.. de csak úgy mondom, ha nem engedelmeskedsz valamiben akkor nem fogok könyörülni a nyugati részen, de most mehetsz kapsz 3 órát a búcsúzkodásodra aztán gyere hozzám, Ja és cuccaiddal ne törődj azok nem fognak kelleni. – mondja miközben sétál ki az ajtó felé. 

- És akkor még is mit vegyek, majd fel az „utazásom” során? – nézek rá felháborodottan. Minek hagyjam otthon a ruháimat? Nem tetszik ez nekem..

- Sam már hozza neked a megmaradt cuccaidat a táborból, amíg oda nem érünk célállomáshoz addig azok elegek lesznek utána mindent újra veszünk. Egy teljesen új életbe kezdet Baby. – kacsint rám az ajtóból, majd ott is hagy a gondolataim között.

Jaj tényleg  tábor el is felejtettem, de várjunk csak.. Sam..?? Ő is Justin bandájához való? Na ne.. 

Remélem nem ugyan arról a Sam-ről van szó, de erre még ráérek gondolkozni, Ő nagyságától csak 3 órát kaptam és nem tudom, hogy ennyi idő alatt, hogy fogom megbeszélni ezt Tyler-el. Egy élet se lenne elég, hogy megértse a helyzetet, de valahogy csak sikerül...





És itt van még egy rész kárpótlásuk, hogy az előzőre majdnem egy hónapot kellett várnotok.
Nem akarok amiatt mentegetőzni sajnos csak így tudtam megoldani.. :/
Remélem tetszett ez a két rész, komizzatok nyugodtan nem harapok :D
puszii g.