18. rész

- Érthetőbb leszek. Bloody Rose-t igazad van mindenki ismeri,y de Bonnie-t senki, ezért hát a kis alteregódat kinyírta elvileg Zayn. Bloody Rose hivatalosan is halott mindenki számára. - néz rám még mindig azzal a gúnyos mosolyával, én pedig újra és újra lejátszom magamba az előző mondatát...

Justin megállt egy óriási gyönyörű ház előtt. Gondolom megint valami puccos maffia eseményre jöttünk. Mióta közölte, hogy kinyíratta az alteregómat nem szóltam egy szót sem, nem tudom mit mondhatnék. Elkezdhettem volna hisztériázni, mint egy rossz picsa vagy dühöngeni, esetleg egy egyszerű mozdulattal orrba vághattam volna, de úgy éreztem ezzel semmire nem mennék, hisz ahogy ő is mondta ő főnököm és nem tudok ellene mit tenni, mert akkor a családom bánja. Így látszik sodródnom kell az árral, király.. ezt is megéltem, hogy valaki minden parancsának engedelmeskednem kell, de ezt is csak magamnak köszönhetem.. nem kellett volna Zayn közelében maradnom.

Tényleg Zayn.. Mi lehet vele? Megőrjít a tudat, hogy nem beszél velem, ebben az egy hónapban jó lett volna, ha legalább ő velem van, de hát az élet nem kívánság műsor.

Gondolataimat egy ajtó csapódás szakította meg. Másodpercekkel később pedig már nálam nyílt az ajtó és Justin várakozó tekintetével kerültem szembe.

- Ma még kiszállsz? - kérdezi semleges arccal. Válaszul csak megforgatom a szemem és egy "kecses" mozdulattal kiléptem az autóból figyelve arra, hogy ruhám ne csússzon fel. Miután kiszálltam karját tartotta felém jelezve, hogy karolja belé, amit nem szívesen, de elfogadtam és belé karoltam tartva a kisebb távolságot közöttünk, de ő egy egyszerű mozdulattal magához húzott.

- Figyelj mostantól a maffia világban te hivatalosan is a párom vagy szóval úgy is kell viselkedned. Értetted? - suttogja oda ellent mondást nem tűrő hangon.

- Igen értem, de nekem mi a szerepem ebben az egészben az álbarátnős dolgon kívül? - kérdezem én is suttogva nehogy meghallja bárki is, mivel nem csak mi sétálunk befelé a nagy házba.

- Egyenlőre semmi te most csak add a nagyon szerelmes barátnőt aki nincs benne a maffiába, de tud róla. Te ma este Drágám egy átlagos hölgyemény szerepébe fogsz bújni.

Az estély után meg nálunk lesz gyülekező és mindent elfogok mondani és most már tényleg mindent. - néz mélyen a szemembe, amitől elhiszem, hogy igazat mond vagy is inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon hihetően adja elő, hogy mindenbe befog avatni az estély után, de valahogy úgy igazán mégsem tudom ezt neki elhinni.

- Rendben.. akkor induljon a színjátszás. - sóhajtok fel.

- A lényeg, hogy hihető legyen, de ne játszd túl magad. Nem leszünk itt sokáig ez az este úgy mondd rólad szól vedd úgy. - kacsint rám játékosan, amitől nekem is mosoly kúszik az arcomra.

- Jéé te tudsz mosolyogni! A híres Bloody Rose elmosolyodott ezt gyorsan írjuk be a naptárba, mert kitudja mikor lesz újra ilyen alkalom. - kezd el suttogva "kiabálni" mint aki meg van lepve, de látom, hogy csak hülyéskedik.

-  Szoktam mosolyogni. - nézek rá értetlen tekintettel.

- Hát én még egyszer sem láttalak, de tetszik jól áll. -Arra eszméltem fel a gondolataimból, hogy már be is értünk a házba amit inkább egy kastélynak mondanék mint egy háznak. Egy rövid kis folyosó vezetett a "bálterembe", amitől szó szerint el állt a lélegzetem.
Gyönyörűen fel volt díszítve az ilyen estélyekhez híven, de valahogy ez még is különbözött az eddigiektől amiken eddig voltam. 

Mondjuk így bele gondolva nem voltam még Angol maffia rendezvényen talán ezért érzem különlegesebbnek az eddigieknél.

Egy órája járkálhattunk fel alá Justin-nal miközben mindenkinek bemutatott akinek lehetséges volt, mondhatom nagyon élveztem a folyamatos bájolgást, ami hozzá teszem nem az erősségem, de magamhoz képest elég jól ment,vagyis inkább úgy mondanám elég meggyőző voltam. Épp egy fiatal pártól köszöntünk el nem lehettek több 25 évesnél, a férfi egy tipikus kopasz kigyúrt pasas volt a párja viszont egy kis törékeny barna hajú lány volt látszott rajta, hogy nem a maffia világában mozog csak, mint valami fejesnek a barátnője.

Justin egy asztalhoz húzott ahol nem ült senki, majd kihúzta nekem a széket jelezve, hogy üljek le. Miután helyet foglaltam ő nem ült le, hanem csak oda hajolt a fülemhez, hogy oda súgjon valamit.

- Beszélnem kell valakivel sietek addig is maradj itt és nélkülem ne fecsegj semmit maximum, ha ide jön valaki bájologj, ahogy a lányok szoktak vagy valami ilyesmi. - súgta semleges hangon, de egyben parancsolóan is, ami nem nagyon tetszett, de ennek inkább itt nem akartam hangot adni.

- Hogy érted, hogy ne fecsegjek és ha valaki ide jön beszélgetni? - kérdezem én is halkan nehogy valaki meghallja.

- Akkor megmondod, hogy mindjárt jövök és lekoptatod. -közli mintha ez egy normális dolog lenne, hogy az ő jelenléte nélkül nem beszélhetek senkivel, de igazából ez ebben a világban így megy azoknál a nőknél akik egy magasabb rangú emberhez tartoznak. 

Én viszont nem nagyon vagyok az ilyenhez hozzá szokva, hogy valakié vagyok, mint valami tárgy. Remélem Bieber kitalál nekem valami jobb szerepet a tervében, mert ha sűrűn fogunk ilyen eseményekre járni akkor én hülyét kapok. 

- Jól van.. de siessél nincs kedvem egész este itt üldögélni és arra várni, hogy megmondd mikor szólalhatok meg. - morgom oda az orrom alatt nem túl kedvesen.

- Hát drágám a barátnőm vagy már hivatalosan is szóval egy ideig ez lesz. - simítja meg az arcom és legszívesebben elrántanám és behúznék neki egyet, de hát nem lehet.

- Na nem soká jövök viselkedj. - suttogja a fülembe majd a fülem mögé lehel egy lágy csókot, amitől végig fut a liba bőr az egész testemen, amit ő is észre vesz és egy elégedett mosollyal hátat is fordít nekem, majd elmegy. 

Legszívesebben elsüllyednék most magamban, nem tudom mi van velem ma először elnevetgélek vele aztán meg jól esik a puszija.

Biztos a sok bezártságtól van, össze kell magam szednem.- gondolom magamba és nyúlok is a pohár pezsgőért, ami az asztalon van és egy jó nagyot belekortyolok, hogy kicsit enyhítsem az előző emlékem Bieber-el.

- Szia. - hallok meg egy ismeretlen hangot a másik oldalamról, oda fordulok és egy rövid csokoládé barna hajú és szemű fiú ül a mellettem lévő székben és engem néz.

- Ööö szia?. - nézek rá kérdőn, miszerint nem nagyon vagyok tisztába vele, hogy nekem köszönt e, de mivel engem néz és mellém ült le nagy valószínűsége igen.

 - Igen neked köszöntem Drága. - mosolyodik el azzal a tipikus én vagyok a szép fiú mosollyal amivel a pasik szoktak próbálkozni a lányoknál, csak hát nálam ez nem nagyon szokott bejönni. Nem ronda egy srác helyes arca van és így öltönyön is keresztül látszik, hogy kidolgozott teste, de a stílusával már is tönkre tette az egész megjelenését.

- Értem akkor most el is köszönhetünk egymástól.. - nézek rá lenézően, majd egyből el is fordulok tőle és iszok még egy kortyot a pezsgőmből.

- Én még szívesen beszélgetnék veled, de itt elég sok ember van ki is mehetnénk ott nyugodtabb. - simít végig a vállamon, amire egyből oda kapom a kezem és csavarom is meg az ujjait egy könnyed mozdulattal amitől felszisszen, de egyéb hangot nem ad a fájdalmának pedig tudom, hogy ez nem egy kellemes érzés ha jó helyen fogja meg az ember valaki ujját.

Már épp szólalnék meg, de egy erős kéz elrántja a kezemet a srácétól és azzal a lendülettel maga mögé is ránt, ebből a mozdulatából már rá is jöttem ki lehet az.

- Alec.. örülnék, ha nem taperolnád a nőmet.- sziszegi Justin a fogai közt. 

-Jaj Bieber csak beszélgettünk ugye édes? - vicsorít felém.

- De meg kell mondjam harcias a drága és érdekes is a barátnők nem szoktak ilyenek lenni. - mondja miközben engem méreget, mint valami kísérleti alanyt.

- Csak tudja, hogy nem szeretem, ha valaki ahhoz nyúl ami az enyém. - mondja ingerülten, de még így se kiabál sőt épp, hogy meglehet hallani a hangját.

- Viszont nekünk mennünk kell. - fogja meg a karom újra és kezd el kifelé vezetni normál tempóban mintha semmi nem történt volna és se szó se beszéd ott hagytuk azt a bizonyos Alec-t. 

- Még találkozunk drága! - kiált utánuk Alec, amitől Justin csak még erősebben szorítja a kezem és húz kifelé a ház elé. Másodpercek alatt a kocsihoz értünk és már bent is ültem.

- Még is mi volt ez ?! - nézek rá szúrósan, miután ő is beült és beindította a motort.

- Elcseszted az volt! - mordul rám.

- Mi az, hogy elcsesztem nem csináltam semmit! - háborodok fel.

- D elcseszted! A maffia barátnők nem szoktak csak úgy ki csavarni egy londoni maffia vezér kezét képzeld! - kiabál most már. Bele gondolva sajnos igaza van..

- Jó biztos nem akkor baj csak egy szaros is maffia vezér van egy pár majd túl teszi magát rajta..- duzzogok felé mint egy kis lány.

- Ez nem csak egy szaros kis maffia vezér Bon.. Ő a kibaszott London. Övé minden érted és most látta, hogy valami nem stimmel.. - túr bele idegességébe a hajába és megértem még ilyen nagy gáz ez az egész mert így lebukhatunk és bukhat minden elvileg, hisz én vagyok a titkos fegyver amire még nem jöttem rá mit takar, de úgy látszik csak jól elcsesztem a dolgot...